„A kormányzatok olyan módon alakítják az emberek mindennapi életét, ahogyan kevés más szervezet. Hozzáférést biztosítanak a különféle ellátásokhoz, engedélyekhez, sürgősségi szolgáltatásokhoz és az igazságszolgáltatáshoz. Az emberek azt várják, hogy ezek a szolgáltatások gyorsak, egyszerűek és az igényeikre érzékenyek legyenek. E várakozások teljesítésének elősegítésére szinte valamennyi OECD-ország kormányzata alkalmaz már MI-t. Az OECD 2025-ös, Kormányzás mesterséges intelligenciával című jelentése áttekintette az alapvető kormányzati feladatok terén kialakult helyzetet. Most azonban újabb változás bontakozik ki.
Az MI-rendszerek a kérdésekre válaszoló és döntéseket támogató eszközökből olyan rendszerekké alakulnak, amelyek nagyobb önállósággal cselekszenek meghatározott célok elérése érdekében. Az ügynökalapú MI új kérdéseket vet fel: hogyan tarthatják fenn a kormányzatok az MI biztonságosságának, védettségének és megbízhatóságának követelményeit, amikor gépek járnak el a nevükben?
E kérdések megválaszolásának elősegítésére az OECD-ben, a digitális kormányzatért felelős vezető tisztviselők munkacsoportja, az E-Leaders keretében új munkacsoport alakult az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának vizsgálatára. Célja annak feltárása, hogy a gyakorlatban hogyan kellene működnie az ügynökalapú MI-t alkalmazó kormányzásnak, építve az OECD ügynökalapú MI-ről szóló eddigi munkájára.
A világ különböző részeinek kormányzataiból érkeztünk ebbe a közös munkába, és saját rendszereinkben már mindannyian foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Közigazgatási hagyományaink, jogi kereteink és technikai képességeink eltérnek, és nem számítunk arra, hogy az ügynökalapú MI minden országunkban azonos módon fejlődik majd. Egy álláspontban azonban osztozunk.
Az ügynökalapú MI érdemben javíthatja, hogyan szolgálják a kormányzatok az embereket, de képességei gyorsabban fejlődnek, mint azok az irányítási megoldások, amelyek biztosítanák, hogy az MI-rendszerek továbbra is biztonságosan, védetten és megbízhatóan működjenek. Bármilyen formális megbízatásnál inkább ez a közös kihívás indított bennünket arra, hogy együtt, ne pedig külön-külön gondoljuk végig a kérdést.
Az ügynökalapú MI lehetőségei a kormányzatban
Az OECD egy közelmúltbeli tanulmányában megfogalmazott meghatározás szerint az ügynökalapú MI-rendszerek általában több, összehangoltan működő MI-ügynökből állnak. Ezek képesek a feladatokat részfeladatokra bontani, együttműködni, és összetett célok elérése érdekében hosszabb időn keresztül önállóan tevékenykedni. Az ügynökalapú MI-rendszereket arra tervezik, hogy kevésbé előre meghatározott, kevésbé kiszámítható fizikai vagy virtuális környezetekben, minimális emberi felügyelettel működjenek.
Míg a korábbi generatív MI-eszközök főként a kapott utasításokra válaszolnak, egy ügynökalapú rendszer megtervezheti a szükséges lépéseket, és más eszközöket, illetve rendszereket is igénybe vehet a cél eléréséhez. Az ember ilyenkor a célt és a működési korlátokat határozza meg, nem minden egyes lépést irányít. Arról, hogy a szervezetek hogyan fejlesztik, alkalmazzák és irányítják az ügynökalapú MI-rendszereket, az OECD legújabb blogcikke és jelentése ad elemzést.
Munkacsoportunk tevékenységét e kezdeményezések kiegészítésének tekintjük: részletesebben vizsgáljuk az ügynökalapú MI közszférabeli használatát.
Az ügynökalapú MI alkalmazása alapvetően átalakíthatja a kormányzatok működését, mind a belső igazgatási folyamatok támogatásában, mind az állampolgároknak nyújtott szolgáltatásokban. A megfelelően integrált rendszerek segíthetik az embereket abban, hogy eligazodjanak az összetett szolgáltatások között, összegyűjtsék a szükséges információkat, és kevesebb erőfeszítéssel jussanak végig az ügyintézési folyamatokon.
A kormányzaton belül az ügynökök az ügyiratok ellenőrzésével, az ügyek megfelelő helyre továbbításával, összefoglalók készítésével és a jóváhagyott következő lépések elindításával támogathatják a köztisztviselőket. Emellett segíthetik a digitális fejlesztőcsapatokat a programozásban, a dokumentálásban, a tesztelésben és az integrációs munkában, amelyek gyakran lassítják a közszféra korszerűsítését.
