„ Cikkünk első részében a a 2010-ben napvilágot látott Digitális Megújulás Cselekvési Terv állampolgári, a másodikban pedig a vállalkozási lábát tekintettük át. A harmadik részben a terv harmadik pillérét, az állammal szembeni elvárásokat és azok teljesülését vetjük egybe.
…
A cselekvési terv intézkedései
Az alábbiakban az előző részekhez hasonlóan azt vizsgáljuk meg, hogy a cselekvési terv milyen lépéseket irányozott elő és ezek megvalósítása hol tart ma.A „Hatékonyan és biztonságosan működő, szolgáltató állam” intézkedés és akciói
AZ ÁLLAMI MŰKÖDÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE
Központi szakirányítás
Kormányzati informatikai üzemeltetési konszolidáció
A fejlesztések központosított támogatása
Technológiai konszolidáció
Erős pénzügyi- és folyamatellenőrzés bevezetése
Folyamatokat és műszaki tartalmakat meghatározó egységes szabályrendszerek megfogalmazása és kötelezővé tétele
AZ ÁLLAMBA VETETT BIZALOM HELYREÁLLÍTÁSA, A BIZTONSÁG ÉS A KÖZHITELESSÉG MEGTEREMTÉSE
A Nemzeti Adatvagyon hatékony felhasználása
A közigazgatás információs rendszereinek biztonsága
AZ EMBEREK ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA
Új humán erőforrás
Közigazgatási szolgáltatások kialakításaAzonban a cselekvési terv „állami” lába esetében nehezebb ugyanazt a módszert alkalmazni mint az előzőekben, mert az elektronikus közigazgatással kapcsolatos feladatok rögtön két minisztérium (KIM, NFM) statútumában és legalább nyolc, ha nem több stratégiai dokumentumban (Széll Kálmán Terv 1. és 2., Magyary-terv, stb.) is szerepelnek. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a fenti akciók nagy része nehezen megfogható, inkább általános erejű célkitűzéseket, semmint konkrét elvárásokat, célokat fogalmaznak meg. Talán ez a széttagoltság is lehet az oka annak, hogy például az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) 2011-13-as akciótervei még mindig nincsenek kidolgozva és elfogadva. De erről majd később.
A kormányváltást követően erre a területre az intézményi, hálózati és feladat konszolidáció egyszerre volt jellemző. Itt most csak szőrmentén, de megemlítjük az országos gerinchálózat állami kézbe vételét, amelyről bővebben az utolsó, infrastruktúráról szóló elemzésünkben szólunk.
Az intézményi konszolidáció keretében és a fejlesztések központosított támogatása jegyében új intézmények jöttek létre (például Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség – KIFÜ), vagy alakultak át (Kopint-Datorg Rt-ből NISZ Zrt.). Ez előbbi – egyfajta központi szakirányítási szervként – a létrehozó jogszabály szerint „ellátja önállóan vagy konzorciumi formában az európai uniós forrásból finanszírozott – különösen az Új Magyarország Fejlesztési Terv Elektronikus Közigazgatás Operatív Program és Államreform Operatív Program keretében megvalósuló – informatikai tárgyú kiemelt projektek projektgazdai feladatait”. Azaz a KIFÜ egy tipikus projektszervezet lenne, de hogy ebből mennyi valósult meg eddig, és hogy mely ÁROP/EKOP projektek megvalósításában vesz/vett részt projektgazdai minőségében, azt – egy kivétellel – nem lehet tudni, minthogy nyilvánosan elérhető információk nem állnak rendelkezésünkre.
A Kopint utódként létrejövő Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) ellenben korszerű honlappal rendelkezik, annak tanúsága szerint a szervezet több uniós forrásból finanszírozott projektben is vezető szerepet tölt be. A stratégiában is nevesített kormányzati informatika konszolidációjára 2 milliárd forintot nyertek el az NFÜ-től. És bár a projekt lassan egy éve zajlik, státusz, vagy előrehaladási jelentést az intézmény ezidáig nem tett közzé. A NISZ emellett 3 éve saját felelősségre elkezdte az Elektronikus Levéltár projekt megvalósítását is, valamint a KIFÜ-vel közösen a Magyarország.hu tartalomfejlesztését, bár aktuális, mindenki számára hozzáférhető információkat itt sem találunk.
