jogközigazgatás: magyar

Megalakult a Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium

Szerző: 2013. március 24.No Comments

„ 2013. március 8-án ünnepélyes keretek között került sor a Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium alakuló ülésére. A szervezet a közigazgatási és munkaügyi bíróságok és a törvényszékek közigazgatási és munkaügyi ügyszakban eljáró bíráinak speciális szakmai testülete.

Dr. Handó Tünde – az Országos Bírósági Hivatal elnöke – az új szervezetet alapvetően szakmai testületként jellemezte, melynek feladata a jogegység biztosítása, azon elvi jelentőségű döntések megtalálása, melyeket aztán a bírói kar és a Kúria felé közvetíthet. A Kollégium véleményt nyilvánít bírósági vezetői pályázatokról, előmeneteli kérdésekről. Az elnökasszony kiemelte a Közigazgatás Bírák Egyesülete, valamint a Munkaügyi Bírák Egyesülete által képviselt szakmai igényességet és összetartást. Példaértékűnek tartja a szakágak bíráinak munkáját, mely a jogkeresők elvárásainak, a biztonság és jogegység követelményének is megfelel.

Dr. Darák Péter – a Kúria elnöke – a közigazgatási bíróságok elmúlt két évtizedben tapasztalható expanziójára hívta fel a figyelmet. A jogállamisággal, a hatalmi ágak megosztásával a törvényesség felett őrködő bíróságok szerepe mennyiségi és minőségi szempontból is megváltozott. A közigazgatási bíróságok szerepe megnőtt, a bírósági kontrollmechanizmusok erősödtek. A hazai tendenciákat a nemzetköziekkel egybecsengőnek látja. Hangsúlyozta a költséghatékonyság és az önállóság jelentőségét. A közigazgatási munkaügyi „párosítás” újszerű (bár Dánia és Norvégia esetében hasonló gyakorlattal találkozhatunk). A Kúria elnöke – előadása zárásaként – kiemelte, hogy az egy szervezetbe tömörülés a jogági sajátosságok különbségeiből eredő előnyök kihasználhatóságát növeli.

A közigazgatási bíráskodás történetét dr. Stefancsik Márta Anna ismertette. Három előfeltételt vázolt, a végrehajtás és törvénykezés szervezeti elkülönülését, az állami cselekedetek törvény általi szabályozottságát és az állampolgári jogok védelmére vonatkozó társadalmi igényt. Az 1848-as áprilisi törvények, valamint a Kiegyezés által generált változások után az 1869. évi IV tc. volt az, ami létrehozta a közigazgatási bíráskodás előfeltételeit azzal, hogy a megtörtént az igazságszolgáltatás és a végrehajtás szétválasztása, viszont a jogszabályban rögzítésre került,hogy „a közigazgatási és a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak”. A nagy előrelépést a hazai közigazgatási bíráskodás történetében az 1883. évi XLIII. törvénycikk jelentette, mely létrehozta a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot. A bíróság budapesti székhellyel, országos hatáskörrel bírt. Hatáskörébe tartoztak az egyenes adókkal és illetékügyekkel kapcsolatos kérdések. Eljárása írásbeli volt és 1884-1896 között működött. Ekkor – az 1896. évi XXVI. törvénnyel – jött létre a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság, melybe a Pénzügyi Közigazgatási Bírósági is beolvadt. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság hivatásos bírákból állt, elnöke a Kúria elnökével azonos jogállású. A testület igen nagy tekintélyű és nagy szaktudású bírákból állt. Két osztályra tagozódott (a pénzügyi, és az általános osztályra). Hatáskörét a jogszabály taxatív felsorolással rendezte. Az ügyeket végleges döntéshozó szervként, reformatórius jogkörben intézte. 1907-ben került bevezetésre a „garanciális panasz”, mellyel az alacsonyabb szintű közigazgatási szervek is kereseti jogot kaptak a hierarchiában felettük levő szerv ellen. 1925-ben a közigazgatási bírósági hatáskör kiterjedt a választójogi ügyekre is. 1929-ben lehetővé vált a kormány törvényhatósági bizottságot feloszlató intézkedése elleni bírósághoz fordulást. 1949-től a politikai és az állami hatalom koncentrációja ellehetetlenítette a végrehajtó hatalom feletti bírói kontrollt. 1957. évi IV. tv. bírósági jogorvoslatra nyújt lehetőséget államigazgatási jogviszonyt létrehozó államigazgatási határozatokkal szemben, valamint meghatározza azokat a legfontosabb eseteket, amikor az államigazgatási határozatok felülvizsgálhatók. 1973-ban a jogalkotó a Pp. III. Novellájával a Pp-be egy új fejezetet iktatott be: „Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perek” címmel. A következő „lépés” az 63/1981. (XII.5.) MT rendelet volt, ami tételesen felsorolta a bíróság által felülvizsgálható határozatokat. A rendszerváltás, konkrétan az 1989. évi alkotmánymódosítás teremti meg a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapját. Mivel korábban rendelet sorolta fel a bíróság által felülvizsgálható határozatok körét, az Alkotmánybíróság 32/1990. (XII.22) AB határozatában úgy rendelkezett, hogy ezt az alkotmányellenességet csak egy új törvény megalkotásával lehet megszüntetni. Így született meg a 1991. évi XXVI. törvény a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről. A közigazgatási bíráskodást érintő jelentősebb változást hozott a 2004. évi CXL. törvény közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. Jelenleg az Alaptörvény 25. cikk (4) bekezdésének rendelkezései az irányadóak a közigazgatási bíráskodásra. „A bírósági szervezet többszintű. Az ügyek meghatározott csoportjaira – különösen a közigazgatási és munkaügyi jogvitákra – külön bíróságok létesíthetők.”

A rendezvény záróakkordjaként dr. Handó Tünde megalakulttá nyilvánította a Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumot.”

Forrás:
Újszerűen párosított bíróságok – Megalakult a Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium; Horváth Eszter; Jogi Fórum; 2013. március 20.