„Január elsejétől hatvannapos átmeneti határidőt tartva kell létrejönniük azon települések közös önkormányzati hivatalainak, ahol kétezer alatt van a lakosság száma. Az eddigi tapasztalatok szerint nincs nagy sietség, mindazonáltal több helyen már túl vannak a kényszerházassági ceremónián. Például a Bács-Kiskun megyei Szentkirályon és Tiszaugon.
Az 1993 lelket számláló Szentkirály és a 966 fős Tiszaug a tiszakécskei járás községei közé tartozik. Január elsejétől óriási változás állt be az életükben. Hivatali és ügyintézési feladataik nemcsak a járások kialakításával változtak meg, hanem az év első napjától közös önkormányzati hivataluk is van. Amikor az önkormányzati törvény részletei tavaly ősszel kezdtek ismertté válni, a lakosság körében többen aggódtak, hogy megszűnik a települések önállósága, ha másokkal szövetkeznek, a „gyengébb” fél kiszolgáltatottá válhat.
– Tiszauggal 2012. december 21-én írtuk alá a közös önkormányzati hivatalt létrehozó megállapodást – újságolja Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere. – Mindkét település részéről alapos előkészületek zajlottak. Eldöntöttük, hogy vagyont nem szerez a közös hivatal, a fejlesztéseket mindenki a saját költségvetéséből fedezi. A tiszaugi és a szentkirályi községháza teljes berendezésével közös használatba kerül, működését a közös hivatal fenntartására kapott és összeadott pénzből fizetjük. Mindkét helyen ugyanaz a jegyző, Gombosné dr. Lipka Klaudia, aki Tiszaugon heti egy alkalommal érhető el személyesen.
A két falu Tiszakécske, Tiszaalpár és Lakitelek közül választhatott magának „vőlegényt”. Az első perctől nem volt kétséges számukra, hogy az lesz a legszerencsésebb, ha a két legkisebb település fog össze. Mivel a helységek adottságai között sok a hasonlóság, bíznak az egyetértésen alapuló kölcsönös belátásban. Tiszaug korábban már megszenvedte a közösködést, hiszen az 1970-es évek közepétől közigazgatásilag Csépához tartoztak, mindent ott kellett intézniük. Önállóságukat 1989-ben vívták ki, rá egy évtizedre pedig, sokadik nekifutásra sikerült megyét is váltaniuk, elhagyhatták Jász-Nagykun-Szolnokot és Bács-Kiskunhoz csatlakoztak.
– Az ügyek nagy részét továbbra is helyben lehet intézni – nyugtatja meg a kétkedőket Sinka Ferenc tiszaugi polgármester. – A község működtetése, például az anyakönyvezés, a közbiztonság, a humánpolitika, az egészségügyi alapszolgáltatás ugyanúgy történik, mint eddig. Az állampolgári jogon járó juttatásokat, köztük az időskorúak járadékát, az ápolási ügyeket járási szinten kell rendezni, de ezekért sem szükséges Tiszakécskére utazni, hiszen az ilyen kérelmeket a járási hivatal által kirendelt ügysegédhez kell benyújtani Tiszaugon (szerdánként nyolctól délig), a községházán tartandó fogadónapján.
Túl sok idő még nem telt el Szentkirály és Tiszaug közösködése óta, sok helyen pedig még hozzá sem láttak a „párválasztáshoz” és a szükséges okiratok beszerzéséhez. Mindazonáltal annyi elmondható, hogy a két Bács-Kiskun megyei község lakói még nem fogalmaztak meg kritikát, talán azért sem, mert eddig nem akadt dolguk a hivatallal. Vannak persze bizonytalanságok is a rendszerben, adódhatnak (és nyilván adódnak is) konfliktushelyzetek, de mindkét fél a legjobbat szeretné kihozni magából, és nem csak szakmailag, hanem emberileg is értékes tartalommal kívánja megtölteni az új munkaformát.”
Forrás:
Összeolvadó közigazgatás; Borzák Tibor; Szabad Föld; 2013. január 23.