Például annak, aki elveszíti a munkáját, többféle ellátásról, képzési lehetőségről és ügyintézési teendőről kellhet tájékozódnia. Egy ügynökalapú rendszer segíthet azonosítani a számára releváns szolgáltatásokat, információt gyűjthet különböző kormányzati szervektől, előkészítheti a nyomtatványokat, és a megfelelő hivatalhoz irányíthatja az ügyet. Jól megtervezve enyhítheti azt a terhet, hogy az érintettnek magának kelljen kiderítenie, hol kezdje az ügyintézést. Eközben az érzékeny műveletek – például egy kérelem benyújtása vagy egy ellátás jóváhagyása – továbbra is egyértelmű, kifejezett emberi hozzájáruláshoz és jóváhagyáshoz kötődnének.
Egy másik lehetséges alkalmazás a közbeszerzési asszisztens. Egyetlen utasítás alapján az MI-ügynök önállóan dolgozhatna több rendszerben: hasonló közbeszerzéseket kereshetne a szerződéses adatbázisokban, elkészíthetné a követelményleírás tervezetét, összevethetné azt a hatályos közbeszerzési szabályokkal, és összeállíthatna egy megfelelési ellenőrzőlistát a közbeszerzési rendszerben. Ez csökkenthetné a dokumentumok, szabályok és rendszerek közötti váltásokra fordított időt, miközben megőrizné a közbeszerzési ügyintéző mérlegelési jogát, hatáskörét és végső jóváhagyási szerepét.
Több kormányzat már kísérleti jelleggel alkalmaz állampolgárokat kiszolgáló, ügynökalapú MI-rendszereket. Ilyen az észt Bürokratt, az egymással együttműködni képes szolgáltatási ügynökök hálózata, valamint az ukrán Diia.AI, amely egységes csevegőfelületen keresztül közvetlenül nyújt közszolgáltatásokat. Az ügynöki képességek egyre inkább beépülnek a köztisztviselők által már használt mindennapi munkát segítő szoftverekbe és nagy nyelvi modellekre épülő asszisztensekbe is, ezáltal a kormányzat mind szélesebb körében válnak elérhetővé.
Az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának következményei
Az ügynökalapú MI kormányzati bevezetése a fent bemutatott jelentős lehetőségeket kínálja, e rendszerek sajátos képességei azonban az irányításra nézve is lényeges következményekkel járnak. Amikor az MI csak szöveget állít elő, gyakran az a fő kérdés, hogy a válasz pontos, méltányos és hasznos-e.
Amikor az MI cselekedni is képes, a kérdések köre kibővül: mit tehet a rendszer, és mihez férhet hozzá; kinek a felhatalmazása alapján jár el; milyen ellenőrzési nyomvonalat hagy maga után; működés közben is érvényesülnek-e a korlátai; illetve hogyan állíthatók le vagy fordíthatók vissza a műveletei emberi felügyelet és ellenőrzés révén?
Valós incidensek már most kézzelfoghatóvá teszik ezeket a kérdéseket. 2026 áprilisában egy kis szoftvervállalat programozó MI-ügynöke egy rutinfeladat végzése közben önállóan úgy döntött, hogy törli a vállalat adatbázisát és annak biztonsági másolatait. Ehhez kilenc másodperc kellett. Az ügynök olyan hozzáférési adatot talált, amelyet nem lett volna szabad használnia; a visszafordíthatatlan műveleteket emberi jóváhagyáshoz kötő védelem nem működött, az ügyfelek pedig elveszítették hozzáférésüket az adataikhoz.
Az ehhez hasonló eseteket az OECD MI-incidenseket és veszélyhelyzeteket figyelő rendszere, az AIM rögzíti, amely az ügynökalapú MI-t érintő incidensek növekvő gyakoriságát mutatja. Egy ellátási vagy ügykezelési rendszerben hasonló hozzáféréssel rendelkező ügynök ugyanilyen kérdéseket vethetne fel, csak éppen egy vállalat nyilvántartásai helyett emberek jogosultságai kerülnének veszélybe.
A kormányzatok vagy a nevükben eljárók tevékenysége érinti az emberek megélhetését, biztonságát, alapvető szociális védelmét és jogaik szabad gyakorlását. Ezért a kormányzatokat a magánszektornál fokozottabb kötelezettség terheli arra, hogy intézkedéseiket megmagyarázzák, megindokolják, és szükség esetén korrigálják. Amint egy MI-rendszer képes műveleteket kezdeményezni – például nyilvántartásokat frissíteni vagy folyamatokat elindítani –, az irányítás nem támaszkodhat pusztán általános alapelvekre vagy utólagos felülvizsgálatra. Az irányítási garanciákat kezdettől fogva be kell építeni a rendszerbe.
