Skip to main content
egészségügygazdaságművelődés

“Szerintem Debrecenben most van egy szerencsés csillagzat”

Szerző: 2016. február 22.No Comments

„A legnagyobb vidéki felsőoktatási intézményben „jól vizsgázott” a kancellária-rendszer. Interjú dr. Szilvássy Zoltánnal, a Debreceni Egyetem rektorával.

A Debreceni Egyetem az elmúlt évet 100 milliárd forintot meghaladó költségvetéssel zárta, amiből mindössze 22 százalékot tett ki az állami támogatás. Szilvásssy Zoltán rektor büszke arra, hogy az egyetem gazdálkodási eredményének köszönhetően az intézmény mind az 5 ezer 700 dolgozójának emelni tudják a bérét.

A kancellária-rendszer bevezetése nem mindegyik egyetemünkön volt sikertörténet, Debrecenben azonban az első közös év eredményei sikeres együttműködésről árulkodnak. Melyek a közös munka eddigi kézzel fogható eredményei?
Szilvássy Zoltán: A kancellária-rendszer bevezetése kapcsán sok rektor úgy élte meg, hogy csorbul az érdekérvényesítő képessége; konkrétan a Magyar Rektori Konferencia elnöke fogalmazott úgy, hogy az a rektorok kasztrálása. Az biztos, hogy például a gazdasági döntések tekintetében a kancellár megvétózhatja akár a szenátus döntéseit is. Hogy a kancellár és a rektor hogyan tudnak együttműködni, alapvetően a személyiségük határozza meg. Nos, Bács Zoltán kancellár úrral megállapodtunk, hogy azt a munkát folytatjuk, amit elkezdtünk. Amit pedig elkezdtünk, az éppen az volt, amit a kancellária-rendszerrel bevezettek. Az, hogy igencsak megnyugtató pénzügyi helyzetben zárjuk a 2015-ös évet, és 100 milliárd forintot meghaladja a költségvetésünk úgy, hogy abból csak 22 százalékot tesz ki az állami támogatás, nagyon fontos eredmények; mondhatni, hogy a hazai egyetemek között egyedülállóak.

A konzisztórium egy új testület az egyetemeink életében, aminek az a küldetése, hogy elültesse a piacszerű gondolkodást a felsőoktatási intézményeink irányításában. Nem tart attól, hogy ezzel tovább csorbul a rektor vezetői mozgástere?
Szilvássy Zoltán: Mi teremti meg a kancellária számára azt, hogy jól tudjon gazdálkodni? Mi adja meg a konzisztóriumnak azt a feladatot, hogy az egyetem külső gazdasági környezetével az intézmény hatékonyan tudjon együttműködni? Ha nincs projekt, akkor a vállalatokkal hogyan működünk együtt? Tehát, ha a konzisztóriumot hatalmi szempontból nézzük, akkor igaza van. Ha viszont a működés és a jövő szempontjából tekintünk rá, akkor a konzisztóriumra sehol nem volt nagyobb szükség, mint nálunk. Ezzel a testülettel kapcsolatban az a legfontosabb feladvány a Debreceni Egyetemen, hogy ami belül jól megy, azt összefésüljük a vállalati oldal igényeivel. Mi az, amiben a vállalat a versenyképessége javítása érdekében az egyetemre számít. Például: egy baromfifeldolgozónál azt mondják, hogy visszatérő probléma a kórokozók elszaporodása a baromfitelepen, ami miatt esetleg ki kell irtani az állományt, és ez óriási kár. Fontos lenne egy telephely-specifikus patogénmentesítés, amit a vállalkozás képtelen megoldani, ezért az egyetem segítségét kéri. És sok ilyet kell elképzelni.

