közigazgatás: magyarművelődéstársadalom

Kistérségi könyvtár – Van, amikor csak egy papír hiányzik

Szerző: 2013. június 10.No Comments

„Még mindig jócskán akad olyan kistelepülés az országban, ahol – a helyi önkormányzatok önhibáján kívül – január óta egyáltalán nem működik a mozgókönyvtári szolgáltatás, pedig a papír szerint működnie kellene. A harangot hangosabban azonban egyetlen községi vezető, a zalai Magyarszentmiklós polgármestere, Horváth Zoltán kongatta meg a nagykanizsai kistérségi társulás ülésén a közelmúltban.

A helyi hírnek – amely szerint több mint 40 térségi falu jár hasonlóan kényelmetlen cipőben – bő két hete utánajáró Zalai Hírlapnak nyilatkozva Horváth így összegezte véleményét: „Biztosan van rá magyarázat, de engem ez nem érdekel, nekem az a fontos, hogy legyen mozgókönyvtár”. Az újság azt írta: a minisztérium tájékoztatása szerint „napok kérdése és újraindulhat a rendszer”.

Horváth Zoltán érdeklődésünkre közölte: a szolgáltatás máig sem indult újra. Ha mindent egybevet (csak az ő térségében), több ezren maradtak könyv és folyóirat nélkül. A 281 fős Magyarszentmiklóson egyébként évről évre nőtt a mozgókönyvtárak iránti érdeklődés, a kanizsai Halis István Városi Könyvtár hosszú évekig fennakadás nélkül tette a dolgát – a polgármester nem érti, miért kellett átszerkeszteni egy jól működő szisztémát.

Hogy miért kellett? Az illetékes minisztérium (Emmi) ésszerűsíteni akart, és többet is adni úgy százmillióval, mindennek garanciáját pedig abban látta, hogy a pénzt nem a kistérségi társulásoknak adja, hanem a megyei könyvtáraknak. Az újmódi működés hivatalos startja január elseje volt. A kistelepüléseket három csoportba osztották, az 1000 fősnél kisebb falvak után (hozzávetőleg 1700 ilyen van az országban) 600-700 ezer forint jár, az 1001–1500 fős települések után nagyjából egymillió, az 1501–5000 lakosúak után pedig 1,2-1,3 millió forint. Néhány városi könyvtár, attól tartva, hogy kimarad a rendszerből, már a kezdet kezdetén kifejezte nemtetszését. Mások úgy vélték, az aggodalom alaptalan, a városi könyvtárakra továbbra is szükség lesz, hiszen az ottani munkatársak ismerik a legjobban a helyi viszonyokat. Mi felvetettük: egyáltalán nem biztos, hogy egy mondjuk 900 lakosú nyugat-dunántúli településen kevesebb a könyvtárhasználó, mint egy 1500 fős dél-alföldi községben, sőt az sem biztos, hogy ennyire szét kell húzni a térképet. A szisztémából adódóan tehát megint csak nincs igazi garancia arra, hogy mindenhová annyi jut, amennyi valójában kell.

Megint más rámutatott, nem ismert olyan hazai felmérés, tanulmány, amelyből kiderülne, hogy a kistelepülési ellátás mely formája hol a leghatékonyabb: mozgókönyvtár (pl. könyvtárbusz), vagy a könyvtáros utazzon-e a kistelepülések könyvtárhelyiségébe, mely akár más funkciókhoz is kapcsolódik (posta, kávézó, önkormányzati információs pont, kocsma, játékbolt, teleház stb.). Márpedig ha nincsenek ilyen adatok, akkor nagy a valószínűsége a szakmaiatlan döntéseknek. A tárca minderre úgy reagált: nincs okuk feltételezni, hogy a megyei könyvtárak ne volnának képesek gondoskodni a kiegyensúlyozott szolgáltatásról.

De mi a késlekedés magyarázata? Amint az ügyben illetékes Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárat vezető Kiss Gábor szavaiból kiderült: a maguk részéről mindent megtettek a minél gyorsabb és zökkenőmentesebb átállás érdekében, a 163 milliós keret felhasználási terve megvan, el is indultak vele, de addig nem tudnak teljes körűen szolgáltatni, amíg nem jelenik meg a rendszer működtetését, a pénz felhasználását részletesen szabályozó rendelet. Márpedig amíg nincs pecsétes papír, hogy pontosan mennyit, mire és miképp költhetnek, nem tudnak szerződést kötni a rendszer működtetéséhez elengedhetetlen partnereikkel, a városi könyvtárakkal – vagyis nem kezdhetnek bele az újratervezett szolgáltatásba.

Kiss Gábor szakmai berkekből úgy tudja, az ország számos pontján várják hasonlóan epedve az ominózus papírt, hogy léphessenek. Ami Zalát illeti, a legtöbb kisrégióban a kistelepülési könyvtári ellátás a korábbi gyakorlat szerint működik, a kanizsai és zalakarosi kistérség 43 falujában azért nem, mert az eddigi szolgáltatóval, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárral nehezebben haladnak a részletek tisztázásával. Megjegyezte: a falu (Magyarszentmiklós) semmiképp sem kaphatná meg saját felhasználásra a ráeső pénzt, annak kezelésével a megyei könyvtárakat bízta meg a jogalkotó.

Az Emmi könyvtári osztályának vezetője némileg másképp látja a képet. Rónai Iván kérdésünkre közölte: valóban számos olyan település lehet az országban, ahol még mindig nélkülözniük kell a szolgáltatást, de – szögezte le – valamennyi érintett megyei könyvtár megkapta a neki járó összeget a minisztériumtól. Így valójában nem is érti, mi történik Zalában. Tény, hogy hiányzik még egy rendelet – ez azonban a szakmai követelményeket foglalja össze, nem a gazdaságiakat, ettől tehát a rendszer szerinte még beindulhatott, és tudomása szerint többnyire be is indult. Ahol nem, ott a fő ok az lehet, amire Kiss Gábor is utalt: a kistérségeket korábban ellátó városi könyvtárak és az új letéteményesek, a megyeiek még nem tisztáztak minden szükséges (módszertani, személyi stb.) részletet.”

Forrás:
És mégsem mozog…; Bárkay Tamás; Népszabadság; 2013. június 7.