A kormányzatok nem feltételezhetik, hogy a lakosság elfogadja, ha az MI a nevükben jár el. Az OECD legutóbbi bizalomfelmérésében tízből kevesebb mint négy ember bízott abban, hogy az MI kormányzati alkalmazása méltányos bánásmódot biztosít számára, átlátható lesz, vagy emberi kézben tartja a kritikus döntéseket.
Vegyünk egy elképzelt adóigazgatási példát. Hasznos és viszonylag alacsony kockázatú lehet az az MI-ügynök, amely összegyűjti az adózó adatait, összefoglalja az ügyet és elkészíti az adómegállapítás tervezetét, amennyiben az ügyintéző felülvizsgálja és jóváhagyja az eredményt, közben pedig tudatában van az automatizálási torzításnak, vagyis a gépi javaslatok kritikátlan elfogadásából fakadó veszélynek. Erősebb garanciákat igényelne viszont az az ügynök, amely önállóan dolgoz fel egy adóbevallást, frissíti a hivatalos nyilvántartásokat, és adó-visszatérítést, kifizetést vagy bírságot rendel el.
Ehhez egyértelmű jogi felhatalmazásra, a tisztességes eljárás garanciáira, a kulcsfontosságú pontokon emberi jóváhagyásra, tartósan megőrzött naplóbejegyzésekre és védelmi intézkedésekre lenne szükség. Biztosítani kellene azt is, hogy hiba esetén a műveleteket fel lehessen függeszteni, ki lehessen javítani vagy vissza lehessen fordítani. Ez nem jelenti azt, hogy az MI-ügynökök kormányzati alkalmazása mindig magas kockázatú. A kockázat a körülményektől függ, és a garanciáknak ahhoz kell igazodniuk, hogy az ügynök milyen műveletekre kap felhatalmazást, illetve ezeknek milyen lehetséges hatásuk van.
Ahogy az ügynökök egyre több feladatkörben jelennek meg, a kormányzatoknak világosabban kell látniuk, hogyan teremthető meg a megfelelő egyensúly.
A kormányzatok megkezdik az alkalmazkodást
Felismerve, hogy a meglévő MI-irányítási megoldások nem feltétlenül állnak készen az ügynökalapú rendszerekre, a kormányzatok megkezdték az alkalmazkodást. Egyesek új technikai alapokat teremtenek, mások útmutatókat adnak ki a köztisztviselőknek, és keretrendszereket dolgoznak ki arra, hogyan kell az ügynökalapú rendszereket a közszférában megtervezni, bevezetni és figyelemmel kísérni. E törekvések még alakulnak, de közös felismerésre utalnak: az ügynökalapú MI a kormányzatoktól nemcsak technológiai bevezetést, hanem alkalmazkodást is követel.
Kanada és Ausztrália egyaránt ezt a megközelítést követi: a meglévő MI-irányítás továbbfejlesztésére épít. Kanada útmutatója szerint az ügynökalapú MI továbbviszi az olyan ismert problémákat, mint a pontosság, a magánszféra védelme, a méltányosság és a védettség kérdése, de cselekvési képessége újabbakat is teremt. Ezért csak ott javasolja alkalmazását, ahol az elérendő eredmények világosan meghatározottak, a döntési mozgástér határai egyértelműek, a felelősségi viszonyok rögzítettek, a kockázatok pedig teszteléssel vizsgálhatók.
Az ausztrál MI-műszaki szabvány kiegészítése megtartja a szabvány meglévő követelményeit, és az MI teljes életciklusára kiterjedő, ügynökspecifikus gyakorlatokkal egészíti ki őket. Hangsúlyt helyez az emberi felügyeletre, az auditálható naplókra, valamint arra, hogy az ügynök műveletei leállíthatók vagy visszavonhatók legyenek.
Észtország átfogó jövőképet követ: az emberek megbízható digitális ügynökökön keresztül intéznék ügyeiket a kormányzattal, az egyes ügyintézési folyamatok külön-külön történő automatizálásán túlmutató módon. A digitális személyazonosság, a digitális aláírás és a védett adatcsere területén végzett több évtizedes fejlesztésekre építve azt vizsgálja, hogyan járhatnának el ügynökök az állampolgárok, a vállalkozások és a közhatóságok nevében, kifejezett felhatalmazás és egyértelmű elszámoltathatóság mellett.
Észtország 2026 júniusában bejelentette, hogy jogi és technikai elemzést készít az MI-ügynökök digitális személyazonossággal, azaz „MI-azonosítókóddal” való ellátásáról. Ennek révén egy ügynök egyértelmű, korlátozott és auditálható jogosultságokkal járhatna el valamely személy vagy szervezet képviseletében. Az ügynökalapú MI egyik legnehezebb kérdése éppen az, hogy egyértelmű-e, kinek a nevében, milyen jogosultságokkal és milyen jogi felhatalmazás alapján cselekszik.
