Közkinccsé tette képes online adatbázisát a Néprajzi Múzeum

„…A nagyjából 60 ezer műtárgyat, 38 ezer fotót, nyomatot és rajzot felvonultató portál az egyik legnagyobb teljesítmény a műfajban. Mint megtudtuk, az intézményben majdnem tíz éve zajló – a honi muzeológiában egyedülálló volumenű – digitalizálás attraktív eredménye.

A főként bordót és a lángoló magyar nyári napon a szükségesnél lényegesen hosszabb ideig tárolt vaj színét használó site mint dizájnprodukció nem kifejezetten látványos, sőt kifejezetten nem az: az olvasót egy rokonszenves, de meglehetősen semmilyen felület köszönti, nagy holtterekkel és unalmas tipográfiával – bár már megszokhattuk, hogy nem mind fénylik, ami arany, tényleg ritka, hogy az ember olyan kult honlappal találkozik, amely szép és okos is egyben.

A site, amint az már a belépéskor is kiválóan látszik, két nagy részből áll, a műtárgygyűjteményből és az etnológiai archívumból. Ezek bomlanak aztán tovább, tovább. Az előbbi a gazdálkodásgyűjtemény c. opcióval indul, amely a Kárpát-medencebeli földművelés, az állattartás, a pásztorművészet, a halászat, vadászat és a gyűjtögetés tárgyi világát hivatott bemutatni egy pompás keresőfelület segítségével. A páka szóra ugyan nem dobott ki semmit, az ekére mint olyanra keresve pedig egy szekérlekötő csigát leltem elsőként és másodikként is, de amikor sikerült egymásra hangolódnunk – pl. varsa, szigony, szalmahúzó horog –, csodás kincsestár nyílt meg. A telitalálatokra először is előbukkan az összes azonos nevű népi obzsé fényképe, továbbá minden elképzelhető paramétere: a tárgy helyi névváltozata – pl. verse, szogony, vonyogó –, a gyűjtés, a készítés és a használat helye és ideje, a gyűjtő neve, az eszköz anyaga, elkészítésének technikája, nem utolsósorban pedig mindenhol van egy tömör, de roppant informatív leírás, hogy mivel is van jó dolgunk éppen. Természetesen az összes felsorolt paraméter alapján is lehet keresni, értsd, ha beírom, hogy fa, mindjárt előugrik egy karikás ostor, aztán minden, amiben fa van, ha pedig mondjuk azt, hogy „Herman Ottó”, akkor minden, ami a nagy természettudós gyűjteményéből a múzeumba származott, például úgyszintén remek karikás ostorok, valamint igen sok egyéb mellett hasonlóan pompás csorpákok (különös faedények, l. még: cserpák) – és így tovább.

A Technológiagyűjtemény c. kollekcióban hasonlóképpen lehet kutakodni, emez egyebek mellett a paraszti építkezés, a közlekedés, a teherhordás és a háziipar relikviáit mutatja be, majd a Háztartásgyűjtemény c. menüpont jön, amelyben bútorokkal, világító eszközökkel, kerámiatárgyakkal, kosarakkal és a táplálkozás tárgyaival lehet ismerkedni, aztán a Textilgyűjtemény, a Rítusgyűjtemény, végül pedig regionális, miszerint nemzetközi gyűjtemény tárja elénk kincseit, ugyancsak célirányos böngészés következményeképpen.

Az adatbázis másik nagy része, az Etnológia Archívum két részre van tagolva. Elsőként a múzeum képarchívumában nyílik mód a keresgélésre, rajzokat és festményeket találunk itt bőséggel, majdan a fényképtárban, amelyben, hogy ne legyen tévedés, fényképeket, valamint (elsősorban) a XX. század második felében készült diapozitívokat. Lenyűgöző a felhozatal itt is, bár egy régi vágyamat sajnos nem tudta beteljesíteni: továbbra sem sikerült megtudnom, miként fest a maga képi valóságában az UNESCO védernyője alatt készülő magyar szellemi kulturális örökség listájának legmegkapóbb nevű tétele: a mohai tikverőzés.”

Forrás:
Közkinccsé tette képes online adatbázisát a Néprajzi Múzeum; Bárkay Tamás; Népszabadság; 2012. december 28.

A bejegyzés kategóriája: művelődés
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.