Lesz-e a jövőben elég munkahely?

„A nemzetközi tudományos közélet egyik legforróbb vitatémája, hogy a technológiai fejlődés negatívan hat-e majd a foglalkoztatottságra. A kutatók nagyjából fele-fele arányban érvelnek mindkét szcenárió mellett. Az érveik fontosak számunkra, ugyanis a vita nem a jövőkutatás egyik homályos leágazása, hanem a ma közpolitikai döntések hosszú távú helyességét meghatározó egyik alapkérdés.

A Pew Research Center az Amerikai Egyesült Államok egyik legjelentősebb kutatóintézete, amely jellemzően közvélemény-kutatásokat, a demográfiai változásokkal kapcsolatos vizsgálódásokat és egyéb, empirikus adatokon alapuló szociológiai kutatásokat végez. Saját magát az intézet – a think tank elnevezés mintájára – fact tankként definiálja, amellyel szintén arra utal, hogy célja nem a közpolitikai kérdésekben való állásfoglalás, hanem a döntéshozatalhoz szükséges tények előállítása. Egy Aaron Smith és Janna Anderson által jegyzett, AI, Robotics, and the Future of Jobs című friss tanulmányukban arra keresték a választ, milyen kapcsolat fedezhető fel a technológiai fejlődés és a munkanélküliség között. Több mint 2500 szakértőt kérdeztek meg, részben az egyetemi szférából, részben a magánszektorból. A felvetés láthatóan erősen megosztotta a szakembereket. A válaszadók 52 százaléka úgy vélte, a folyamatban lévő technológiai robbanás nem jár együtt a foglalkoztatottság csökkenésével és a munkanélküliség növekedésével, 48 százalékuk viszont az ellenkező álláspontot képviselte.

Abban a megkérdezettek döntő többsége egyetértett, hogy a folyamatok nem ugyanúgy fognak végbe menni a világ összes országában. A kevésbé fejlett országokban az előrevetített események nyilvánvalóan évtizedes késéssel fognak jelentkezni. Ráadásul a történelemben nagyon jelentős az előre nem látható események hatása; a 70-es évek olajválsága például jelentős hatást gyakorolt a megújuló energiaforrások iránti keresletre. Abban is egyetértés volt, hogy a világ jelenlegi oktatási rendszerei nem készítenek fel arra az innovatív és önálló kritikai gondolkodásra, amely az új világrendben a tudás és a siker valódi fokmérője lehet. Érdekes módon − a technológiai fejlődés és a munkanélküliség közötti összefüggés megítélésétől függetlenül − a szakértők döntő többsége abban is egyetértett, hogy a tömegtermelés hatására megnő a kereslet az egyedi készítésű, manufaktúra jellegű termékek iránt, így ezek a szektorok hosszú távon is sikeresen élhetik túl a változásokat.

A technológiai fejlődés foglalkoztatottságra gyakorolt negatív hatását tagadók történelmi példák alapján érveltek amellett, hogy a fejlődés és az automatizálás inkább növeli a foglalkoztatottságot. Igaz, az ipari forradalomtól a gyártósor megjelenésig többször is megtörtént már, hogy a technikai fejlődés nagy tömegek fő munkalehetőségét szüntette meg. Míg a XIX. századig a népesség nagy része a mezőgazdaságban dolgozott, a XX. század elején már az iparban, jelenleg pedig a szolgáltató szektorban tevékenykedik. Ezek a folyamatok rövid távon valóban növelték a munkanélküliséget, hosszú távon azonban több új állást teremtettek – hangsúlyozza a szakértők szóban forgó része. Az innováció a régi foglalkozások megszűnése mellett ráadásul mindig új munkalehetőségeket is teremt. Ma már nincs szükség széles körben lópatkolókra, viszont annál több webdesigner kerestetik.

A másik érv szerint vannak olyan foglalkozások, amelyeket csak emberek láthatnak el, vagy amelyek ellátásában az emberek jobbnak bizonyulnak a gépeknél. A gépekből például továbbra is hiányozni fog az empátia, így a nagyfokú emberi érintkezést igénylő munkák sincsenek veszélyben, de az olyanok sem, amelyek gyors reakciót vagy válságkezelést igényelnek.

A technológiai fejlődés következtében negatív foglalkoztatási adatokat vizionálók szerint ez a tendencia már ma is megfigyelhető. Az Egyesült Államokban például a 70-es évek óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség, amiben persze a válság is szerepet játszott. A jelenlegi technológiai változások ráadásul sokkal gyorsabbak és radikálisabbak, mint a korábbiak. Új tendencia az is, hogy míg a korábbi innovációk főként az alulképzettekre voltak hatással, a jelenlegi változások a magasan képzetteket is hátrányosan érinthetik. A jelenlegi technológiai fejlődés ezért sokkal jelentősebb társadalmi feszültségekhez vezet, a gyors fejlődés jobban kiélezi a társadalmi különbségeket. Mindezek következtében akár az is előfordulhat, hogy rendkívüli módon elvékonyodik a középréteg, és a társadalom végleg két pólusra szakad.

Mennyivel van mindennek több jelentősége a jelenben, mint a béljóslásnak? A válasz egyértelmű: a kérdés eldöntése számos, hosszú távú közpolitikai döntés megalapozásához járulhat hozzá, mindenekelőtt természetesen az oktatási és a szakképzési rendszer átalakításával összefüggésben. A gyermekeket valóban fel kell készíteni a modern kor kihívásaira. Arra persze mindeközben figyelni kell, hogy az innovatív, önálló, kreatív gondolkodás alapja a tudásszomj felkeltése, nem pedig a szisztematikus tudásszerzés mint érték totális tagadása.

Az oktatással kapcsolatos kérdéseken túl a technológiai fejlődésnek a foglalkoztatásra, illetve a munkanélküliségre gyakorolt hosszú távú hatása politikai oldaltól függetlenül is értelmezhető: Magyarországon ugyanis ugyanúgy figyelembe kell venni a jobboldali kormányzat politikája egyik zászlóshajójának tekintett közfoglalkoztatási programokkal, mint a baloldal radikális társadalom- és szociálpolitikai átalakítási javaslataival összefüggésben. Mindkettő a hazánkban korábban rendkívül rossz foglalkoztatottsági adatokra is igyekszik reagálni, de míg az előbbi inkább a helyzet megszüntetésére, utóbbi a kedvezőtlen állapot társadalmi hatásainak csökkentésére koncentrál. Függetlenül attól, hogy melyik hozzáállás áll a szívünkhöz közelebb, a Pew Research Center által felvetett kérdés mindannyiunk életét meg fogja határozni a következő néhány évtizedben. [A szerző a a Századvég kutatási igazgatója. Szerk.]”

Forrás:
Lesz-e a jövőben elég munkahely?; Orbán Balázs; Napi Gazdaság Online; 2015. április 10.
AI, Robotics, and the Future of Jobs; Aaron Smith, Janna Anderson; Pew Research Center; 2014. augusztus 6.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.