közigazgatás: magyarszakirodalomterületfejlesztés

Heves területfejlesztés: 2030-ig előre

Szerző: 2014. március 6.No Comments

„Heves megyében 2030-ig próbálták előrelátni az ott élők, vajon milyen megyét szeretnének maguknak. Egy használható módszertannal zajlott kutatás eredményeként nagy szükségük lesz a „társadalmi marketingre” – s meglehet, hogy nem csak Hevesben van így…

Az EU 2007–2013 közötti költségvetési periódusának vége felé közeledve a kormány a területfejlesztési törvény módosításával napirendre tűzte a megyei szintű területfejlesztési koncepciók kialakítását 2013 végéig. Miután a területfejlesztés során minimálisan a következő EU-költségvetési periódus végéig (azaz 2020-ig) kell gondolkodni, figyelembe kell venni a várható gazdasági, politikai és társadalmi változásokat, valamint a megyéken belüli térségi különbözőségeket is.

Ezek a szempontok felértékelik a komplex kistérségi stratégiákra alapuló, koordinált fejlesztéseket, és a „bottom-up” jellegű (alulról felfelé szerveződő) területfejlesztési stratégiák kidolgozását.

A 2014–2020 közötti EU-s költségvetési időszakban előtérbe kerül a multifund-alapú támogatási rendszer, mely a komplex, integrált kistérség-fejlesztési stratégiákat preferálja. Ezen belül kiemelt prioritásnak minősülnek a környezeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjai a gazdaságfejlesztéssel összhangban.

A hazai közigazgatás átalakítása (járások megjelenése, települési önkormányzati feladatok átcsoportosítása), valamint a munkahelyteremtés prioritása felértékeli a faluszövetkezetek, a helyi gazdaság, a szociális gazdaság kiépítésének fontosságát. Ehhez kapcsolódva a kistérségi (járási) szinten összehangolt projektek megvalósítása válik lényegessé.

Ebbe a vonulatba illeszthető be a növekvő támogatású közmunkaprogram, mely – ha a foglalkoztatási célú szociális gazdaság (szociális vállalkozások) irányába mozdulna el – a megyei területfejlesztési koncepciókba ágyazott kistérség-fejlesztési stratégiák hatékony megvalósítását is szolgálhatná.

A Heves megyei önkormányzat a megye két tudásközpontját (az egri Eszterházy Károly Főiskolát és a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolát) kérte fel 2012 szeptemberében, hogy közreműködjenek a területfejlesztési koncepció elkészítésében. Ennek kapcsán került sor a megye hét kistérségében a helyi véleményformálók („helyi elit”) részvételével megszervezett helyszíni találkozókra.

Erős a hiányérzet
A tapasztalat szerint hihetetlenül erős a lakosság hiányérzete, mert a helyi szinten megfogalmazott és konkrét problémákra hatékony megoldásokat célzó javaslataik rendre elhalnak az államigazgatás különböző szintjein, és nem kapnak döntéshozói támogatást.

A fenntartható területi fejlesztés megalapozása nem csak egy szokványos stratégiai fejlesztési koncepciót jelent, mert a fenntartható kistérségekre alapuló fejlesztési programoknak nagyon fontos helyi társadalom- és gazdaságépítő funkciója is van. Amíg egy adott kistérségben kidolgozzák, megvitatják, elfogadják a programot, régen elfeledett erők ébrednek újjá. A résztvevők rájönnek, hogy problémáik, kihívásaik jelentős hányada saját erőből, összefogással is megoldható, nem szükséges hozzá feltétlenül külső (kormányzati és/vagy EU-s) támogatás. Mivel a magyar társadalom az EU-tagországok között a leginkább paternalista beállítottságú, ez sem utolsó szempont.

Az utóbbi időben a fenntarthatósági paradigmaváltás miatt előtérbe került a fenntartható regionális fejlődés kérdése, és ennek kapcsán kísérletet is tettek arra, hogy ennek sikertényezőit modellben foglalják össze:

Eszerint az ábrán látható öt tényező (PC = termelőtőke, HC = humán tőke, SC = társadalmi tőke, CC = kreatív tőke, EC = ökológiai, azaz természeti tőke) határozza meg a fenntartható regionális fejlesztés (SID, sustainable innovative development) kereteit.

