MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
Isten hozta a techno-diplomácia korában!
A dánok, és most már nyomukban a franciák egyenesen a diplomácia 3.0 csúcsait ostromolják! Legalábbis így fogalmaztak a szakírók, amikor a hónap elején bemutatkozott Dánia első „technológiai nagykövete”, Casper Klynge. A szakdiplomata egyben világelső is: mindeddig ugyanis államokhoz, vagy (szupranacionális) nemzetközi szervezetekhez delegáltak csupán ilyen képviselőket. A dán diplomata azonban az amerikai Szilícium-völgy technológiai vállalatainál képviseli országa érdekeit. A lépés jól demonstrálja, hogy a rohamosan felívelő digitális diplomácia messze nem csupán újszerű (kommunikációs) eszközök felkarolását foglalja magában. Sőt, az új szereplők bekapcsolódása sem merül ki civil szervezetek, vagy akár magánszemélyek közdiplomáciai szerepvállalásában. A speciális nagykövet kiküldése egyben azt is jelzi, mekkora hatalommá kezdenek válni a digitalizálódó világban a technológiai óriáscégek. Az IT-fejlesztésekben hosszú ideje egyfajta „ötletközpontként” feltűnő dánok azt vallják: a Facebook, a Google, vagy az Apple tevékenysége olyan mértékben szövi át a dán polgárok mindennapjait, hogy az indokolttá teszi az állami kapcsolatok szintjével felérő bilaterális kapcsolatépítést. Ezek a mamutvállalatok tulajdonképpen politikai, sőt külpolitikai szereplők, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni – véli a dán külügyminiszter.
A dán példa alighanem ragadós: Emmanuel Macron általános dinamizáló koncepciójához illeszkedve, a francia külügyminiszter a „digitális ügyek nagykövetévé” nevezte ki a napokban David Martinont. Feladata meglehetősen széleskörű: kapcsolatokat épít, nemzetközi tárgyalásokat folytat az informatikai biztonság, az Internet és az internetes hálózatok kormányzása, a digitális szerzői jogok, valamint az internetes szólásszabadság témakörében. Ugyanakkor felhatalmazást kapott arra is, hogy – elsősorban az Internet terroristák általi használatának megelőzésében – közvetlenül tárgyaljon egyes amerikai informatikai óriáscégekkel is.
Szakértők azt várják, hogy jövőre a nagy technológiai multik is megkezdhetik speciális „nagyköveteik” delegálását a fontosabb kormányokhoz, fontos lépést téve ezzel a diplomácia 3.0 kibontakozása felé.
Welcome to the era of tech diplomacy!. Andreas Sandre, Digital Diplomacy, 2017. november 24.
Donald Trump lecsapott Theresa Mayre – Twitteren
A sajátos kommunikációs stílusáról közismert amerikai elnök a napokban valódi diplomáciai szenzációt kavart egy twitteres üzenetváltásával. Trump, néhány nappal korábban, Twitterén megosztotta egy ismert szélsőjobboldali brit szervezet gyújtó hangú videóját. Az esettel kapcsolatban Theresa May szóvivője határozott rosszallását fejezte ki.
Ekkor lépett az amerikai elnök, az általa előszeretettel használt mikroblogot használva diplomáciai üzenetváltásra: „Theresa May, jobb lenne, ha nem velem foglalkozna, hanem inkább a Nagy-Britanniát elborító radikális iszlám terrorizmussal.” – tanácsolta a közösségi médián keresztül Trump.
Donald Trump ugyan szívesen használja politikai pengeváltásaira a Twitter fiókját, azonban az ilyen megnyilvánulásai a nemzetközi kapcsolatok világában eddig jobbára a „páriák” kategóriájában számon tartott ellenfelekre, mint például az észak-koreai vezetőre korlátozódtak. Ez az eset azonban teljesen más: az USA és Nagy-Britannia, lényegében a II. világháború óta „különleges kapcsolatokat” ápol; a két ország nem csupán a legszorosabb szövetséges, hanem egyben az egész „atlanti világ” két pillére is. A közösségi médiában elszabaduló konfrontáció így merőben új viszonyrendszer formálódására utalhat.