Szingapúr ügynökalapú MI-re vonatkozó irányítási keretrendszere bemutatja, hogyan lehet az alapelvektől eljutni a gyakorlati ellenőrzési megoldásokig. Négy területre épül:
- a kockázatok értékelése és az ügynök cselekvési körének előzetes korlátozása;
- az érdemi emberi elszámoltathatóság fenntartása;
- technikai ellenőrzési megoldások kialakítása;
- a végfelhasználók felelős eljárásához szükséges feltételek megteremtése.
E négy területet a keretrendszer működési kérdésekre bontja le: mely felhasználási esetek alkalmasak az ügynökök alkalmazására, milyen engedélyekre van szükségük, ki viseli a felelősséget, és hogyan tesztelik, figyelik, illetve teszik érthetővé a működésüket. Bár a keretrendszer nem kizárólag a kormányzat számára készült, közvetlenül alkalmazható ott, ahol az ügynökök érzékeny adatokhoz férhetnek hozzá, nyilvántartásokat frissíthetnek vagy kifizetéseket teljesíthetnek.
Izrael Nemzeti Digitális Ügynöksége nyílt szabványokra és védett csatlakozási felületekre épülő, a kormányzat egészére kiterjedő rendszerarchitektúrát fejleszt. Ez lehetővé tenné, hogy amikor valaki szolgáltatást igényel, az MI-ügynökök információt kérjenek le, igénybe vegyék az engedélyezett szolgáltatásokat, és több lépésből álló folyamatokat hajtsanak végre. Idővel a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok és maguk az állampolgárok által működtetett ügynökök is kapcsolatba léphetnének egymással. Az izraeli munka azt mutatja, hogy ehhez a technikai interoperabilitásnál többre van szükség.
Dönteni kell arról is, hogy az ügynökök mihez férhetnek hozzá, mit tehetnek, hogyan védik az egymás közötti kapcsolataikat, és milyen felhatalmazás alapján járnak el. Mindezt a védettség, a magánszféra védelme, a beszerzés és az üzemeltetési költségek hosszú távon fenntartható kezelésével kell összekapcsolni.
Az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának közös megközelítése felé
E kibontakozó nemzeti törekvések együttesen megmutatják a nemzetközi tapasztalatcsere értékét. Az országok hasonló kérdéseket tesznek fel, de nem azonos helyzetből indulnak. Egyesek erős digitális személyazonosítási rendszerekkel, együttműködésre képes infrastruktúrával és az MI-irányítás terén szerzett tapasztalatokkal rendelkeznek. Mások még ezeket az alapokat építik. A példák, eszközök, incidensek és tanulságok korai megosztásával csökkenthetik a párhuzamos munkát, és elkerülhetik ugyanazon hibák megismétlését.
Az OECD ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásával foglalkozó munkacsoportja ezt a tapasztalatcserét kívánja támogatni, építve az OECD ügynökalapú MI-ről és az ügynökalapú rendszerek szervezeti alkalmazásáról végzett eddigi munkájára. A következő hónapokban összehasonlítjuk a működő megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatokat, közös álláspontra jutunk a közszféra szempontjából meghatározó fogalmakról, és gyakorlati útmutatást dolgozunk ki a szükséges alapfeltételekről, védelmi korlátokról és az érintettek bevonásáról. Mindez a biztonságosan működő, védett és megbízható ügynökalapú MI-rendszerek közszférabeli alkalmazását szolgálja.
Az ügynökalapú MI kezdeti eredményei ígéretesek, de kormányzati értéke még nem bizonyított. A felelős út nem a teljes bizonyosság kivárása, és nem is az elégséges garanciák nélküli sietség, hanem a megfontolt előrehaladás és az egymástól való tanulás. Ez azt jelenti, hogy világosan meghatározott, jól megértett közszférabeli problémákra választ adó felhasználási esetekkel kell kezdeni; az ügynökök cselekvési körét szűken kell tartani; a felügyeletet a kockázathoz kell igazítani; és ki kell építeni azokat az intézményi alapokat, amelyek biztonságossá teszik az átruházott felhatalmazás alapján végzett cselekvést.
—
Minden érdeklődőt arra biztatunk, hogy kövesse az OECD MI a kormányzatban témában végzett munkáját, és járuljon hozzá ahhoz. Kérdéseivel vagy megosztani kívánt tapasztalataival az OECD Titkárságát az eleaders@oecd.org címen érheti el.
”
Forrás:
Governing with agentic AI: when machines act on government’s behalf; OECD Working Group on Agentic AI in Government; OECD.AI; 2026. szeptember 25.
