jogmédia

Ütköző alapjogok: nehéz megalkotni a bírósági adatvédelem törvényét

Szerző: 2014. június 20.No Comments

„Elképzelhető-e az, hogy az újságíró beül egy perre, ám olvasóinak nem árulja el, hogy ott mit hangzott el? Aligha. Vagy mégis? Egy készülő törvény lehet, hogy megtiltja az eddig bevált tudósítói gyakorlatot.

A bírósági tárgyalások nyilvánossága alkotmányos alapjog, amiképp a vádlottak és a tanúk személyes adatainak védelme is az. A két alapjog gyakran egymás ellenében érvényesülhet. Hogy ez az ellentét kezelhető(bb) legyen, a kormány azt szeretné, ha a parlament törvényt hozna az igazságügyi adatkezelés és tájékoztatás szabályairól. A törvény koncepciója elkészült, s immár hónapok óta folyik róla a szakmai vita. Ennek egyik állomása volt az a konferencia, amelyet pénteken tartottak a Pécsi Ítélőtáblán. A bírák, ügyészek, rendőrök, ügyvédek és elméleti jogi szakemberek számára tartott tanácskozás szünetében megkérdeztünk több résztvevőt, hogy ők miért tartják fontosnak törvényben rögzíteni az igazságügy adatvédelmének szabályait.

Répássy Róbert, az igazságügyi tárca államtitkára azt hangsúlyozta, hogy megalkotható egy olyan jogszabály, amely továbbra is biztosítja a tárgyalások nyilvánosságát és a bírósági munka átláthatóságát, ugyanakkor a mostaninál kevésbé szenvednek majd sérelmet a vádlottak, a tanúk és a sértettek személyiségi jogai. Az ügyvédi tapasztalattal bíró Répássy szerint a jelenlegi jogszabályok elnagyoltan kezelik a perek szereplőinek adatvédelmét. Az államtitkár úgy véli, ez is visszariaszthat sokakat attól, hogy tanúskodjanak egy perben, mert a tanúkról nyilvánosságot kapó személyes adatok utóbb anyagi, erkölcsi kárt okozhatnak az érintetteknek. Ennek okán ugyan kártérítési pert lehet nyerni a tanút „kiadó” sajtóval szemben, ám az lenne jó, ha nem lenne szükség ilyen perekre, mert az igazságszolgáltatási adatkezelésről szóló törvény meggátolná a károkozást.

A tanúk és a sértettek védelmének szándéka alighanem maradéktalan társadalmi támogatást élvez, a vádlottak esetében azonban a közvélekedés más. Általános vélemény, hogy a bűnelkövetők személyiségei jogai kevésbé legyenek védettek. Hisz a büntetés fontos része a társadalom előtti megszégyenülés, ami nem valósul meg, ha a tettest elítélik, ám az illető kiléte titokban marad.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke erre a felvetésre úgy reagált, hogy a bűnelkövetőknek joga van ahhoz, hogy börtönből szabadulva új életet kezdjenek, visszailleszkedjenek a társadalomba, már pedig ha egyszer leírják a nevüket, akkor stigmájuktól sosem szabadulnak meg, hisz az internet adatbázisában évtizedekig vagy talán örökre fennmarad korábbi vétkük, nevesítve. Vagyis Péterfalvi azon a véleményen van, hogy név és felismerhetőség nélkül kell tudósítani a büntetőperek elítéltjeiről. Ez a védelem viszont nem illetné meg a rendkívül súlyos bűncselekményt elkövetőket, Péterfalvi megközelítése alapján.

Az elmúlt években a bíróságok nem egyszer nehezményezték azt, hogy a tárgyalásokon ülő újságírók folyamatosan tudósítást küldenek a lapok online kiadásába. Ez által ugyanis a még kint vagy otthon várakozó tanúk a sajtóból értesülhetnek arról, mit mondtak a már kihallgatott tanúk. Péterfalvi jogsértőnek ítélte az ilyen tudósítást. Felvetettem, hogy akkor miről írjon a bírósági tudósító? Ha megtiltjuk a tanúk szavainak idézését vagy vallomásuk tartalmának összegzését, akkor nincs értelme tovább a bírósági tudósításoknak. Mellesleg egy tanú – ha akarja – az élő tudósítás nélkül is értesülhet arról, mi hangzott el odabent: elég ha beküldi egy ismerősét nézőnek, aztán kifaggatja őt. Péterfalvi ezt nem cáfolta, ennek ellenére úgy vélekedett, hogy a bár a tárgyalás nyilvános, ez nem jelenti azt, hogy minden sajtónyilvános. A fentiek okán ugyanakkor Péterfalvi elismerte, hogy roppant nehéz feladat megalkotni az igazságügyi adatkezelés mindenki számára üdvös törvényét.

Répássy Róbert is ezt erősítette. Az államtitkár azt is fontosnak tartotta, hogy a jogszabály kötelezze majd a bíróságokat az ítéletek indoklására a sajtó számára. Egy ítéletről az újságírók nem nyithatnak szakmai vitát a bírósággal. Ezt a gyakorlatot Répássy azért érzi megváltoztatandónak, mert a per részleteit nem ismerő, jogi tudással nem rendelkező emberek nem értik az ítéletek okait, s azt sem, hogy két vagy esetleg három bíróság fok miért hozott egymással ellentétes verdiktet.

A bíróra ruházott közhatalom nem mindig elég ahhoz, hogy az emberek elfogadjanak egy ítéletet, mondta az államtitkár, ahhoz, hogy az elfogadás maradéktalan legyen, el kell mondani milyen tények és szempontok alapján született meg az a döntés. Azt viszont Répássy nem támogatja, hogy az ítélkező bíró tartson az ügyről sajtótájékoztatót, mivel ő személyesen érintett. Jobb, ha a bíróság szóvivője értelmezi a verdiktet, ő képes a kellő távolságtartásra. Az is igaz, hogy ő viszont nem lesz annyira birtokában a per részleteinek, ezért kérdéses, hogy képes lesz-e válaszolni a pert végigülő újságírók minden kérdésére.”

Forrás:
Ütköző alapjogok: nehéz megalkotni a bírósági adatvédelem törvényét; Ungár Tamás; NOL.hu; 2014. június 20.
Lásd még: Az igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról; Országos Bírósági Hivatal