„Az OECD 2017 májusában közzétett tanulmányában (The Next Production Revolution – Implications for Governments and Business) azt vizsgálja, hogy milyen hatása lehet a technológiai váltásból fakadó (a tudománytörténet szerint a negyedik, immár folyamatban lévő) új ipari forradalomnak az üzleti világra, és hogy milyen feladatai vannak a kormányzatoknak annak érdekében, hogy a kedvező hatásokat maximalizálni, a kedvezőtleneket minimalizálni tudják.
A technológiai váltás magába foglalja a digitális technológiák, de új gyártási anyagok (mint a bio- vagy nano-alapúak) és új folyamatok (mint pl. az adatvezérelt termelés, mesterséges intelligencia, szintetikus biológia) terjedését is. Mindezek jelentősen átalakítják a termelést, ami hatással van a termelékenységre, a foglalkoztatásra, a készségekre, a jövedelemelosztásra, a kereskedelemre, a jólétre és a környezetre is.
A termelékenységre gyakorolt és a munkaerőpiaci hatások tekintetében az új technológiák mindenképpen kihívást jelentenek a már piacon lévő cégeknek, ami veszteseket és nyerteseket egyaránt kitermel. Az OECD szerint azoknak az országoknak lesz nagyobb a megújulási és jólét-teremtő képessége, amelyek előretekintő szakpolitikákkal készülnek a változásra, valamint jól működő intézményekkel, jól képzett és informált polgárokkal rendelkeznek, ahogy a kritikus technológiai kapacitásokkal is. Az új technológiák „zöldebb” termelést, biztonságosabb munkavégzést, új és jobban eladható termékeket, szolgáltatásokat és gyorsabb növekedést biztosíthatnak. Ezeknek az előnyei ugyanakkor ma még korlátozottan kihasználtak – ami van, az is inkább a nagy cégekre jellemzően. Időbe telik, ameddig a technológiai diffúzió széles körben megvalósul.
A technológiai diffúziónak nem csak a hardverekre kell kiterjednie, hanem azokra a kevésbé megfogható feltételekre is, amelyek segítenek teljes mértékben kiaknázni az új technológiákban rejlő lehetőségeket, a szükséges készségektől az új szervezeti formákig. Ez különösen nagy kihívást jelent azon kis- és középvállalkozások (kkv-k) körében, amelyek nem a digitális korszak jegyében születtek. E téren jelenthetnek segítséget azok az intézmények, amelyek a korszerű technikai megoldások terjedését segítik (technical extension services), amelyek azonban jellemzően kisebb figyelmet kapnak az innovációs szakpolitikákban. A gyors technológiai változások alkalmazhatósága a képzési rendszerekben is jelentős változást igényel, ami felértékeli az élethosszig tartó tanulás és a munkahelyi képzések fontosságát, csakúgy, mint az általános készségek fejlesztését.
Az OECD tanulmánya szerint az adatgazdálkodásnak központi jelentősége van a 21. századi termelésben. Az e téren eszközölt befektetéseknek jelentős tovagyűrűző hatása van a gazdaságban, ami miatt érdemes felülvizsgálni az adatok újrafelhasználásának akadályait, a személyiségi jogok és biztonsági feltételek figyelembe vételével. Az adatgazdálkodás előnyeinek kiaknázásában fontos szerepe van a közszféra és a versenyszféra együttműködésének, valamint a tudományos élet szereplőinek bevonásának.
Az új technológiák hasznának optimalizálásában döntő fontosságú a társadalmi bizalom a tudományos intézményekben csakúgy, mint a szabályozó hatóságokban. Ehhez reális várakozásokat kell megfogalmazni, és a közvélemény számára érthetően kell megfogalmazni a tudomány üzeneteit is.
Végül a hosszútávú gondolkodás jelentőségét emeli ki a jelentés, amelynek során az üzleti életnek, az oktatásnak, a szakszervezetnek és a kormányzatnak is választási ciklusokon túlnyúló szakpolitikai kereteket kell kidolgoznia.
A technológiai diffúzió érdekében teendő kormányzati feladatokat tekintve az OECD jelentése két fontos célt emel ki: egyrészt megkönnyíteni az ennek jegyében létrejött új cégek piacra lépését, valamint a már piacon lévők körében a technológiai váltás támogatását. Az új technológiák terén fokozottan igazak azok a kormányzati beavatkozást alátámasztó klasszikus érvek, mint az egyenlőtlen informáltság és más piaci kudarcok. A kormányzati politikában ugyanakkor reális időtávokat kell megfogalmazni, a gyors és kockázatmentes megtérülések mellett hosszabb távon érvényesülő hatásokra is hangsúlyt téve. Fontos az is, hogy a támogatás ne csak azokra a látványos eredményekre fókuszáljon, amelyek a legkorszerűbb technológiák korai alkalmazásával lehet elérni, hanem a már elérhetők szélesebb körű terjedésére is. Már csak azért is, mert az előbbi elsősorban a nagy multinacionális cégekre jellemző elsősorban, míg utóbbi a kis- és középvállalkozások széles körét is. ”
Forrás:
The Next Production Revolution. Implications for Governments and Business; OECD; 2017. május
Olvasható, de le nem tölthető formában ingyenes, a szabadon letölthető változat az EISZ-hálózaton belül érhető el (pl. egyetemek).