A témához kapcsolódó érdekes adalék: az amerikai elnököt hazáján belül is sokan bírálják meggondolatlannak tartott twitteres üzeneteiért. Mások azonban úgy vélik: Trump nagyon is átgondoltan, hideg számítással használja a közösségi média csatornáját. Egy hétvégi tanácskozáson Leon Panetta, a CIA korábbi vezetője éppen az amerikai elnök és Theresa May között kirobbanó diplomáciai feszültség kapcsán ostorozta Trump diplomáciai twitterezési gyakorlatát. A hivatalban levő CIA igazgató,Mike Pompeo azonban nem értett ezzel egyet, és egy merőben szokatlan szempontra hívta fel a figyelmet. Vélekedése szerint az elnök nemzetközi Twitter-kommunikációja, a külföldi reakciók révén, rendkívül értékes háttérinformációkhoz juttatja az amerikai kormányzati elemzőket. „Abból, ahogy ellenfeleink – érdemes felfigyelni a szóhasználatra is! – reagálnak az elnök egyes twittereire, messzemenő következtetéseket tudunk levonni információ-figyelési rendszereikről, arról, hogy ki hallgat és mit hallgat, illetve általában az irányítási parancsláncolatokról.”- mondta a CIA-vezető. Ami arra enged következtetni, hogy a világ hírszerző szervezetei is immár újszerű információs forrásnak (és merőben újszerű elemzésekhez) használják a diplomácia digitális eszköztárát. És árgus szemekkel monitorozzák az azon folyó üzenetforgalmat.
Donald Trump attacks Theresa May over her criticism of his far-right retweets. David Smith, The Guardian, 2017. november 30.
Trump hivatkozott Twitter-üzenete
Trump tweets ‘actually help CIA,’ director Pompeo says, RT.com, 2017. december 3.
Az Internet forradalmasítja a polgárháborút.
A diplomácia, azaz a politika és a háború közötti organikus kapcsolatra már a hadművészet nagy teoretikusa, Carl von Clausewitz felhívta a figyelmet. „A háború valójában politikai eszköz; a politikai érintkezés végrehajtása sajátlagos eszközökkel.” – írta a XIX. század elején kiadott alapművében. A nemzetközi konfliktusok egy elismert kutatója most érdekes cikkben elemzi azt, hogyan változtatja meg gyökeresen a korszerű informatika a diplomáciának ezt a „sajátlagos eszközökkel” végrehajtott formáját.
Barbara F. Walter mindenekelőtt a polgárháborús konfliktusok változó trendjére hívja fel a figyelmet: az 1990-es évek visszaesését követően, 2003-tól szinte megugrott a polgárháborús konfliktusok száma a világban. Legalább másfél tucat jelentősebb összetűzést tartunk számon, Iraktól Ruandán át Ukrajnáig, a kisebb belső konfliktusokat most nem is figyelve. A szerző, kutatásaira támaszkodva állítja: ez a felívelés, legalább részben, a rohamosan fejlődő információs és kommunikációs (ICT) környezetnek tudható be. Walter ezzel kapcsolatban 5 fontos tendenciát emel ki:
- Az információs technológiák megkönnyíthetik az állampolgároknak a tiltakozó akciók szervezését. Különösen az elnyomó jellegű társadalmakban érvényes az, hogy az egyszerű polgár jelentősebben profitál a technológia előnyeiből, mint az elitek. A diktátorok és autokrata vezetők nehezen tudják ellenőrizni az egyénekhez jutó információt, illetve az egyének szerveződéseit.
- Az Internetnek köszönhetően megszaporodhat a konfliktusokban résztvevő csoportok száma, és hosszabbá válhatnak maguk a krízisidőszakok is. Az ICT-technológiák megkönnyítik a lázadók finanszírozásának szervezését, aminek köszönhetően több szereplő kapcsolódhat be a konfliktusba. Ugyanakkor az Internet lehetővé teszi a támogatási háttér diverzifikálását is, így a lázadó csoportok nem függenek egyetlen háttértől. Mindezek következtében számottevően elnyúlnak a küzdelmek.
- A globális Internet hasonlóan nemzetköziesíti a lázadók kampányait. A szerző jobbára a közelmúlt iszlámista, dzsihádista lázadó mozgalmainak tapasztalataira alapozva állítja, hogy egyre jellemzőbb trend a helyi érdekeken átnyúló, regionális, vagy éppen nemzetközi dimenziójú lázadó mozgalmak erőre kapása. Az Internetnek hála széleskörű ezen szervezetek elérése: propagandájuk nemzetközi hatókörű, és ezzel párhuzamosan pénzügyi és emberi forrásaik toborzásánál is mind szélesebb közvéleményre támaszkodhatnak a lázadók.
- Az Internet korában a lázadó mozgalmak a korábbinál gyorsabb ütemben terjedhetnek tovább. Ez döntően az új technológia által biztosított, megnövekedett információ továbbítási lehetőségekre vezethető vissza. Ez az eszmék terjesztésén túl vonatkozik a potenciális csatlakozók toborzására is.
