Skip to main content
szakirodalomtudomány

Transzlációs jövőkutatás: a lehetséges jövők szisztematikus vizsgálatától a jelenben meghozott kutatási, finanszírozási és képzési döntésekig

By 2026. augusztus 2.No Comments

„Meskó Bertalan orvosi jövőkutató vezetésével nemzetközi szerzőcsoport közölt cikket a tudomány új megközelítéséről a Nature Commentben. A szerzők egy új megközelítést, a transzlációs jövőkutatást (translational foresight) javasolják annak érdekében, hogy a tudományos kutatások, finanszírozási döntések és képzési programok jobban felkészüljenek a bizonytalan jövőre.

A friss cikk által bemutatott megközelítés mintáját a transzlációs orvoslás adta, amely azért jött létre, hogy a tudományos felfedezések gyorsabban és hatékonyabban jussanak el a betegekhez és a mindennapi orvosi gyakorlatba. A transzlációs jövőkutatás hasonló hidat teremtene a lehetséges jövők szisztematikus vizsgálata és a jelenben meghozott kutatási, finanszírozási és képzési döntések között.

A tudományos programok mindig feltételezésekre épülnek: milyen technológiák érnek majd be, milyen szakemberekre lesz szükség, mit fogad el a társadalom, és milyen kockázatok jelenhetnek meg? Ezeket a jövőre vonatkozó feltételezéseket azonban a kutatók és az intézmények ritkán fogalmazzák meg, tesztelik vagy vizsgálják felül rendszerszerűen. Ennek következtében a kutatási prioritások, az infrastruktúra, a szakemberképzés és a jövő valós igényei könnyen eltávolodhatnak egymástól.

A Covid-járvány során például az egészségügyi rendszereknek válsághelyzetben kellett felgyorsítaniuk az oltásfejlesztést, kiterjeszteniük a telemedicinát, átszervezniük a munkaerőt és kezelniük a társadalmi bizalom kérdését. Hasonló bizonytalanságot teremt most a mesterséges intelligencia gyors fejlődése is.

„Minden kutatási program egy fogadás a jövőre nézve. A probléma az, hogy a tudomány rendszerint nem teszi láthatóvá és vizsgálhatóvá azokat a feltételezéseket, amelyekre ezt a fogadást alapozza” – mondja Meskó Bertalan, a Nature Commentben közölt cikk vezető szerzője.

A publikáció szerzői szerint valójában nem arra van szükség, hogy valaki pontosan meg tudja jósolni, hogyan alakulnak bizonyos dolgok a jövőben, hanem arra, hogy a kutatók strukturált módon több lehetséges jövőt vizsgáljanak meg, felismerjék a legfontosabb feltételezéseiket, és előre meghatározzák azokat a jeleket, amelyek hatására módosítani kell egy kutatás irányát.

A cikk által javasolt változtatások között az első a jövőkutatási módszerek beépítése a kutatási munkafolyamatokba.
A kutatócsoportok már a projektek vagy pályázatok indulása előtt vizsgálják meg, milyen körülmények között bukhatnak el terveik, és milyen külső változások tehetik érvénytelenné feltételezéseiket.

A szerzők emellett a jövőműveltség beemelését is javasolják a tudományos képzésbe.
A bizonytalanságról és az alternatív jövőkről való rendszerszerű gondolkodás ugyanolyan alapvető kutatói kompetenciává válhatna, mint a statisztikai vagy módszertani műveltség.

Végül kiemelik a jövőorientált gondolkodás intézményesítésének szükségességét: a kutatásfinanszírozók és tudományos intézmények a pályázatok, infrastruktúra-fejlesztések és értékelési rendszerek részévé tehetnék a hosszú távú feltételezések vizsgálatát.

A tanulmány négy könnyen alkalmazható módszert is bemutat: a következmények feltérképezésére szolgáló jövőkereket, a különböző lehetséges világokat vizsgáló forgatókönyvelemzést, a kívánatos jövőből visszafelé tervező backcasting módszert, valamint a kutatási feltételezések gyenge pontjait kereső Stump the Futurist gyakorlatot. Ahogy a szerzők írják:

„A huszadik század megtanította a tudományt arra, hogyan fordítsa le a felfedezéseket társadalmi hatássá. A huszonegyedik század feladata az lesz, hogy a lehetséges jövőket jobb tudományos döntésekké alakítsa.”

A cikket jegyző szakértői csoport tagja Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute vezetője, a Debreceni Egyetem affiliált kutatója mellett Kristóf Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A nemzetközi együttműködésben mellettük Josip Car (King’s College London), Joseph Sung (Nanyang Műszaki Egyetem Lee Kong Chian Orvostudományi Kara, Szingapúr) és Tien Yin Wong (Csinghua Egyetem, Peking) professzorok vettek részt.”

Forrás:
A tudományos kutatásnak nem a jövőt kell megjósolnia, hanem fel kell készülnie arra, hogy az többféle módon alakulhat; HVG.hu; 2026. július 31.
The science of foresight: how to future-proof your research; Bertalan Meskó, Tamás Kristóf, Josip Car, Joseph Sung & Tien Yin Wong; Comment, Nature; 2026. július 20.
„Az előretekintés tudománya: hogyan tehetjük jövőállóvá kutatásunkat?
Ha már a kezdetektől számba vesszük, milyen különböző módokon lehet sikeres vagy sikertelen egy kutatási program, később számos problémát elkerülhetünk. Íme, hogyan érdemes hozzáfogni.”