„A területi államigazgatás a rendszerváltást követően sokat változott. Az állam monolit jellegét, az államigazgatáson alapuló struktúrát felváltotta egy kettős rendszer: egyrészt megmaradt az államigazgatási alrendszer, mely jellemzően a központi- és középszinten épült ki. Települési szinten csak nagyon ritkán alakult ki külön szerezet, ott a feladatokat a jegyző, kivételes esetben a polgármester látja el.
Ez a sokat módosult, formálódott rendszer azonban az elmúlt pár évben gyors és jelentős változáson esett át, illetve még mindig átalakítás alatt van. Ennek megfelelően a fentebb megállapított – 20 éves gyakorlattal bíró tények – sem teljesen lesznek helytállóak a jövőben. Munkámban a középszinten megfigyelhető arányeltolódással, az államigazgatás mind hangsúlyosabbá válásával foglalkozom, kísérletet téve a szerkezeti változások feltárására, és következtetések levonására.
…
Következtetések
Az egész átalakítás, a kialakított új rendszer célja a racionálisabb, költséghatékonyabb, gazdaságosabb, ügyfélközpontúbb rendszer kialakítása. Arról, hogy a rendszer megvalósítja-e a vele szemben támasztott elvárásokat, még korai lenne nyilatkozni. A folyamat még lezáratlan, kiforratlan. Azonban az éppen kialakulóban lévő gyakorlat kapcsán, vagy épp a készülő törvényjavaslattal kapcsolatban is vannak olyan megállapítások, amit az értékelés elhamarkodása nélkül megtehetünk:A kormányhivatalokkal kapcsolatban egy igen releváns kérdés, vajon célja-e a jogalkotónak az integráció folytatása, egy valóban teljesen összevont területi államigazgatási „monstrum” létrehozása?
Ehhez egyrészről látnunk kell, hogy bár az ügyfelek „egy ablakon keresztül” intézhetik ügyeiket, az integrálódott szervek területileg nem mozogtak, eredeti székhelyükön folytatták a munkát, ami – egyelőre – jelentős mértékben ügyirat irányítást jelent: közel 61 féle ügy intézhető a kormányablakoknál, illetve a hozzá forduló ügyfeleknek minden hatósági ügyben segítséget nyújtanak.[37]
Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy a tizenhét szakigazgatási szerv és a törzshivatal már most akkora költségvetéssel és apparátussal dolgozik, hogy további bővítése elképzelhetően a hatékonyság ellen hatna: s egy átláthatatlan, túlbürokratizált hivatal jönne létre. Legkirívóbb példa erre a Fővárosi Kormányhivatal, melyet „mamut”[38] hivatalként is emlegetnek, hiszen méreteit tekintve háromszor nagyobb, mint a legnagyobb minisztérium – és a ciklusban úgynevezett csúcsminisztériumokról beszélhetünk –, valamint kétszer nagyobb, mint a fővárosi önkormányzat.
Elmondhatjuk tehát, hogy az elképzelés két lényeges momentuma egymás ellen hat: történetesen a hatékonyság és a költségek lefaragása nem valósítható meg úgy, hogy közben minden szervet egy intézménybe integrálnak, ahhoz túl sok a szerv, és túl sok az ellátandó feladat – ez, már a kormányhivatalok viszonylatában is nagy költséget jelent…”
Forrás:
Az államigazgatás középszintjének főbb strukturális változásai 2011 óta, Szakos Judit, Debreceni Jogi Műhely, IX. évfolyam 2. szám, 2012. április 1.
