„A tanulmány azt vizsgálja, hogyan segíthetik a globális értékláncok (global value chains, GVC) elméletének analógiái a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI) munkaerőpiaci hatásainak értelmezését. Három GVC-témakörre épít: a feladat-alapú megközelítésre, a feljebb lépésre és a földrajzi feldarabolódás határaira. A cikk arra a következtetésre jut, hogy 1. a humán hozzájárulás relatív értéke és a munkajövedelmek GDP-hez mért aránya várhatóan tovább csökken, miközben az AI által előállított hozzáadott érték növekszik; 2. a feladatalapú és az állásmegszűnésre építő előrejelzések közötti különbség idővel mérséklődik. A szerző szerint a munkaerő számos abszolút előnnyel rendelkezik ugyan, ezek megőrzése azonban csak akkor lehetséges, ha a munkavállalók és a szervezetek tudatosan úgy használják az AI-t, hogy az a humán képességeket kiegészítse, ne pedig erodálja.
Journal of Economic Literature (JEL) kódok: O33, J21, F14, L23.
Kulcsszavak: globális értékláncok, mesterséges intelligencia, kiszervezés-kihelyezés,
feljebb lépés, technológiai munkanélküliség.”
Forrás:
A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai a globális értékláncok elméletének tükrében; Szalavetz Andrea; Közgazdasági szemle>; 73. évfolyam; 2026. május; 501–521. o. (PDF)