- Az ICT-környezet fejlődése a helyi lakossággal szembeni visszaélések növekedéshez vezethet. Míg korábban a lázadó csoportok döntően a helyi népességek szimpátiájára voltak utalva, az Internet korában a támogatás jóval szélesebb körből érkezhet. Ennek következtében a lázadó csoportok érzéketlenebbek a helyi lakossággal szemben; növekedhet a helyi lakosok elleni atrocitások száma.
Fogalmazhatunk úgy, hogy a web 2.0 megváltoztatta a lázadások költség-haszon képletét. Joggal feltételezhetjük, hogy a világ számos szegletében fogják a közeljövőben kitanulni lázadó erők az Internetben rejlő új lehetőségeket.
Az Internet forradalmasítja a polgárháborút. Metazin, 2017. november 28.
The Internet is changing civil wars. Watch out for these five trends. Barbara F. Walter, The Washington Post, 2017. július 8.
A Skype is felkerült a kínai médiahatóság tiltólistájára
A digitális diplomácia kutatói a nemzetközi kapcsolatokban mind inkább megkerülhetetlen Kína esetében nem győznek figyelmeztetni rá: a „Kínai Nagy(tűz)fal” olyan informatikai ökoszisztémát teremt az ázsiai óriásban, ami a szokványos e-diplomáciai eszköztárat is lényegében használhatatlanná teszi. Magyarán szólva: a nyugati diplomáciák által használt közösségi média eszközök zöme a Kínai Népköztársaság területén elérhetetlen.
Híradások szerint az elmúlt héten a korszerű, digitalizált közdiplomácia egy további előszeretettel használt eszköze került fel a kínai belbiztonsági hatóság tiltólistájára. A kínai illetékesek felszólították az Apple-t, hogy a vállalkozás a Skype nevű, a nyugati világban igen népszerű, és Kínában is szívesen használt ingyenes kommunikációs alkalmazást távolítsa el a China Apple Store-ból.
A Kínai Kommunista Párt októberi kongresszusa idején már a hatóságok jelentősen korlátozták az országban népszerű WhatsApp messeger alkalmazás elérhetőségét. A helyi internetes aktivisták már egy ideje azzal számoltak, hogy a hatóságok előbb-utóbb fellépnek a viszonylag robusztus titkosítással rendelkező VoIP szolgáltatások, mindenek előtt a WhatsApp messenger, illetve a Skype ellen.
A Skype eltávolítása jelentősen korlátozhatja az állampolgárokkal folytatott kétirányú közdiplomáciai célú kommunikációt is. Ugyanakkor a jellemzően céges felhasználókat érdeklő, külön alkalmazásként elérhető Skype Business továbbra is gond nélkül letölthető a China Apple Store-ból. A Skype eltávolításával tovább bővült a tiltólista: a kínai hatóságok ugyanis évek óta blokkolják több fontos nyugati szolgáltatás, illetve webhely elérhetőségét, például a Facebookot, a Twittert, az Instagramot.
Skype joins list of apps on China blacklist. Arab News, 2017. november 22.
Egyeztetésre hívták a Facebookot az orosz médiahatósághoz
Az Internet feletti kontrol témája természetesen másfelé is napirenden van. A híradások szerint az orosz médiahatóság, a Roszkomnadzor „egyeztető megbeszélésre” kérette a Facebook vállalat képviselőit. A találkozóra a tervek szerint december végén, vagy január elején kerül majd sor, ahol egy sor „a törvényi szabályozásnak való megfeleléssel kapcsolatos” témát tekintenek át, beleértve az adatbázisok elhelyezésének kérdését, vagy a tiltott tartalmak azonnali eltávolításának kötelezettségét.
Az orosz hatóság vezetője még az ősszel kilátásba helyezte, hogy jövő évtől blokkolni fogják a cég szolgáltatását Oroszország területén, amennyiben a közösségi hálózat nem teljesíti azt az orosz törvényi előírást, ami a felhasználókról gyűjtött adatok helyi szervereken történő tárolását írja elő. Az esetleges következmények súlyosságára utal, hogy tavaly novemberben a Roszkomnadzor már blokkolta a LinkedIn szolgáltatás webhelyét: egy bírósági ítélet ugyanis hasonló – a felhasználói adatok helyi tárolására vonatkozó – törvénysértésben marasztalta el a céget.
