közigazgatási informatikatávközlés

A Kopint-Datorg és a közigazgatási informatika

Szerző: 2011. május 29.No Comments

Szerkesztői megjegyzés:  A cikkben emlegetett Nefmi helyett mindenütt természetesen NFM (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) olvasandó.

„A 2005 óta 100 százalékban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tulajdonában lévő Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. az elmúlt ciklusokban a kormányzati portál (www.magyarorszag.hu) és annak kiszolgáló rendszerei (elsősorban az Ügyfélkapu) működtetőjeként lett ismert, de ezzel párhuzamosan évek óta végez közigazgatási hálózatüzemeltetéssel és menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is.

A ma működő Kopint-Datorg helyzetéről sokat elárul, hogy a minisztérium infokommunikációs koncepcióját meghatározó minden egyes kormányrendeletben név szerint szerepel. A Kopint-Datorg az egyedüli kormányzati célú hírközlési szolgáltatásra jogosult vállalat, s év eleje óta felügyelete alá tartozik minden állami tulajdonú országos gerinchálózaton nyújtott kormányzati szolgáltatás. Azóta a feladatai folyamatosan bővülnek, a hatásköre egyre nő: ma már több közigazgatási szerv informatikai szolgáltatásait is konszolidálja, kiemelt állami nyilvántartás kezeléséért felelős és számos minisztérium központosított közbeszerzési folyamatainak koordinálásában is részt vesz.

Mint arról nemrég hírt adtunk, nyártól Fellegi nagyjából 18-20 milliárd forinttal “alkudta” lejjebb a minisztérium és a távközlési szolgáltatók közötti informatikai szolgáltatási szerződések éves árát, ötödével csökkentve az évi közel 100 milliárd forintos közigazgatási informatikai kiadásokat (ennek körülményeiről lásd: Milliárdos percdíjak, Magyar Narancs, 2011. április 7.). A Narancs kérdésére Vályi Nagy Vilmos, a Nefmi kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára ezt azzal egészítette ki, hogy a minisztérium döntően a licenc- és szoftvertámogatási díjak, illetve a távközlési és agrárinformatikai szolgáltatásokat érintő szerződések felülvizsgálatával érte el a szükséges megtakarításokat; és ezzel együtt szükség volt a párhuzamos, azonos szolgáltatási – tehát fölösleges – szerződések megszüntetésére is.

Ekkor már jól látszódtak a kormányzati infokommunikációs stratégia körvonalai: az állam lehetőleg egy fillért nem szeretne fizetni informatikai hálózatok használatért és piaci szolgáltatók informatikai szolgáltatásaiért. A Nefmi karácsony előtt bemutatott Digitális Megújulás Cselekvési Terve csak arra utalt, hogy megvalósul az “állami hálózatok konszolidációja és kiterjesztése”. Az első konkrétumokat pár nappal később a 346/2010-os kormányrendelet fogalmazta meg: “Kormányzati célú hírközlési szolgáltatást csak a kijelölt kormányzati célú szolgáltató – a Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. – végezhet, kivéve, ha erre más határozat vagy törvény felhatalmazást ad.” A rendelet szó szerint megtiltja a piaci szolgáltatóknak, hogy állami szerveknek nyújtsanak hálózati szolgáltatást, s pontosan felsorolja, mely hálózatok felügyeleti jogait kötelesek az érintett szolgáltatók, állami intézmények átadni a kormányzati célú hírközlési szolgáltató, a Kopint-Datorg részére. A következő hetek pontosan megtervezett törvény- és rendeletalkotási sorozata eredményeként az összes – huszonhárom – állami tulajdonú optikai kábelen futó állami hálózat kormányzati célú felhasználásának kizárólagos joga a Kopint-Datorghoz került.
Stratégiai szempontból a három legkiterjedtebb országos gerinchálózat – az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt., a MÁV, illetve a Magyar Villamos Művek – infrastruktúrájához kapcsolódó hálózat felügyeleti jogának átemelése volt a legfontosabb.

Optimista minisztériumi becslés szerint a hálózatok konszolidációjával, egyes szakaszok szükséges modernizációjával, a párhuzamos hálózatok összekapcsolásával és további végpontokig elérő optikai kábelszakaszok kihúzásával a Kopint-Datorg akár bő egy év alatt képes lehet arra, hogy 100 százalékosan állami tulajdonú, országos lefedettségű, integrált gerinchálózatot hozzon létre, és azon keresztül szolgálja ki a kormányzati és közigazgatási szerveket. Az egyszeri beruházás költségigénye a projektet testközelből szemlélő forrásunk szerint 15-16 milliárd forint körül mozog…
A Kopint-Datorg nemcsak a hálózatkonszolidációban, hanem a közigazgatási informatika újraszervezésében is aktív. A január 1-jén kihirdetett 2010. évi CLVII. törvényben a parlamenti kétharmad az eddig jórészt magáncégek kezelte huszonhárom legjelentősebb – többek közt az állampolgárok személyes adatait, a lakcímeket vagy az egészség- és nyugdíjbiztosításokat tartalmazó – állami nyilvántartásokat nemzeti adatvagyonnak minősítette át, visszavette a piaci szereplőktől a kezelés jogát és azt állami közigazgatási, illetve 100 százalékban állami tulajdonú vállalatok hatáskörébe rendelte. Adatfeldolgozó tevékenységet az illetékes közigazgatási szerven kívül mostantól csak az állami adatfeldolgozó, tehát a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), a Kopint-Datorg és a Földmérési és Távérzékelési Intézet végezhet.

Az adatbázisok jelentős részének feldolgozását a Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium (KIM) alá tartozó KEK KH végzi, míg a közigazgatási megállapodások értelmében a Kopint-Datorg egyelőre négy-öt nemzeti adatvagyonnak minősülő adatbázis feldolgozásáért felel. A KIM-nek és a KEK KH-nak a jelek szerint mégis csak epizódszerep jut az infokommunikációs stratégia alakításában.

Sőt, a március végén elfogadott 53/2011. kormányrendelet a minisztériumok, háttérintézmények infrastruktúráinak üzemeltetését és a hozzájuk kapcsolódó közbeszerzések koordinálásáért felelős főigazgatóság komplett informatikai szárnyát a Kopint-Datorghoz rendeli. Ez újabb 110 alkalmazott áthelyezésével jár és további 6500-7000 kormányzati felhasználó kiszolgálását várja el. A tavaly alig 190 főnek munkát adó Kopint-Datorg ma már több mint 400 alkalmazottat foglalkoztat.

A minisztérium még decemberben – az egykori Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központjának jogutódjaként – életre hívta és rögvest saját fennhatósága alá rendelte a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget (KIFÜ), ami évi 110 milliárd (!) forint felett diszponál. Egy ekkora induló tőkével startoló kormányzati fejlesztő központ azt vetíti elő, hogy a minisztérium a továbbiakban házon belül próbálja megoldani a komolyabb informatikai fejlesztéseket. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az irányadó kormányrendelet félig-meddig szabad kezet ad a KIFÜ-nek: amennyiben indokolt, projektgazdaként magához vonhatja bármelyik közigazgatási szerv berkein belüli fejlesztést.”

Forrás:
Fellegi kedvenc cége mindent visz – Gerincproblémák, Rényi Pál Dániel, Magyar Narancs, 2011. május 5.