A technológiai konszolidáció alatt a cselekvési terv egy akciót azonosított: ASP-központok felállítását az önkormányzatok számára. Gyorsan tegyük hozzá, hogy technológiai konszolidáció alatt nyilvánvalóan nem csak ASP-központok létrehozását kell(ene) érteni, hisz ezek a szolgáltató-központok önkormányzatoknak szólnak, miközben a központi közigazgatás rendszereinek egységesítéséről, egyszerűsítéséről, fejlesztéséről nem. Jó hír, de sok mindent el is árul a magyar közigazgatás működéséről, hogy ha megkésve is, de április végén megjelent az erre vonatkozó pályázat is 2,3 milliárdos keretösszeggel.
Eközben a kormány két úton is elindult a nyílt szabványok, nyílt forráskódok irányába. A 1479/2011. határozatában a szabványos dokumentumformátumok és a nyílt forráskódú irodai szoftverek használatát rendelte el a közigazgatásban, valamint első körben kormányhatározat döntött arról, hogy a kormány felmondja a Microsofttal kötött, úgynevezett Tiszta szoftver megállapodást, amely a közoktatási intézményeket látta el jogtiszta Microsoft-szoftverekkel. A nagy nekibuzdulás ugyanakkor csak rövid ideig tartott, a kormány végül újabb egy évre meghosszabbította a programot.
Közigazgatási szolgáltatások kialakítása tekintetében nem nagyon tudunk másra gondolni, mint az utóbbi években megvalósított kormányablakok hálózatára, amely most már honlappal is rendelkezik. A kezdeményezés hasznosnak tűnik, feltéve hogy az nem jár a már meglévő infrastruktúrák további burjánzásával.
A Nemzeti adatvagyonnal kapcsolatban a kormány még 2010 végén fogadott el törvényt, amely meghatározza a nemzeti adatvagyon fogalmát és a további visszaélések megakadályozása érdekében szűkíti az üzemeltetésre jogosultak körét, és egyúttal kizárja az adatkezelésből a magáncégeket.
Túlzás nélkül állítható, hogy a mostani kormány talán legfontosabb projektje az elektronikus közigazgatás területén a Nemzeti Egységes Kártyarendszer kidolgozása. Első lépésként a diákigazolványt, illetve a kormánytisztviselői kártyát vezetik be. Ez év végétől pedig minden állampolgár számára elérhető lesz a személyazonosításra alkalmas új rendszerű okmány. És végül mindenképpen szólnunk kell a KET végrehajtási rendeleteiről, amelyeket április végén fogadott el a kormány és amelyek lehetővé teszik az elektronikus aláírás használatát ott, ahol ez lehetséges, valamint létrehozza az Elektronikus ügyintézési felügyeletet, amely az új szabályok betartatásának ellenőrzésére jön létre.
Számos pozitív lépés mellett azonban a legnagyobb falatot jelentő EKOP akciótervek tekintetében semmilyen előrelépés nem történt az utóbbi 2 évben. Ez egyrészt nagy veszteség a felhasználóknak, akik nem élvezhetik az új szolgáltatások adta előnyöket, és veszteség nemzetgazdasági szinten is, hisz több tízmilliárd forintnyi uniós és hazai forrás felhasználására eddig nem kerülhetett sor. Ez utóbbi tényt csak az tudja igazán értékelni, aki tudja, hogy az uniós források felhasználása nem megy egyik napról a másikra (rendszerint hosszú a tervezési és a megvalósítási idő), és bizony 2014-ig már igen kevés az idő, ami igencsak kétségessé teszi e források maximális felhasználását.
Bizakodásra adhat ugyanakkor okot, hogy május 4-én némileg megkésve ugyan, de megjelent az ÁROP 2011-13 évekre vonatkozó akcióterve, amely felgyorsíthatja a „szoftabb” közigazgatási fejlesztéseket.”
Forrás:
Stratégia megvalósítás előtt III. – Hatékonyan és biztonságosan működő, szolgáltató állam, Informatika a Társadalomért Egyesület blogja, 2012. május 16.
