gazdaság

Fordulatra van szükség a magyar gazdaságban

Szerző: 2018. augusztus 12.No Comments

„Az utóbbi időben egyre világosabban fogalmazódik meg, hogy a gazdasági növekedés fenntartása már nem várható extenzív módszerektől, vagyis az egyre több külső, EU-s forrás bevonásától, valamint további munkaerő termelésbe állításától. Fordulatra van szükség: a belső energiák felszabadítására, azaz endogén fejlődésre, valamint a pénzforrások és a humán vagyon hatékonyabb, azaz intenzív hasznosítására. Ez az innovációs és termelékenységi szint javulását követeli. Fontos azonban, hogy a problémát világosan fogalmazzuk meg, csak így találhatunk megoldásokat.

Tusványoson elhangzott: a fő baj az, hogy a kkv-szektor nem elég innovatív, és alacsony a termelékenységi szintje. Ez azonban az egész magyar gazdaságra igaz.

Nézzük először az innovációt! 2010 óta nem tudunk a 21. helyről előbbre lépni az innovációs eredménytáblán a 28 EU-s ország között. A legutóbbi Eurostat-adatok szerint 2010-hez képest 2017-ben Magyarországon a feldolgozóipar termelése 33 százalékkal bővült, de ezen belül a csúcstechnológiát képviselő termelés (high technology manufacturing) 1 százalékkal csökkent (–1 százalék). Ugyanez a két érték Csehországban 35 és +26 százalék, Lengyelországban 39 és +3, Ausztriában 19 és +38 százalék. Nálunk az exportban is csökken a csúcstechnológiát képviselő termékek aránya. Arra is fel kell figyelni, hogy Ausztriában e termékek előállítása sokkal jobban nőtt, mint az átlagos feldolgozóipari termelés. A „low tech”, vagyis alacsony technológiai szintet képviselő termelés ugyanakkor Csehországban 8,6, Ausztriában 8,5, Németországban 0,3 százalékkal nőtt 2010-ről 2017-re, nálunk viszont 23 százalékkal. Nálunk csökkent tehát a feldolgozóiparban a tudás- és innovációtartalmú termékek gyártásának bővülési üteme, ami nyilvánvalóban innovativitási problémára utal.

Az innovativitás fontos mutatója az üzleti demográfia, vagyis a cégek létrejöttének és megszűnésének statisztikája. A sok új cég innovációs dinamizmust hoz a gazdaságba, növeli az egészséges versenyt, ami maga is az innováció forrása. A nettó cégnövekedési arány – azaz az új és a megszűnt cégek egyenlegének százalékos változása – Magyarországon az iparban alacsonyabb (2,23 százalék), mint Litvániában (5,11 százalék), és a növekedés regionálisan is nagyon kiegyenlítetlen:

Baranyában csak 0,59, Tolnában 0,42 százalék. Erőteljesebb növekedés csak az infokommunikáció területén tapasztalható (4,5 százalék). A fiatal, de már a megszűnési veszélyen túljutott, hároméves cégek aránya az iparon belül nálunk 5, Csehországban 5,5, Horvátországban 7, Szlovákiában 5,56, Bulgáriában 6 százalék.
Különösen kevés közöttük nálunk a fiatal kiscég (0–9 fő): arányuk 5,44 százalék. A cseh érték 6,26, a bolgár 6,88, a litván 8,9, a szlovák 5,78 százalék. Ezek az adatok mind az innovativitás alacsony szintjére utalnak. Az Eurostat friss termelékenységi adatai is érdekes összefüggéseket mutatnak. Ezek szerint nemcsak a kisvállalati szektor, hanem az egész magyar gazdaság termelékenységével baj van. Nálunk a 250 fő fölött foglalkoztató nagyvállalatok szektora is alacsonyabb termelékenységű, mint a fejlettebb országokban: a feldolgozóiparban a magyarországi nagyvállalatok termelékenysége az osztráknak csupán 45 százaléka.

A kisebb cégek termelékenysége pedig a mérettel együtt csökken: az 50–249 fő között foglalkoztató közepes cégeké már csak az osztrák érték 29 százaléka, a 20–49 fős vállalkozásoké a 27 százaléka. Megjegyzendő, hogy a kisebb cégek csökkenő termelékenységi szintje a fejlett országokban is jellemző. Ennek egyik jól ismert mikrogazdasági oka a mérethatékonyság, a másik pedig, hogy a nagy cégeknél könnyebb a legkorszerűbb vezetési-szervezési módszereket alkalmazni.
A termelékenységet az Eurostat a bruttó új hozzáadott érték, vagyis a helyben előállított új érték (GVA) és az alkalmazott munkaerő arányával méri, ami meg is adja a magyarázatot az alacsony magyar termelékenységi értékekre. A nagy cégek esetén azt mutatja, hogy az alacsonyabb hozzáadott értéket jelentő összeszerelő munka termelékenysége korlátozottan javítható. A kisebb cégek alacsonyabb termelékenysége pedig elsősorban az előállított termékek és szolgáltatások alacsonyabb innováció- és tudástartalmára utal.

Mi a leszűrhető következtetés? Először is az, hogy ha a gazdaság növekedési ütemét tartani akarjuk, akkor az egész gazdaság innovativitását és termelékenységét kell javítani. Ehhez azonban a termelékenységet egyrészt ki kell terjeszteni a tőke termelékenységére is: minden fillért csak kemény hatékonysági feltételekkel szabad elkölteni.

Másrészt az alacsony innovációs és termelékenységi szint okainak keresését az állami szektorra is ki kell terjeszteni. Az IMF friss, augusztusi országjelentése felhívja a figyelmet a továbbra is nagy bürokráciára és a kisvállalati szektor üzleti környezetének problémáira. Az EU legutóbbi kisvállalati jelentése is arra mutat rá, hogy a kisvállalatok Magyarországon kedvezőtlenebb helyzetben működnek, mint a nagyok. A velük szembeni „felelős állami viselkedés” területén Magyarország a 28 ország között a 26. helyen áll. Ezért kiemelten kell vizsgálni a hazai kisvállalati szektor üzleti környezetében lévő visszafogó tényezőket. E szektor javuló működése segíti ugyanis az intenzív fejlődési útra lépést és a gazdaság válságálló képességének erősödését, ami a technológiai forradalom okozta bizonytalan körülmények között stratégiai fontosságú. [a szerző egyetemei tanár, a Nemzeti Verseny­­képes­ségi Tanács tagja]”

Forrás:
Fordulatra van szükség a magyar gazdaságban; Csáth Magdolna; Világgazdaság; 2018. augusztus 9.