közigazgatás: magyarművelődés

Bizonytalan a helyi művelődés intézmények sorsa

Szerző: 2012. október 7.No Comments

„Semmiről nem tájékoztattak eddig bennünket, azt is csak a városi polgármesteri hivatalból kiszivárgó információkból tudjuk, hogy talán átvesz minket az önkormányzat – mondja az egyik észak-magyarországi múzeumigazgató. Több intézményvezetőt is megkérdeztünk ebben a térségben, névvel senki nem nyilatkozott, mondván, a fenntartó ezt engedélyhez köti.

Nem jártunk jobban a megyei önkormányzatoknál sem: Heves megyében az intézményeket fenntartó szervezetnél például azt mondták, csak L. Simon László államtitkársága adhat tájékoztatást a könyvtárak, múzeumok átadása-átvétele ügyében.

A név nélkül nyilatkozó múzeumigazgatók meglehetősen sötét képet festettek a jövőről. Szavaik szerint a megyeszékhelyeken lévő múzeumok amúgy is szűkös költségvetése a kétharmadára csökkenhet, miután átveszik őket a megyei jogú városok. Úgy kalkulálnak, lesz több mint kétszáz városi vagy kistelepülési múzeum, amelyek működtetésére fejenként nagyjából havi ötmillió forint jut. Ebből kellene kifizetni a minimum ötfős dolgozói létszámot (azt ugyanis törvény írja elő, hogy milyen szakdolgozói létszám mellett lehet egyáltalán múzeumnak nevezni egy intézményt), a villanyt, a fűtést, a műtárgyak karbantartását, esetleges felújításokat, szakértői díjakat, restaurátorokat stb. Egy átlagos városi múzeum havi fenntartási költsége ma 20 millió forint, ezt csak úgy tudták eddig 15 millióra letornázni, hogy bizonyos munkákat –restaurátori, művészettörténészi tevékenységet – a most megszűnő megyei múzeumi szervezetnél alkalmazásban lévő szakember látott el.

Most még egyik polgármester sem meri bevállalni, hogy bezáratja a múzeumot vagy a tájházat. Kényszerhelyzetben azonban lépni fognak – mondta az egyik múzeumigazgató. – Például integrálják a kiállítóhelyeket az általános művelődési központokba, a jelenlegi múzeumvezetőknek pedig legfeljebb majd az is a feladatuk lesz, hogy őrködjenek a hétvégi bálok biztonsága felett, esetleg letárgyalják, mikor nyisson a turkáló a nagyteremben. De az is előfordulhat, hogy csak nyári vagy hétvégi nyitva tartással üzemelnek majd a most még egész évben a közönség rendelkezésére álló kiállítóhelyek.

Nincs persze mindenki ilyen látványosan kétségbeesve. Rendes Sándor, a fideszes vezetésű nyíregyházi önkormányzat sajtószóvivője például azt mondja: a városvezetés szerint a tervezet „a múzeumokra, könyvtárakra, közművelődési intézményekre a szakmai priorítások hangsúlyozása mellett a korábbinál átláthatóbb, hatékonyabb és remélhetőleg magasabb színvonalú szakmai működést elősegítő fenntartói modell bevezetését mozdítja elő”. Örvendetes az is, hogy a múzeumok esetében a korábbinál nagyobb hangsúly kerül a kulturális javak bemutatására, igazodva a közgyűjteményekkel szemben megváltozott társadalmi elvárásokhoz. A megyei Jósa András Múzeum eddig is szerves része volt Nyíregyháza közművelődési életének, fenntartói jogának átvételéről, s annak részleteiről a város közgyűlése fog végleges döntést hozni.

Debrecen polgármestere, Kósa Lajos is csak arról tudta eddig tájékoztatni a közgyűlést, hogy a városhoz kerül a Déri Múzeum és a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár, de egyelőre nem tudni, hogy milyen költségvetési kondícióban. Mint mondta, elképzelhető, hogy a városnak akár félmilliárd forintot is rá kell költenie az intézményhálózatra. A megyei könyvtár anyagi lehetőségeiről mindenesetre sokat elárul, hogy idén januárban azért zárták be egy hónapra, hogy ne kelljen fűtésszámlát fizetni, továbbá a villanyszámla csökkentése érdekében ma is érvényben van az a meglepő megszorító intézkedés, hogy a könyvtár látogatói a hordozható számítógépüket nem csatlakoztathatják rá a könyvtár elektromos hálózatára. Somogyi Béla alpolgármester szerint viszont az a tény, hogy integrálják a Piac utcai városi könyvtárat és a megyei könyvtárat, megszünteti a párhuzamosságokat, ellenben nem sérti a városrészek könyvtári ellátottságát.

Csongrád megyében az teremt különleges helyzetet, hogy a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum már 2007-ben kivált a megyei szervezetből, önálló jogi személyiséget szerzett. Lázár János, a város polgármestere és országgyűlési képviselője eredményesen lobbizott, így 4,2 milliárd forintból az egész belvárost megújították, és Tornyai János Kulturális Városnegyed névre keresztelték át. Maga a Tornyai János Múzeum 1,2 milliárd forintból újult meg, miközben a művelődési központ a rekonstrukció során még nevet is váltott: Petőfi Sándor helyett Bessenyei Ferenc nevét kapta meg. Az új kulturális belvárost az időközi polgármester-választás kampányában adták át szeptember elején.

A korábbi megyei intézmény, a Móra Ferenc Múzeum fenntartásának terhe – az összes kiállítóhelyével, gyűjteményével, szakembergárdájával – Szeged megyei jogú városra hárul a jövőben. A város ezt kész vállalni, az viszont potenciális konfliktusforrás, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyetértési jogot tart fenn például a vezető kinevezésében, illetve erős szakmai felügyeletet kíván gyakorolni a jövőben.

Makó, Csongrád és Szentes múzeuma a jövőben önálló jogi személyiséggel rendelkező intézmény lesz, és a helyi önkormányzatok fenntartásába kerül. A hozzáértők attól tartanak, Szentes múzeuma túl nagy és sokrétű a város méretéhez képest. Szirbik Imre, Szentes polgármestere kérdésünkre csak annyit jegyzett meg: 50-70 millió forint pluszköltséggel terheli ez meg a város költségvetését, s ennek egyelőre nem látja a forrását.

Ami Pécset illeti, azt senki sem bánja, hogy a megye fenntartásában működő Csontváry, Vasarely és Zsolnay múzeumnak a város lesz a gazdája, hisz ezek a kiállítóhelyek évente összesen 120-150 ezer látogatót vonzanak. Csakhogy a tíz pécsi múzeumot működtető megyének 3-4 kevésbé vendégcsalogató állandó kiállítása is van, s ezeket – a városházáról kiszivárgott információk szerint – az önkormányzat nem szívesen venné át. A kormány viszont erről nem alkudozik, csak együtt adja „a csomagot” és a hozzá rendelt támogatást. Hogy ez pontosan mennyi lesz, arról egyelőre senki sem tud biztosat, viszont mindenki úgy véli: lényegesen kevesebb, mint amennyiből végső soron a megyei szervezetek gazdálkodhattak.”

Forrás:
Eszi, nem eszi : A hírzárlat teljes, de valójában az érintettek is csak találgatnak; Népszabadság; 2012. október 2.