„A kulcsszó az együttműködés, a sokszínű kapcsolati hálózat kialakítása. Szekszárd egyetemváros jellegét tudatosítani kell az itt élőkben és ide érkezőkben, mondta a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának új dékánja, prof. dr. Szécsi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár.
– Milyen tervekkel, elképzelésekkel érkezett a városba?
– Szekszárd kitűnő adottságokkal és komoly kulturális értékekkel rendelkezik – válaszolta prof. dr. Szécsi Gábor. – A legfontosabb cél, hogy a demonstratív kapcsolatokon túl érdemben erősödjön és tartalommal telítődjék a város és az egyetem együttműködése. Szekszárd egyetemváros jellegét ugyanakkor tudatosítani kell az itt élőkben és ide érkezőkben egyaránt. A karnak, illetve magának az egyetemnek a város integráns elemévé kell válnia, ami az új oktatási, képzési együttműködési lehetőségek megteremtése mellett a kar és az egyetem gazdasági és bizonyos értelemben társadalmi szerepvállalásának növekedését is szükségessé teszi. A város vezetőivel folytatott, rendkívül konstruktív megbeszélésen több olyan területet is meghatároztunk, amelyen a jövőben erősíteni tudjuk a kapcsolatainkat. Egyrészt felvetődött az igény, hogy minél több korszerű, gyakorlatorientált képzéssel, tanfolyammal bővítsük a város továbbképzési, felnőttoktatási kínálatát. Másrészt fontos célként fogalmazódott meg a kulturális együttműködések új formáinak kialakítása és a vidékfejlesztés területén kialakult kapcsolatok erősítése is.– Hogyan kapcsolódhat az egyetem a vidékfejlesztéshez?
– Az elkövetkező időszakban az egyetem más karaival, az érintett települési és megyei önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és szakmai érdekképviseletekkel együttműködve egy regionális vidékfejlesztési központot kívánunk létrehozni. Célunk, hogy egy valóban széles körű együttműködés keretében olyan szervezetet alakítsunk ki, amely kutatási, tanácsadási, képzési programokkal, a jó gyakorlatok bemutatásával, gazdálkodói szakmai közösségek létrehozásával járul hozzá a térség vidékfejlesztési céljainak megvalósításához. A vidékfejlesztési területtel kapcsolatos terveinket kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer jegyében valósítjuk meg. Ennek a szakmai kapcsolatrendszernek a keretében kívánunk új mesterképzéseket is alapítani és indítani a következő években. Ezek közül a képzések közül kiemelkedő jelentőségűnek tekintjük az új gazdálkodási formák és gazdálkodói szemlélet meghonosítását szolgáló fenntartható tájkultúra menedzsment szakot, amelynek programját a Göteborgi Egyetemmel együttműködésben dolgoztuk ki. A szak programja arra a felismerésre épül, hogy a térségi gazdálkodás fejlesztése csak egy holisztikus, a kultúrtáj-koncepcióra épülő vidékfejlesztési stratégiával oldható meg, melynek kulcselemei az ökoszisztéma szolgáltatások széles körének fenntartható hasznosítása, a multifunkcionális mezőgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás révén, a tájkarakter védelme, infrastruktúra-fejlesztés, a vidéki közösségek megerősítése vagy kialakítása és a közösségi szolgáltatások biztosítása.– Hol lenne maga a központ?
– Terveink szerint a központ egyik fontos létesítménye lehetne a kar szálkai ingatlana, ahol egyúttal fel lehetne építeni a jövő „okos tanyájának” modelljét is. Ez a létesítmény nem csupán a bemutatást szolgálná, de mintegy laboratóriuma lehetne a folyamatos fejlesztéseknek, amiket a PTE más karaival szoros együttműködésben lehetne megvalósítani. Az itt szerzett tapasztalatokat működő, gyakorlati példákon mutatnánk be a hallgatóknak és a gazdálkodóknak hatékonyabb ösztönzést adva ezáltal az új módszerek alkalmazására.– Kecskemét polgármestere volt 1998 és 2006 között…
– Fontos vezetői tapasztalatokat szereztem ebben az időszakban. Egy gazdaságilag sikeres város élhetőbbé tétele, kulturális és oktatási intézményhálózatának megszilárdítása, nemzetközi kapcsolatainak továbbépítése olyan menedzseri módszerek elsajátítását tette szükségessé, amelyeket jól tudok kamatoztatni kari vezetőként is. Ugyanakkor hozzá kell tennem, városvezetőként sem szakadtam el a tudománytól és felsőoktatástól. Mindig megtaláltam a módját annak, hogy egy-egy tanulmánnyal, könyvvel, konferencia-előadással részt vegyek a kutatási területemmel kapcsolatos szakmai diskurzusokban. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, mind az önkormányzati, mind a tudományos, felsőoktatási munkámban csapatjátékossá kellett válnom; meg kellett tanulnom, hogy egyike a legfőbb vezetői erényeknek a csapatban való gondolkodás, az eredményes csapatmunka feltételeinek megteremtése.– Mi az, amit még elengedhetetlenül fontosnak tart?
– Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy a kar oktatási, képzési kínálatának bővítése új tudományos, kutatási irányok feltérképezésével járjon együtt. A tudományos tevékenység megerősítése a kar jövőjét is meghatározó, alapvető feladat, amelyet a kultúratudomány, a pedagógusképzés és a vidékfejlesztés területén egyaránt meg kell valósítanunk. Ennek egyik lényeges pillére a kar szakmai kapcsolatrendszerének folyamatos bővítése, új intézményi együttműködések kialakítása. Ezzel összefüggő tervem egy olyan önálló doktori iskola megalapítása, amely az egyetem egyik meghatározó tudományos műhelyeként is működhetne a jövőben. Ahhoz viszont mindenekelőtt bővítenünk kell a képzési portfóliónkat új mesterképzések alapításával és indításával.– Szekszárdra költözik?
– Erről még nem döntöttem, de tudom, hogy csak akkor vezethetem eredményesen a kart, ha sok időt töltök a városban. Ahhoz, hogy a karral kapcsolatos terveimet meg tudjam valósítani, és hozzájárulhassak a város és a kar kapcsolatának erősítéséhez, nekem is egy kicsit szekszárdivá kell válnom.A szakmai életút néhány eleme
Prof. Dr. Szécsi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár Kiskunhalason született 1966-ban. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, a PTE egyetemi magántanára, a PTE BTK Filozófiai Doktori Iskolájának törzstagja, témavezető tanára. Vendégkutató és professzor volt Helsinkiben, Londonban, Heidelbergben és Szegeden. Több magyar és nemzetközi tudományos társaság tagja, elnöke, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság alapító tagja, a Magyar Alkalmazott Filozófiai Társaság elnöke, 2004 és 2006 között a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja. 2008-tól az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke. Kutatási területe: kommunikáció- és médiatudományok, szemantika, analitikus nyelv- és tudatfilozófia, ismeretelmélet.Főbb művei: Tudat, nyelv, kommunikáció, 1998. A kommunikatív elme, 2003, Dialógus: Az emberiség anyanyelve, 2004, Kommunikáció és gondolkodás, 2007, Nyelv, média, közösség, 2013, Média és társadalom az információ korában, 2016. Számos kitüntetés, elismerés birtokosa.”
Forrás:
Doktori iskola és okos tanya, mint vidékfejlesztési központ; Ihárosi Ibolya; TEOL.hu; 2018. szeptember 7.
