„Az OECD 11 ország 25 szervezetének szakembereivel készített interjúk alapján vizsgálta az ügynökalapú mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazását és irányítását. A kutatás élvonalbeli fejlesztők, vállalatok, közintézmények és kutatóhelyek tapasztalataira épül. Megállapításai szemléltető pillanatképet adnak a kibontakozó gyakorlatokról, nem tekinthetők az elterjedtség reprezentatív felmérésének.
Az ügynökalapú MI több, összehangoltan működő ügynökből álló rendszereket jelent, amelyek részfeladatokra bontják a munkát, együttműködnek, és hosszabb időn keresztül, korlátozott emberi felügyelettel követnek összetett célokat. Alkalmazásuk már túlmutat a kísérleti projekteken: megjelennek a szoftverfejlesztésben, a kiberbiztonságban, az infrastruktúra-tervezésben, a tudományos kutatásban és a közigazgatásban. A szervezetek technikai felkészültsége, kockázatvállalása és prioritásai ugyanakkor jelentősen eltérnek, ezért a bevezetés üteme és mélysége is egyenetlen.
A vizsgált szervezetek egyike sem alkalmazott korlátlan önállóságú rendszereket. A bevezetés elsősorban olyan feladatokra összpontosul, amelyek jól strukturálhatók, eredményük ellenőrizhető, a hibák következményei pedig behatárolhatók vagy visszafordíthatók. Gyakoriak az előre meghatározott ellenőrzési pontok: az ügynök ezekig önállóan dolgozhat, majd emberi jóváhagyást kell kérnie. Ez különösen a jelentős hatású vagy visszafordíthatatlan műveleteknél lényeges.
Az irányítási nehézségek abból fakadnak, hogy ezek a rendszerek ajánlások megfogalmazása mellett cselekednek is. A hallucinációk, a hibás eszközhasználat és a kiszámíthatatlan viselkedés így közvetlen működési következményekkel járhatnak. Több ügynök együttműködése, illetve a szervezeti határok átlépése tovább nehezíti a hibák eredetének feltárását és a felelősség megállapítását. Külön kockázat az ügynökök összejátszása, irányításuk eltérítése, a hozzáférési adatok ellopása és az adatszivárgás.
A szervezetek többnyire meglévő keretrendszerekre támaszkodnak, például az OECD MI-alapelveire, a NIST kockázatkezelési keretrendszerére és az ISO/IEC 42001 szabványra. Ezeket többrétegű védelemmel egészítik ki: emberi felügyelettel, elkülönített teszteléssel, korlátozott jogosultságokkal, folyamatos megfigyeléssel és jóváhagyott ügynökök nyilvántartásával. A hosszabb cselekvéssorok értékelésére azonban még nincs széles körben elfogadott szabvány. Az identitás- és hozzáférés-kezelés meglévő megoldásai sem feltétlenül alkalmasak az ügynökök közötti kapcsolatok kezelésére.
A fő tanulság: az eredmények ellenőrzése mellett az ügynökök köztes lépéseit is követni kell. Ehhez az egész életciklusra kiterjedő, alkalmazkodó felügyeletre, világos felelősségi viszonyokra és szervezetek közötti tapasztalatcserére van szükség.”
Forrás:
Agentic AI in organisations: Early insights from practitioner interviews; OECD; OECD Artificial Intelligence Papers, No. 65; OECD Publishing; DOI: 10.1787/1257a26f-en; 2026. szeptember 16.
Lásd még:
Putting agentic AI systems to work: What practitioners reveal about deployment and governance; Sara Rendtorff-Smith, Yuko Harayama; OECD.AI; 2026. szeptember 24.
