„Corina Cretu, aki Jean-Claude Juncker szándéka szerint a regionális politikai portfoliót venné át az új Bizottságban, óvatosan kitért a 2014-ig tartó programidőszak meghosszabbításának lehetősége elől, viszont határozott ígéretet tett, hogy „minden fórumon szóvá teszi” az EU-költségvetés kifizetési oldalán felhalmozódott 23,4 milliárd eurós forráshiányt.
Cretu, aki 2007 óta az EP szocialista frakciójának román tagjaként mint képviselő dolgozott egészen a nyár végéig, mikor is Victor Ponta miniszterelnök végül őt jelölt biztosnak a majdani Juncker-bizottságba, érezhető terepismerettel és ennek megfelelő biztonsággal lépett fel hallgatósága, a Parlament regionális politikai szakbizottsága előtt. Meghallgatását megelőzően sajtó- és diplomáciai körökben egyesek őt tippelték a baloldali biztosjelöltek között a „gyenge láncszemnek”, tekintettel arra, hogy a rábízott szakterület vonatkozásában korábban nem rendelkezett tapasztalatokkal. (Végzettsége szerint egyébként közgazdász, és az EP gazdasági és pénzügyi bizottságának is tagja volt.)
A negatív várakozások végül nem teljesültek: a dosszié lényegi elemeit, az egyes témák tétjét illetően tájékozottságról tett tanúbizonyságot, felhozott konkrét példák ritkán hozták zavarba, kijelentéseit többször is részletesen illusztrálta adatokkal. Szimpátiát nyert azzal is, hogy amikor valamely kérdés részleteit illetően nem volt biztos a válaszban, kertelés nélkül elismerte, hogy „csak nemrégen foglalkozik” a területtel, és még nincs tisztában minden elágazással. Képviselők általában többre értékelik ezt a fajta beismerést, ha amúgy a jelöltből gyors „tanulási képességet” vélnek kiolvasni, mint ha a megkérdezett hosszasan mellébeszél.
A dosszié iránti elkötelezettségét sokak számára meggyőző módon demonstrálta, midőn az elvárt módon hangsúlyozta a regionális politika és támogatási alapok meghatározó jelentőségét az alapvető prioritásnak tekintett uniós munkahelyteremtés, gazdasági növekedés és versenyképesség erősítése szempontjából. Emlékeztetett, hogy a felzárkóztatási alapok nem jótékonysági célokat szolgálnak, hanem az egységes piac valamennyi szereplőjét érintő módon a régiók növekedését, és így végső soron az EU fejlődését segítő eszközről van szó.
Itt szögezte le először azt is, amit aztán a meghallgatás alatt kérdésekre válaszolva még sokszor megerősített: hogy ugyanis a támogatási alapok „minden egyes euróját hatékonyan kell elkölteni”, és hogy „zéró toleranciával” viseltet majd a csalás bármilyen formája ellen.
A román jelöl meghallgatása így sem volt mentes helyenként kitérő válaszoktól, amelyeket utóbb fel is rótt neki az EP néppárti frakciója, amikor Cretu szereplését értékelték. Különösen nehezményezték, hogy a jelölt nem adott világos jelzést arra vonatkozóan, miként próbálja majd elérni az EU-költségvetésében az éves kötelezettségvállalások és a tényleges kifizetésre betervezett keretek között mostanra felhalmozódott immár 23,4 milliárdos szakadék szűkítését, illetve minimálisan azt, hogy ez ne sújtsa felzárkóztatási programokat.
A jelölt válaszában egyfelől erőteljes empátiát mutatott a problémától szenvedők iránt – mint fogalmazott, elfogadhatatlan, hogy a tagállamok kormányaitól elvárják a projektek határidőre történő kifizetését, de aztán a közösségi büdzsé nem teszi mindezek mögé a kiadások fedezetét (itt egyébként spontán tapsot kapott) -, másfelől viszont csak annyit tudott ígérni, hogy megbízatása kezdetétől fogva forszírozni fogja a biztosok kollégiumánál a kérdés orvoslását. A mikéntről egyebekben nem esett szó.
