„Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) Ipar 5.0 szakmai közössége stratégiai előretekintési gyakorlat keretében négy eltérő forgatókönyvet dolgozott ki, amelyeket posztereken mutatott be. A forgatókönyvek felvázolják, milyen irányokban alakulhat át az európai ipar 2040-ig, és konkrét átmeneti utakat jelölnek ki a következő előretekintési ciklusok számára.
Zöld technokrácia. Az első forgatókönyv egy önellátó EU-t vázol fel, amely a zöld technológiákra irányuló kiterjedt állami kutatás-fejlesztés, a technokrata irányítás és az együttműködésre épülő oktatási modellek révén teljesen körforgásos egységes piacot hoz létre. Az oktatási modellek a munkaerőhiányt és a készségek polarizálódását is kezelik.
Összefogás a szűkösségben. A második forgatókönyv egy széttagolt EU-t mutat be, amely gazdasági zsugorodással és a termelés külföldre telepítésével szembesül. A méltányos zöld átmenetet a köz- és a magánszféra partnerségei, valamint a konkrét társadalmi célokra összpontosító helyi kísérleti műhelyek (living labs) viszik előre. A társadalmi szempontokat figyelembe vevő karbonárazás és az átképzési programok enyhítik a társadalmi feszültségeket.
Ellenálló közösség. A harmadik forgatókönyvben az EU a globális instabilitásra és az erőforráshiányra védelmi igényekre épülő újraiparosítással válaszol. A központosított, emberközpontú szabályozás, a helyi adottságokra és együttműködésre épülő innováció, valamint a közösségi irányítású, körforgásos gazdaságok ellenálló és alkalmazkodóképes társadalmat alakítanak ki. Az automatizálás a munkahelyek megőrzése mellett segíti a munkavállalókat.
A versenyképesség motorja. A negyedik forgatókönyvben az éles verseny jellemezte EU ipari klaszterekkel, kockázati tőkéből finanszírozott gyors technológiai fejlesztéssel és liberalizált innovációs környezettel támogatja az „ipari bajnokokat”. Az automatizálás kiváltja az alacsony képzettséget igénylő munkaköröket. Erre a magánszektor továbbképzéssel reagál, a jóléti rendszer pedig a legkiszolgáltatottabbakra összpontosít. A sűrű hálózatba kapcsolt digitális platformok és az európai termékútlevelek felgyorsítják a tudáscserét.
Az előretekintési gyakorlat három olyan átmeneti utat azonosított, amely mind a négy forgatókönyvben megjelenik. Ezek az MI-re épülő oktatás, a helyi innovációs ökoszisztémák és az összehangolt szakpolitikai keretek. A későbbi előretekintési gyakorlatokban ezek az utak módszertani eszközként is használhatók. Segítségükkel az érintettek közösen dolgozhatnak ki a különböző jövőbeli körülményekhez igazodó átmeneti stratégiákat.”
Forrás:
Envisioning a European industrial transformation for EU 2040 – Strategic foresight scenarios and pathways; Cristian Matti, Valentina Barsotti, Meropi Chasiaki, Gerard Carat, Fanny Vande Cauter; Vadim Kononenko; Publications Office of the European Union; DOI: 10.2760/1577769; 2026. november 5.
(Ez egy rövid, vizuális kalauz, amely rövidsége ellenére is nagyon érdekes.)