Az EU területi politikájának a változásai kelet-közép-európai nézőpontból

„Az EU bővítése és Közép-Kelet-Európa integrációja a centrum-periféria relációban történik. Ezen országoknak kettős függősége alakult ki: a gazdaságuk az FDI-tól, a közszféra fejlesztései az uniós támogatásoktól függnek. Az EU politikájában az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások kedvezőtlenek a kohéziós szakpolitika és a kevésbé fejlett régiók és kohéziós országok szempontjából. A strukturális és kohéziós politika alárendelődött a lisszaboni stratégiának, majd a „területileg vak” Európa 2020 stratégiának. Ma már az új kohéziós politika inkább szolgálja az általános integrációs célokat, a szupranacionális kormányzás erősítését, mint közvetlenül a regionális szakpolitikát. A kohéziós politika eddigi kedvezményezetteinek a szempontjából kedvezőtlennek minősíthetjük, hogy egyre nagyobb hangsúlyt és támogatást kapnak a fejlett területek és a nagyvárosi régiók. Ha az unió minden régiójában támogatja az erőforrások minél jobb hasznosítását, akkor az a centrumtérségek, a nagy gazdasági koncentrációk további erősödéséhez és a perifériák végleges leszakadásához vezet. Az EU versenyképességének az erősítése úgy is megtörténhet, hogy fenntartjuk a klasszikus szolidaritásra épülő területi politikát, és eszközeit továbbra is a kohéziós országok és a legelmaradottabb régiók fejlesztésére fordítjuk.”

Forrás:
Az EU területi politikájának a változásai közép-kelet-európai nézőpontból; Faragó László; Tér és Társadalom; 30. évf., 2. szám, 3-22. oldalak; 2016 (pdf)
Szerkesztői megjegyzés: A „Közép-Kelet-Európa” kifejezés használata téves! „Kelet-Közép-Európa” a helyes – azaz Közép-Európa keleti része.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, közigazgatás:külföldön, közigazgatás:magyar, szakirodalom, társadalom
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.