Idehaza nóvumnak számít az, hogy a Debreceni Egyetem saját ipari parkkal rendelkezik. Mikorra várhatjuk, hogy a Vezér utcán lévő, közművesített terület benépesül, és milyen típusú vállalkozásokban gondolkodnak?”
Szilvássy Zoltán: Most folyik az előkészítése annak a fejlesztési programnak, melynek keretében az egyetem első körben 7 milliárd forint forráshoz juthat. Ugye a Debreceni Egyetem kiemelt fókuszterülete az egészség­ipar. Ennek a két versenyképes kulcsszektorában lesznek reményeink szerint az első ilyen beruházások; ezek a gyógyszeripar, illetőleg az élelmiszeripar. Mindkét területen magyar cégek az egyetem partnerei; van köztük gyógyszergyár, oltóanyag­gyár és húsipari vállalkozások is. Az együttműködésben az egyetem nem öncélúan vesz részt, hanem igyekszünk kielégíteni a cégek innovációs igényeit. Egy innovációs központ létrehozását is tervezzük, amihez Londonból igazoltunk egy ebben tapasztalt szakembert a világ egyik legsikeresebb intézményéből, az Imperial College-ból.

A műszaki karon komoly gondot okoz, hogy a hallgatók java része az alapszak (BA) elvégzése után elhelyezkedik, és nem megy tovább mesterszakra (MA). A cégek azonban a BA-t végzett fiatalokat nem alkalmazhatják olyan munkakörökben, amelyek MA-végzettséghez kötöttek. Mi lehet a megoldás?
Szilvássy Zoltán: Azt gondolom, hogy az alapszakot végzett mérnök még nem rendelkezik piacképes tudással. Hiszen milyen mérnök az, aki nem tanul rendes matematikát, fizikát, statikát vagy elektromosságtant?! A Debreceni Egyetem működése kapcsán azt látom, hogy azoknál a képzéseknél, amelyek megmenekültek a bolognai kétlépcsős folyamattól (ilyen az orvos- vagy a jogászképzés), maradt a képzés magas színvonala, olyan szakemberekkel, akikért garanciát tudunk vállalni. Szerintem a mérnökképzést is olyan osztatlan teljes képzéssé kellene alakítani, aminek a végén kijön egy okleveles mérnök, aki tud házat, gépet vagy hidat tervezni. Ehhez persze nagy reputációjú mérnök-oktatók is kellenek, márpedig tény, hogy az elvándorlás, a külföldi munkavállalás nemcsak az orvosoknál, hanem a mérnököknél is létező probléma. Abban bízom, hogy a közeljövőben Debrecenben talán lesz olyan iparfejlesztés, ami műszaki nagyvállalatok révén megteremti ennek a hátterét.

Egy két évvel ezelőtti interjúban, aminek az volt a végkicsengése, hogy a Debreceni Egyetemet az innováció fellegvárává tegye, azt mondta, igyekeznek magas hozzáadott értékű prototípusokat előállítani az ipar számára, így téve vonzóvá magukat. Említene röviden egy-két megvalósult példát?
Szilvássy Zoltán: A debreceni tejüzemet a külföldi tulajdonosától megvásárolta az Alföld Tej Kft., mely cég komoly innovációs lépésekre szánta el magát. A Debreceni Egyetemről indult ki az a termékcsalád, aminek az alapja a világon egyedülálló telítetlen zsírsavtartalmú tej. Ez itthon elég drága (500 forint egy liter a lejárat előtt egy nappal), Kínában viszont egy liter közönséges tej is 600 forintba kerül. Ráadásul nemrégiben kinyílt a kínai piac a magyar tejtermékek számára, ami kiváló lehetőség egy ilyen magas hozzáadott értékű tejtermékcsalád számára. Kifejlesztettünk belőle tejport is, ami anyatejpótlónak és csecsemőtápszernek is kiváló. Ez az alapja az arról folyó tárgyalásnak, hogy létesüljön egy nagy tejporgyár, ami adott esetben külföldi igényeket is képes kielégíteni. Ez az egész tejágazat számára iránymutató lehet.

A termál egészségipari klaszterről ma keveset hallani; miért?
Szilvássy Zoltán: Egyelőre a magyar turizmus tudja növelni az árbevételét úgy is, hogy a hagyományos szolgáltatásaiban képes árbevételt generálni. Ennek megfelelően a speciális fejlesztéseknek, és a nagyobb anyagi ráfordítást igénylő szolgáltatásoknak ágazati szinten még nem érkezett el az ideje. Hiába van néhány termál egészségipari projekt, ennek az ipari megjelenése még várat magára. Ki fog a 25 ezres szobaár helyett 45 ezer forintot fizetni azért, hogy az árban ne csak szobalányok, pincérek, szakácsok, hanem dietetikusok, orvosok és képzett ápolónők is benne legyenek?