Az ügy szélesebb hátteréhez mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy gyaníthatóan egy átfogóbb, az USA (illetve a Nyugat) és Oroszország között dúló „információs háború” fontos szereplői közé sodródott a nagy amerikai technológiai cégek némelyike. Ebben a tekintetben az elmúlt napok meghatározó fejleménye a Google cég bejelentése volt, miszerint az „orosz állami propaganda” terjesztéssel megvádolt orosz RT, illetve Sputnik társaságok híreit a Google kereső algoritmusa automatikusan „lejjebb sorolja majd”.A téma érdekes fejleménye ugyanakkor, hogy az amerikai cég máris visszakozni látszik, miután az orosz Roszkomnadzor kilátásba helyezte, hogy ellenlépéseket foganatosít a Google ellen, amennyiben az amerikaiak diszkriminálják az orosz hírszolgáltatókat. Az amerikai cég hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy diszkriminatív lépéseket tervezne, algoritmusát sem módosítja úgy, hogy az bármilyen egyedi webhelyet „lejjebb minősítsen”. Mint a vállalat szóvivője fogalmazott, félreértésről lehetett szó; ők korábbi nyilatkozataikban csupán a kereső funkciók továbbfejlesztéséről gondolkodtak.
Facebook to meet Russian regulators to discuss compliance: TASS. Arab News, 2017. november 21.
Google seeks to defuse row with Russia over website rankings, Arab News, 2017. november 28.
KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉS
Ying, Jiang (2017): Social Media and e-Diplomacy in China. Scrutinizing the Power of Weibo. New York, Palgrave Macmillan.
Ezúttal a szokványos marketing-túlzások nélkül állítható: az Adelaidei Egyetem kutatója, Ying Jiang egy korszakos tanulmányt tett közzé a digitális diplomácia témakörében. Kötelező olvasmánynak javasolnánk az e-diplomácia gyakorlati művelőinek is. Sőt, elsősorban talán éppen nekik. Kína ma már megkerülhetetlen szereplője a nemzetközi életnek. A digitalizáció pedig – hiszen erről szól minden héten szemlénk – napjainkban már a közdiplomácia felívelő fősodra. Több mint 165 különféle külföldi kormányzati szervezet van ma már jelen a kínai közösségi média talán legfontosabb platformján a Weibo-n, ami egyfajta ötvözete a Facebooknak és a Twitternek. A kínai szerző jelen tanulmánykötetéig azonban egyetlen átfogó elemzés sem látott napvilágot, amely azt vizsgálta volna, hogyan boldogulnak a külföldi diplomáciai szereplők a kínai közösségi hálón. Márpedig, ez az úttörő munka nagyon is megszívlelendő, ha nem életbe vágóan fontos támpontokat ad annak, aki a kínai társadalom tagjaival szeretne hatékony közdiplomáciai kommunikációba fogni. Ugyanis aki erre vállalkozik, annak nem lesz könnyű dolga!
A Kínában akkreditált külföldi diplomaták ma elsősorban a fiatalabb generációkat szeretnék „bűvkörükbe vonni”. Ők a közdiplomácia legfontosabb célközönsége, dinamikusak, nyitottan gondolkodók, a nyugati kultúra lelkes fogyasztói. A szerző, Ying kutatása egyértelműen megerősíti: a Weibo (ami valójában több egymással versengő „weibó”, azaz mikroblog szolgáltatást ölel fel) kiváló eszköz arra, hogy a külföldi diplomáciák szereplői elérjék ezt a fiatal közönséget. Mégpedig szinte felfoghatatlan nagyságrendekben: a legfontosabb szolgáltató, a Sina Weibo 500 millió fióktulajdonossal rendelkezik, a Tencent is vagy 400 milliót mondhat magáénak, és csupán a piacon harmadik Sohu szerénykedik 100 millió regisztrált fióktulajdonossal. A közösségi média kitűnő eszközt biztosít arra, hogy a külföldi diplomaták nyomon követhessék, megérthessék a fiatal kínaiak százmillióinak gondolatait, vágyait, törekvéseit, viselkedését. Ami persze fontos.
Ám, e roppant nagy, és látszólag roppant fogékony helyi célközönség befolyásolása, a velük folytatott kétoldalú és szimmetrikus párbeszéd kialakítása azonban nem várt nehézségekbe ütközhet. Kínában ugyanis már jó ideje a nemzeti érzület erőteljes reneszánsza figyelhető meg. A kötet szerzője által kimutatott legfontosabb jellegzetesség (ami a nyugati szemlélőnek egyfajta paradoxon) pedig az, hogy a minden szempontból modern, kulturális értelemben nyitott, „nyugatos” fiatal generációk a kínai hazafiság (nemzeti érzület, kevésbé elfogadó szemszögből nacionalizmus) leglelkesebb szószólói. Miközben nagyon is vevők a nyugati kultúrára – szigorú következetességgel utasítják el a (liberális) nyugati világ ideológiáját. És a modern, iskolázott kínai fiatalság patriotizmusának, a külföldet kritikusan figyelő nemzeti hevületének egyik legfontosabb köztere – éppen a közösségi média, a Weibo.
Összeállította: Nyáry Gábor
