„A brit demográfus tanulmánya a népszámlálások megtartásának, új módszerekkel történő kiegészítésének vagy helyettesítésének módjait, problémáit, dilemmáit tárgyalja.
Lassan végleg kialszik a fény Európa népszámlálási irodáiban. A hagyományos központi népesedési információforrást, a demográfusok fő iránytűjét, a központi és helyi kormányzatok tervezési munkáinak legfőbb adatforrását egyre több helyen frissebb, alternatív megoldásokkal helyettesítik, ideértve a népességi nyilvántartások alkalmazását is. Ebben a tekintetben Európa a világ demográfiai laboratóriuma, hiszen más kontinenseken még nem terjedtek el a népszámlálást helyettesítő módszerek. A legkevésbé fejlett országokban nagy szükség is van ezekre az adatokra, miközben a fejlettségi skála ellenkező végén más adatforrásokat keresnek. Ez az elektronika, a digitalizálás, a gyors transzferek, az adatok összekapcsolhatóságának eljövetelével természetesnek tekinthető. Miért van mégis az, hogy egyes igen fejlett államokban, például a leggazdagabb és legerősebb országban továbbra is népszámlálást tartanak, bár többféle változtatással?…”
Forrás:
A népszámlálás alkonya; Rózsa Gábor; Statisztika Szemle; 2013. december (91.évfolyam, 12. szám); 1336-1339. oldalak (pdf) (ismertetés D. Coleman: The Twilight of the Census c. cikkéről, eredeti megjelenés: Population and Development Review. 2012. No. 38. pp. 334–351.)