A fenntarthatósági szempontok érvényesítéséhez a fenntartható kistérségeknek kell a hosszú távú megyei szintű területfejlesztési koncepció fókuszában állniuk, ami a gyakorlatban a közösség, a gazdaság, az infrastruktúra, a természeti környezet és a közszolgáltatások egymással is összehangolt fejlesztését jelenti.

Heves megyében a megyei szintű stratégia összeállításához először diagnózis készült: kérdőíves kutatás, majd fókuszcsoportos interjúzás, melynek során az aktuális problémák és a megoldandó kérdések fontossági sorrendje kialakult.

Ezután történik a javaslattétel. Ennek során a fókuszcsoportok résztvevői „víziókat” rajzolnak fel: milyen megyében szeretnének élni 2020-ban, 2025-ben. E szakasz fontos része a visszacsatolás: az összegyűlt javaslatok és jövőképek társadalmi vitája, valamint eljuttatása a főhatóságokhoz.

Vízióból és javaslatból cselekvési terv
A stratégiaalakítás csúcsa a harmadik szakasz, amikor a főhatósági jóváhagyást követően a konkrét fejlesztési programok, projektek meghatározása történik. Lényegében ebből áll össze egy megye területfejlesztési stratégiája.

Heves megye esetében összességében a helyi foglalkoztatás, a humán tőke, a termelés (ipari, agrár és élelmiszer-), az oktatás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás volt a legfontosabbnak jelölt téma a megvitatás folyamatában.

Ahogy az alábbi ábra mutatja, a mintában szereplő válaszadók a fenntartható közösség legtöbb összetevőjét (közösségi kultúra, összetartás, demográfiai feszültségek, civil hálózatok), a fenntartható gazdaság számos részterületét (termelő ágazatok helyzete, piacok helyzete, foglalkoztatás), valamint a közlekedési infrastruktúra helyzetét különösen fejlesztendőnek tartották és tartják.

Az elemzés végkicsengése az lett, hogy elkészült Heves megye 2030-ig felvázolt jövőképe, s összeálltak a megvalósítás lehetséges eszközei, hangsúlyozva a „társadalmi marketing”, azaz a nyilvánosság bevonásának fontosságát.

A fenntartható térségfejlesztés megvalósítása nem kevésbé bonyolult feladat, mint globális szinten a fenntartható fejlődés biztosítása. Mindkét esetben kiemelt fontosságú szerepet kell kapnia a társadalmi kommunikációnak, illetve a „zöld innovációk” közé be kell sorolnunk nemcsak a fenntarthatóságot szolgáló technikai jellegű innovációkat („zöld termékek/szolgáltatások”, „zöld eljárások/technológiák”), de a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás leghatékonyabb terjesztését, a „zöld értékrend” formálását segítő megoldások kidolgozását, alkalmazását is.

Középpontba kerül a közösség
Jelenleg még jóval nagyobb erőt koncentrálunk a technikai hatékonyságot növelő innovatív megoldásokra, mint a fogyasztás (azaz: életmódunk) ökohatékonyságának növelésére. A felvázolt módszertan segítségével a külső és belső erőket ésszerűen kombináló (és mobilizáló), hosszú távú programmal minden kistérség az eddigi próbálkozásoknál jóval hatékonyabban lehet képes megőrizni a fenntarthatóságát.

Dr. Dinya László tanulmánya nyomán…”

Forrás:
Heves területfejlesztés: 2030-ig előre; Megminden; 2014. március 4. [a cikkhez ábrák tartoznak, megtekinthetők a hivatkozott webhelyen] Heves Megye Területfejlesztési Programja (2014-2020); Heves Megyei Önkormányzat; 2013. november 29.
„Zöld” prioritások érvényesítése a megyei szintű területfejlesztési stratégiákban; Dinya László; Journal of Central European Green Innovation 1 (1) pp. 21-33 (2013) (pdf)