A sportklaszterhez látványos beruházások kötődnek, kérdés, hogy ezek inkább csak „viszik a pénzt”, vagy hozzák is?
Szilvássy Zoltán: Debrecenben sporttudomány, és a sporttudománynak komoly hagyományai nincsenek. Ennek az alapvető feltétele, a testnevelőtanár- és edzőképzés egyetemi szinten nincs jelen. Akarunk ilyet? Természetesen! Bizonyos szegmenseiben a sporttudománynak már vannak eredményeink, de ez még nem intézményes. Másrészt, gólképes csatárok nélkül nem érdemes kimenni a pályára. Miért nincs nálunk jelenleg több sporttudományi képzés? Mert olyan emberek kellenek, akik értenek hozzá. Van ilyen ember? Van. Tehát igaza van; egyelőre viszi a pénzt, de már hozza az embert. Az infrastruktúra és a lehetőségek Debrecenben annyira vonzóak, hogy kifejezetten csábítják a kiváló szakembereket. Reményeim szerint jövő ősszel a testnevelőtanár-képzést el tudjuk indítani, a szolgáltatási struktúra pedig rövidesen a pénzt is hozza, ebben is együtt lépünk a várossal.

Már a 2014-es interjújában is említette a Kenézy Kórházzal tervezett integrációt, amiből, mint mondta, a polgárok leginkább a betegutak egyszerűsödését érezhetik majd. Hol tartanak
Szilvássy Zoltán: Törvénymódosításra várunk. A miniszter által előírt menetrend első lépése az, hogy a tárcavezető a Kenézy Kórházat a Debreceni Egyetem fenntartásába adja. Ehhez az egészségügyi törvényt módosítani kell, a működéshez pedig a felsőoktatási törvényt is. Végiggondoltuk a teljes folyamatot; hogy a integráció után hol lesz egy telephely és hol kettő, hogyan lesznek a betegutak, hogy történik a finanszírozás, olcsóbb lesz-e, jobb lesz-e, gyorsabb lesz-e a betegellátás; de amíg nincs a fenntartásunkba adva a megyei kórház, addig állunk. Azt gondolom, hogy a tavasz folyamán tovább léphetünk. Ami biztos: az integráció az elején nem lesz olcsóbb, hosszú távon igen, de, hogy a betegellátás jobb lesz, az garantált.

A kisvárdai képzőközpontban létesítettek oktatóhelyet, ahol 2016 szeptemberétől képzik a jelentkezőket. Az egyetemi szenátusi ülésen elhangzott, hogy az EMMI kérésére meg kell vizsgálniuk, az angol mellett tudnának-e orosz nyelvű képzéseket indítani. Véletlen volna, vagy igazából eleve készültek az ukrán hallgatók megszerzésére?
Szilvássy Zoltán: Nem csak Kisvárdán. Orvos, egészségtudomány és agrár területen 2017-től szeretnénk beindítani az orosz nyelvű képzést. Ennek a rációját egyrészt az ukrajnai oktatási piac összeomlása magyarázza, másrészt pedig az orosz igények. Geopolitikailag Debrecen nagyjából erre van predesztinálva. A probléma az, hogy az orosz és az ukrán diák nem tud angolul tanulni, oroszul viszont igen. Másrészt ezekben az országokban nemcsak hallgató van, aki Magyarországra szeretne jönni, hanem oktató is. Ezért az orosz nyelvű képzés fejlesztése sok szempontból szolgálná a Debreceni Egyetem érdekeit.

