„A szerző az államadósság és az állami vagyon közötti helyettesítési lehetőségeket vizsgálja. Megállapítása szerint helyettesítési lehetőség áll fenn 2–4 éves időhorizonton belül. Ha kevesebbet költenek a vagyoni eszközök felújítására, akkor rövid távon csökkenthető az eladósodottság, de ez megbosszulja magát később. A szerző javasolja az önkormányzatok mellett a központi állam szintjén is előírni vagyoni mérleg készítését. A vagyontörvény cégeket sorol be az állami tulajdon aránya szerint, a túlzott magánosítási törekvésekkel szemben ennél nagyobb biztosítékokat jelentene a nemzeti törzsvagyon kategóriájának a megalkotása. Az idesorolt vagyonelemeknél célszerű lenne előírni a vagyon állagának megfelelő fenntartást, időszakonkénti beszámoltatással, akkor is, ha az adott eszköz magántulajdonban áll. A szerző javasolja: több évre szóló stratégiai szerződéseket kellene megkötni az állam és a nemzeti törzsvagyon egyes fontosabb elemeit kezelő cégek között. A tíz új kelet-európai EU-tagállamban a több ország számára fontos létesítmények jelentős hányadát közösen kellene megépíteni, majd működtetni (energetikai alaphálózatok, a legfontosabb nemzetközi vasúti vonalak, az autópálya-alaphálózat, nagyobb kikötők stb.) A régiós tulajdon és a közös üzemeltetés mintául szolgálhatna később az EU egésze számára is.”
Forrás:
Állami adósság és állami vagyon, Giday András, Pénzügyi Szemle, 2011. december 21., 2011/4., 462-470. oldalak (pdf)
