„A tanulmány a közszféra piacformáló elméletét dolgozza ki, hogy választ adjon a közigazgatás egyik legmakacsabb feszültségére: miként lehetnek a kormányok egyszerre stabilak és agilisak, miközben képesek a komplex társadalmi–technikai átalakulások irányítására is. A szerzők érvelése szerint szerint az uralkodó megközelítések — amelyek a piaci kudarcok korrekciójára, a hatékonyságra és a menedzsmentreformokra épülnek — nem bizonyulnak elégségesnek az olyan átmenetek irányításához, mint amelyek a klímapolitika, a gondoskodási rendszerek, a digitális infrastruktúra vagy az ipari megújulás területén zajlanak. Ezzel szemben az államot a piacok proaktív alakítójaként és a közérték társteremtőjeként fogják fel.
A közszektor kapacitásaira és képességeire egy háromrétegű keretrendszert dolgoznak ki, amely megkülönbözteti (1) azokat a strukturális kapacitásokat, amelyek lehetővé teszik a kormányok számára az irány kijelölését és fenntartását; (2) azokat a szervezeti rutinokat, amelyek a kijelölt irányt összehangolt gyakorlattá fordítják le; valamint (3) azokat a dinamikus képességeket, amelyek lehetővé teszik a kormányok számára, hogy bizonytalanság mellett kísérletezzenek, tanuljanak, és újrakonfigurálják stratégiáikat. Bemutatják, hogy a közérték a strukturális, rutin jellegű és dinamikus elemek kölcsönhatásából keletkezik, nem pedig valamely egyetlen tulajdonságból önmagában. Ez a nézőpont új értelmezési keretbe helyezi az államot: intézményi rendszerként mutatja be, amely képes a jövők alakítására, nem csupán a kudarcokra adott reakciókra.”
Forrás:
Market-Shaping States: A new theory of public sector capacities and capabilities; Mariana Mazzucato, Rainer Kattel; UCL Institute for Innovation and Public Purpose; Working Paper Series (IIPP WP 2026-03); 2026. február 13.