Feladatot kapott a Magyar Rektori Konferencia térítéses orvosképzéssel foglalkozó munkacsoportjában, beszélne erről bővebben?
Szilvássy Zoltán: A rektori konferencia számos területen él javaslatokkal a törvényalkotók irányába. A térítéses orvosképzés fejlesztése mint kormányzati koncepció terén működik egy rektori munkacsoport, ami azt vizsgálja, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy megduplázzuk vagy megháromszorozzuk az orvosképzésünket. Ehhez ugye főként orvosok és gyakorlati képzőhelyek kellenek. Ha például a nyíregyházi és a miskolci megyei kórházakat (sőt, talán a szolnokit is) egyetemi kórházakká sikerül fejleszteni, akkor Debrecenbe járnak a hallgatók harmad­év végéig, majd negyedévtől egy részük itt marad, a másik részük pedig életvitelszerűen ezekben a városokban él és készül a betegágy mellett az orvosi hivatásra. Ez a megoldás minden szereplőnek kínálna anyagi és egyéb előnyöket.

A Debreceni Egyetem saját bevételei 2015-ben közel 20 milliárd forinttal nőttek, hangzott el a szenátusi ülésen. Miből folyt be ez a hatalmas összeg?
Szilvássy Zoltán: A térítéses képzésből származó bevétel önmagában 11 milliárd forintot jelent. Aztán egész sor olyan intézkedést hoztunk, amelyek semmi másra nem irányultak, mint, hogy munkaszervezési és egyéb dolgokat a normális mederbe tereljenek, és ezáltal megtakarítást eredményezzenek. Hihetetlen, de egyszerű infrastrukturális változtatásokkal több tíz-, sőt százmilliós megtakarításokat lehetett elérni. Vagy említhetném a klinikai vizsgálatokat, hiszen az ezekből származó árbevételünk másfél év alatt két és félszeresére nőtt. Szerintem Debrecenben most van egy szerencsés csillagzat, ilyen egy egyetem életében csak százévenként adatik meg.

Több ezer külföldi tanul Debrecenben, mégsem játszanak szerves részt a város életében, elszigetelve élnek. Ön hogy látja?
Szilvássy Zoltán: A 28 ezer hallgatóból 4 ezer a külföldi. Azt várni néhány ezer külföldi egyetemistától, hogy felpezsdítse egy 200 ezres város életét, nem életszerű. Az egyetemvárosnak van egyfajta elkülönülése a várostól, egyszerűen azért, mert 35 ezer ember él ott, ami önmagában egy város. Én nem érzek elszigeteltséget, pedig sokféle náció él együtt nálunk. Ez abból is látszik, hogy nincs balhé, van viszont pezsgő diákélet. Tehát szerintem ez nem egy valós probléma. A kutatások pedig azt mutatják, hogy a hallgatók teljesítménye sokkal jobb akkor, ha az egyetem a szabadidős tevékenységeket is szervezi, lehetőséget biztosít rá úgy a kultúrában, a szórakozásban, mint a sportban, aminek a Debreceni Egyetem minél inkább próbál megfelelni.

Emelés 5700 dolgozónak
Az egyetemi oktatók, kutatók mellett valamennyi dolgozó illetménye emelkedik idén – így döntött a Debreceni Egyetem Szenátusa. Az oktatói, tanári, kutató munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak a munkakör fizetési fokozatára meghatározott garantált illetmény 115 százalékáig, 2016. december 31-ig illetménytöbbletben részesülnek.
A minimálbér és a garantált bérminimum közötti rendszeres havi járandósággal rendelkező dolgozók 16,3 százalékos, a garantált bérminimum (129 ezer forint) és a 193 ezer 500 forint közötti rendszeres havi járandósággal rendelkezők 16,3 százaléktól 1,5 százalékig lineáris arányban csökkenő, míg a 193 ezer 500 forint feletti rendszeres keresettel rendelkezők egységesen 1,5 százalék illetménytöbbletben részesülnek az év végéig terjedő időszakra. A teljes illetményfejlesztés 1,9 milliárd forint bérkiáramlás-növekedést jelent, melynek jelentős részét saját forrásból biztosítja az egyetem.

Forrás:
“Szerintem Debrecenben most van egy szerencsés csillagzat”; Petneházi Attila, Ratalics László; Hajdú Online; 2016. február 20.