Skip to main content
közigazgatás: magyar

Nem félni kell, hanem bízni

Szerző: 2012. január 8.No Comments

„Egy éve alakultak meg a kormányhivatalok. Rigó Csaba kormánymegbízottat ez alkalomból kértük összegzésre.

– A közigazgatás átalakításának az volt a célja, hogy hatékonyabban működő és olcsóbb állam jöjjön létre. Meddig jutott ez a folyamat a kormányablakok létrejötte után, s nem lett-e drágább a működés, tekintve, hogy a régi ügyfélszolgálatok is megmaradtak?
– Előreléptünk: a közigazgatás precízebb lett és takarékosabbá is vált. A megtakarítást azonban nem a kormányablakokban kell keresni, hanem a kormányhivatalban. Az ablakok létrehozása egy folyamat kezdete, melynek a végére megszűnnek a párhuzamosságok a közigazgatásban, de már most látszik, hogy jó az irány: az állampolgárok megkedvelték a kormányablakokat, nő az ügyfélforgalom. December 27-ig 17160 ügyfél fordult meg a két zalai kormányablakban – mondta Rigó Csaba.
– A 18728 ügyintézésből csak 24 volt sikertelen, általában az internetkapcsolat problémái miatt – folytatta a kormánymegbízott. – A cél az, hogy 2013 végére az állami hivatali ügyek nagyon jelentős részét a kormányablakokban lehessen intézni.

– Milyen megtakarítások jelentkeztek a kormányhivatalban?
– A kormányhivatalhoz csatolt államigazgatási szerveknél integráció valósult meg a pénzügyek, a személyzeti ügyek, az informatika és a jogi képviselet területén. Korábban 4,5 milliárd forintba került ennek a rendszernek a működtetése Zalában, most 406 millió forinttal kevesebbe. A Széll Kálmán Terv és a maradványképzés elvitt 300 millió forintot, ez a központi költségvetésbe került. Ezentúl olyan intézkedéseket hoztunk, amelyek 2011-ben és 2012-ben 106 millió forint megtakarítást eredményeznek. Olcsóbb lett a takarítás, a munka- és tűzvédelmi feladatokat a drága külsős cég helyett saját munkatársunkra bíztuk, drágán kölcsönzött munkaerőtől váltunk meg, racionalizáltuk a gépkocsi használatot, csökkentettük a reprezentációs-, a telefon- és postaköltséget például. Csoportos létszámleépítést nem kellett végrehajtani tavaly, mivel már korábban megvalósult egy 5-10 százalékos előirányzat-csökkentés. Rendbe tettük ugyanakkor az illetményeltérítések ügyét és csökkentettük az illetménypótlékok összegét.

– A szakigazgatási szervek vezetésében is nagy változások történtek. Amíg volt rá törvényi lehetőség, indoklás nélküli felmondásra is sor került, ennek rossz visszhangja volt a megyében. Valóban szükség volt minderre?
– Élve a jogszabály adta lehetőséggel, valóban történt indoklás nélküli felmentés, de a döntésem indoklással is megállta volna a helyét. A szakigazgatási szervek vezetőinek körében 70 százalékos frissítést hajtottam végre. Azok maradtak, akiket nemrég nevezett ki a szaktárca, s azok, akik az eddigi munkájukkal is bizonyítottak, s a jövőre nézve is meggyőzően vázolták, hogyan szeretnék a jó államot építeni. Ha egy rendszert át kell alakítani, ha szemléletet kell váltani, azt motivált fiatalokkal lehet megoldani. Vállalom a személyi döntéseket, olyan embert pedig nem mentettem fel, aki nagyon jó volt szakmailag.

– Az új évben átkerültek a megyei intézmények a kormányhivatalhoz. Milyen jövő elé néznek?
– Huszonkét intézményt vettünk át, főként szociális intézményeket, de közgyűjteményeket is. A Hevesi-színház városi fenntartású maradt, a megyei kórház pedig egy országos szervhez került. Átvettük a megyei alapítványokat és a megye tulajdonrészeit, például a TISZK-ben. Az önkormányzat adóssága az államhoz került, a kormányhivatalnak ezzel kapcsolatban nincs feladata, központilag tárgyalnak majd a bankokkal. A Zala Megyei Önkormányzattal mindenben meg tudtunk állapodni. A megye vezetése kérte, hogy a zalavári emlékparkban található kápolna a tulajdonában maradhasson, ebben is megegyeztünk. A megyeházán dolgozók egyharmada maradt megyei alkalmazásban, kétharmaduk a kormányhivatalhoz került, amelynek keretében létrejön egy intézményfenntartó központ. A vezetőjének dr. Halász Gabriellát javasoltam, ehhez megérkezett a közigazgatási miniszter úr hozzájárulása. Azt még nem tudjuk, hogy az intézmények mekkora költségvetésből gazdálkodhatnak idén, ez hamarosan eldől, de több pénz biztosan nem lesz, mint tavaly volt. Az elsődleges cél a zökkenőmentes működés biztosítása és megtakarítások elérése, mert az adózók joggal elvárják, hogy az állam olcsóbb legyen.

– Lesz intézmény-összevonás, esetleg bezárás?
– Erről egyelőre nincs szó, de a kormányhivatalban már megvalósult gazdálkodási integrációt ezeknél az intézményeknél is végre kell hajtani. Mivel a jelenlegi intézményvezetők megbízatása március végéig szól, pályázatot lehet kiírni ezekre a posztokra. A jelentkezőknek lehetőségük lesz vázolni szakmai programjuk mellett a takarékos működésre vonatkozó elképzelésüket is.

– Eddig a szociális otthonok, az iskolák helyzetéről, működéséről választott testületek folytattak vitákat a nyilvánosság előtt. Mostantól a kormányhivatal dönt, s a szerepe egyre nő, hiszen a településektől is átvesz majd intézményeket. Nem érzi úgy, hogy sérül a demokrácia?
– Az intézmények működése és gazdálkodása ezután sem lesz titkos, a hatályos jogszabályok szerint zajlik, mint eddig, és tovább működnek az megszokott egyeztetési fórumok. Szerintem megnyugtató, hogy az állam végre felvállalja azt a feladatot, ami az övé, ezáltal az intézményekben ellátottak biztonsága nőni fog. Az államtól nem félni kell, hanem meg kell bízni benne. Egyáltalán nincs belekódolva a rendszerbe a demokratikus jogok sérelme.

– Hogyan alakul majd a járások kialakítása Zalában?
– Még nem dőlt el. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megbízásából a Hétfa Kutatóintézet vizsgálatot végzett, s javaslatot tett a járások számára és határaira. Zalára három változat készült, a döntést a parlament hozza meg. Érkeztek már kérések az önkormányzatoktól, hogy hová szeretnének tartozni, ezeket az igényeket továbbítottam a kormányzatnak…”

Forrás:
Nem félni kell, hanem bízni, Szabó Judit, Zalai Hírlap, 2012. január. 3.