„A világűr megnövekedett és gyors tempóban tovább növekvő nemzetbiztonsági, sőt geostratégiai jelentőségét ma már széles körű szakmai egyetértés övezi. Ugyanakkor ennek a fontos doménnek számos jellegzetessége, sajátossága még feltárásra, magyarázatra vár annak érdekében, hogy a maguk valódi jelentőségében értékelhessük – a biztonsági kérdések, a hatalmi viszonyrendszerek kutatójának szemével – a benne rejlő ígéreteket, lehetőségeket, fenyegetéseket. A téma fontossága, ugyanakkor a terület feltáratlansága folytán számíthat megkülönböztetett érdeklődésre Dr. Nyáry Gábor most megjelent, sok szempontból úttörő tanulmánya. Ami a 2000-es évtized végétől kibontakozik a szemünk előtt – hangsúlyozza a szerző, a Milton Friedman Egyetem geopolitika tanára, egyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Intézetének kutatója – az nem a hidegháború egykori csúcspontján meginduló űrkutatási folyamat felgyorsulása, újjáéledése. Ez egy a korábbi korszakoktól markánsan elkülönülő űrvilág. Új lehetőségekkel, és új fenyegetésekkel.
A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat szakmai-tudományos folyóiratában publikált tanulmány három olyan tényezőt azonosít, amelyek ennek a mostani űrkorszaknak a specifikumát adják. Elsőként a világűr gyors és átfogó militarizálása említendő. Miközben természetesen a hidegháború űrkutatásának és űrfelhasználásának is központi eleme volt az új űrdimenzió nemzetbiztonsági, sőt kifejezetten katonai potenciáljainak a kiaknázása, ez a szempont most elsődlegessé kezd válni. Ráadásul a korábban domináns támogató-, ill. védelmi szerepkör mellett határozottan előtérbe kerül az űrbe telepített rendszerek offenzív lehetőségeinek a kihasználása. A geostratégiai és hadviselési szempontból egyaránt vízválasztónak tekinthető ukrajnai háború (majd a Gázában zajló küzdelmek, míg legutóbb az Izrael és Irán közötti 12 napos háború) egyértelművé tette: a műholdas rendszereken alapuló felderítő, hírközlő, célmegjelölő, parancsközlő rendszerek nem kisegítői, támogatói, hanem nélkülözhetetlen központi elemei a korszerű háborúnak. Egy másik egészen sajátos, a korábbi időszakoktól különböző vonása a mostani űrkorszaknak a magánszektor kulcsszerepe. A világűr kutatásának, kiaknázásának ez a gyors és egyértelmű privatizálása nem csupán szembeötlő különbség, de nyilvánvaló alapja a világűr kiaknázás geoökonómiai jövőjének is. A világűr nem csupán katonai-, hírszerzési-, hanem nemzetgazdasági szempontból is stratégiai tényezővé válik az egyes nemzetállamok egymással kapcsolatos viszonyában. Harmadik, csak erre a most erőre kapó űrkorszakra jellemző sajátosságként azonosította a szerző az űrfelfedezés-űrkiaknázás átfogó digitalizációját. Ez azonban nyilvánvaló módon vetíti előre a mai űrkorszak kettősségét: a műholdakra épülő, a korábbiakhoz képest szinte páratlan lehetőségeket felmutató katonai-nemzetbiztonsági és polgári funkciók egyben ismeretlen mértékű kockázat-források lehetnek.
Kitekintésként érdemes tekintetbe venni azt is: az erős hatalmi versengés, a gyors üzletiesedés és a sérülékeny digitalizáció mindenhatósága felértékeli az államok normaalkotó-szabályozó szerepét ebben az új űrvilágban. Egy nagy mértékben privatizálódó és militarizálódó világűr ugyanis – hatékony állami irányítási mechanizmusok nélkül – nehezen fenntartható, veszélyes hellyé válhat.”
Forrás:
Asztro-geopolitika és biztonság. A világűr növekvő szerepe az államok gazdasági-hatalmi érdekérvényesítésében; Nyáry Gábor; KNBSZ Szakmai Szemle; XXIII. évfolyam, 3-4. szám, 50-68. o.; 2025 (PDF)