Magyar felvetésként hangzott el (Deutsch Tamás, néppárti képviselő kérdésében), hogy a sok tagállamot terhelő kifizetési elmaradás és a forrásvesztés veszélyének enyhítése érdekében a jelölt nem tudná-e támogatni a 2014-ig tartó programozási időszak kitolását? Cretu válaszában jelezte, hogy ismeri a problémát, tud róla, hogy akad tagállam, ahol még a betervezett pénzek 50 százaléka elköltésre vár. Erőteljesen hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „a projektek minőségét nem szabad a gyors pénzköltés érdekében feláldozni”. „Ez közpénz, az európai uniós állampolgárok adóbefizetése áll mögötte”, nem elég csak elkölteni, de a költés értelmes hozadékát is fel kell tudni mutatni – fejtegette. Ennek ellenére, a lehetőséget voltaképpen nem zárta ki, csupán utalt arra, hogy hasonló elképzelés már a soros olasz EU-elnök asztalán van, a többi amúgy is a tagállamok döntésétől függ.
Több kérdés is firtatta a makrogazdasági feltételesség problematikáját, (az új hét éves keretköltségvetés idejére elfogadott azon játékszabályt, amely értelmében azok a tagállamok, amelyek makrogazdasági mutatói tartósan a pirosban vannak és ezért uniós eljárás indul ellenük, az EU-támogatási források valamilyen arányú befagyasztásával is bűnhődhetnek.)
Cretu elismerte, hogy jól ismeri a problémát, tud róla, hogy a keretköltségvetés vitái idején az előző parlamentben igen sokan támadták ezt a lehetséges intézkedést. Maga is úgy véli, hogy nem fair a lakosságot, helyi közösséget büntetni azért, amiért saját kormányuk helytelen gazdaságpolitikát folytatott. Másfelől viszont, amikor uniós szinten ilyen lépésre szánják el magukat, „az EU nem rendőr akar lenni, hanem eszköz arra, hogy mindenütt betartsák a gazdasági kritériumokat, ami végső soron a polgárok érdeke is” – érvelt válaszában a román jelölt.
Hozzá tette: ha végül sor is kerül ilyen lépésre, az nem egyik napról a másikra, és nem a teljes keret befagyasztásával fog történni, hanem csak mint „legutolsó eszközt” vetik be, amit „évek figyelmeztetése” megelőzött már. Egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy minden ilyen döntés meghozatalakor azonnal konzultálni fog az EP szakbizottságával is.
A jelölt továbbiakban szerzett még néhány jó pontot azzal, hogy elismerte a városok támogatását szolgáló programok fontosságát – „a uniós népesség 75 százaléka él a városainkban”, mutatott rá -, és kilátásba helyezte a helyi adminisztrációk segítését. (Mint fogalmazott, helyi szinten még a társfinanszírozásnál is nagyobb probléma az adminisztratív képesség esetleges hiánya, ami eleve megfosztja az ott élőket attól, hogy használják a számukra elérhető forrásokat.)
Egy további kérdés azt firtatta, vajon az egy főre jutó GDP a legpontosabb mérőszám a támogatási jogosultság meghatározására. Cretu elismerte, hogy a kérdés visszatérően vitatéma, de úgy vélte, hogy pillanatnyilag valamennyi intézmény és tagállam ezt tartja még mindig a legmegfelelőbbnek.
Egy kérdező azt firtatta, vajon támogatná-e a Kárpát Medence makroregionális együttműködést? Cretu válaszában jelezte, hogy a téma „szívéhez közel áll”, és utalt rá, hogy az ilyen programok láthatóan jól haladnak a már létező – északi, baltikumi, Duna menti – formációk esetében, és hogy tudni lehet, hogy hasonló szerveződik az Adria mentén is. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy az ilyen együttműködések finanszírozására nem igazán állnak rendelkezésre plusz közösségi alapok, és hogy magát az együttműködést és annak lehetséges tartalmát is helyi szintről kell kezdeményezni, mert abból aligha sülne ki jó dolog, ha Brüsszelben akarnák kitalálni, hogy mire van szükség az adott régiókban.
Összességében Creut szereplése egyértelmű elismerést és támogatást váltott ki a szocialisták és demokraták frakciója részéről, amely nem sokkal a meghallgatás után már közleményben gratulált a jelöltnek. A Néppárt a már említett módon kritikusabb volt bizonyos konkrét válaszok elmaradása miatt, de ők is elismeréssel honorálták a csalások iránti „zéró toleranciát”, és összességében nem jeleztek elutasítást.”
Forrás:
Nem mondott sok újat, de nem is hibázott a regionális politikai jelölt; BruxInfo; 2014. október 1.
