informatikaközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalomszervezet

Az agilis kormányzás szakirodalmának módszeres áttekintése – a jövő kutatási irányai, I. rész

Szerző: 2018. szeptember 17.No Comments

„Az Elsevier kiadásában megjelenő Government Information Quarterly második negyedévi számának tematikus melléklete az agilis kormányzással foglalkozik. Ennek bevezetője (Ines Mergel, Yiwei Gong, John Bertot: Agile government: Systematic literature review and future research) az elmúlt 30 év szakirodalmát dolgozta fel, a teljesség igényével, több körben is szűkítve a releváns írásokat. A fontosabb tanulságok és megállapítások kiemelése mellett a kutatás arra is rámutatott, hol vannak még feltáratlan vagy alig feltárt területei az agilis kormányzás elméletének és gyakorlatának.

Mint a szerzők rámutatnak: az agilis kormányzásra, mint közigazgatási megközelítésre napjaink gyorsan változó környezete és az ebből fakadó kihívások, az azokra adandó gyors és hatékony válaszok érdekében van szükség. Olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek feltérképezik a trendeket, azonosítják a fejlődési irányokat, előre jelzik azok potenciális hatását a szervezetre, és hamar megtanulják, hogyan valósítsák meg a szükséges változásokat úgy, hogy azok illeszkedjenek standard működésükhöz. Ehhez a közigazgatásnak agilis szemléletmódra van szüksége, beépítve azt többek közt a folyamatok újratervezésébe, a projektmenedzsmentbe és a szoftverfejlesztésbe. Bár az agilitás, a gyors reagálás és az alkalmazkodóképesség régóta általánosan elfogadott kívánalom a versenyszférában, az utóbbi években a közigazgatási szakirodalomban és gyakorlatban is növekvő mértékben tör utat magának.

Az agilis kormányzásra nem csak a megváltozott külső és belső körülmények, hanem a változó fogyasztói és ügyféligények miatt is szükség van. A „Facebook-nemzedéknek” ma már elvárása a folyamatos (24/7) elérhetőség és a személyes hozzáférés a közigazgatási szolgáltatásokhoz. A közösségi hálók felhasználó-centrikus folyamatélménye és az online piacterek lehetőségei hasonló igényeket gerjesztenek a közigazgatási és közszolgáltatások terén is. Ehhez járulnak hozzá az olyan iparági hajtóerők, mint amit az adatgazdálkodás (a „Big Data”), az előrejelző elemzési módszerek, az „okosváros” megoldások vagy a megosztáson alapuló gazdaság, amelyek ennek megfelelő belső kapacitások és készségek kifejlesztését teszi szükségessé a közigazgatáson belül is annak érdekében, hogy az új technológiákat megfelelően értékeljék, jó válaszokat adjanak rá és alkalmazzák azokat. A problémát az jelenti, hogy a korábbi meghatározó közigazgatás-fejlesztési irány, a New Public Management (elsősorban az angolszász országokban) a kiszervezések ösztönzésével jelentősen leépítette a közigazgatáson belüli kapacitásokat, különösen az informatikai fejlesztések és szolgáltatások terén. A közigazgatási vezetők hatásköre gyakorlatilag a szerződésmenedzsmentre korlátozódott, amit most olyan eszközökkel igyekeznek meghaladni, mint belső innovációs műhelyek létrehozása, hackathonok szervezése, innovációs felső vezetők pozícióba helyezése, iparági szakemberek átcsábítása a közigazgatásba vagy olyan új szervezeti megoldások, mint a digitális szolgáltató csoportok. Ezek hatékonyságáról azonban egyelőre nincs világos képünk.

Fontos eleme az újszerű megközelítésnek az, hogy a fejlesztések széles környezetben terjedjenek el a közigazgatás különböző szintjein és területein, meghaladva a siló-szerű működést. Egyáltalán: az agilis kormányzásnak olyan eszközei, mint a szoftverfejlesztés, csak a szervezeti kultúra átalakításával együtt lehetnek sikeresek, előtérbe helyezve az együttműködést és a magas szintű alkalmazkodó képességet.

Mindezzel együtt a szerzők szerint az agilis kormányzás alapját és legerősebb hajtóerejét a szoftverfejlesztés jelenti, amelynek irányelveit a 2001-ben elfogadott Agilis Szoftver Kiáltvány 12 pontja határozza meg. Az „agilitás” definíciója ugyan nem egyöntetű a szakirodalomban, de bizonyos közös jellemző szinte mindegyik meghatározásban megjelenik: ezek a hatékonyság, a költséghatékonyság, az áramvonalasság, a gyorsaság, a rugalmasság, a magas minőség és az egyszerűség. Az előnyök mellett azonban kedvezőtlen hatásokkal is számolni kell: a folyamatok kevésbé előrejelezhetők, több időt kell szánni a belső kommunikációra, a résztvevők nagyobb igényei pl. tréningekre, a dokumentálhatóság hiányai vagy a projektek eltérülése, ami miatt folyamatosan újra kell fogalmazni az igényeket. Alapkérdés, hogy a versenyszférában született agilis fejlesztés mennyire és milyen módon illeszthető össze a közigazgatás igényeivel és normáival.

A nagymennyiségű és célzottan feldolgozott szakirodalom tanulságai szerint a szerzők négy nagy területet azonosítanak: az agilis szoftverfejlesztést, az agilis projektmenedzsmentet, az agilis beszerzéseket és az agilis értékelést. Az agilitás meghatározásához a szerzők egyike egy korábbi írásában kiemelte a holisztikus megközelítés szükségességét, amelyben a közkeletűen elfogadott szoftverfejlesztési és projektmenedzsment eszköztár mellett a célhoz igazodó beszerzési folyamatok, emberi erőforrás-gazdálkodás, valamint megfelelő szervezeti és vezetési megközelítés társul.

A szoftverfejlesztés kapcsán a szerzők rámutatnak, hogy az hagyományosan „vízesésszerűen” történik, ahol a folyamat nagy lépésekben halad, és nincs lehetőség visszatérni egy korábbi fázishoz. Az agilis megközelítés ezzel szemben iteratív folyamatot feltételez, és a végtermék kialakítása előtt nagy jelentőséget biztosít a tesztelésre már alkalmas prototípusnak is. A fejlesztésben eszerint fontos szerepe van a folyamat közbeni interjúzásnak, fókuszcsoport-vizsgálatoknak és a felhasználói beszámolóknak, ami ugyanakkor első megközelítésben idegen a közigazgatás utasításon és ellenőrzésen alapuló hagyományos rendjétől.

Ez a korlát a projektmenedzsment terén is jelentkezik. Ennek áthidalására az egyik idézett szerző a projektorientált szemlélet meghonosítását szorgalmazza a közigazgatásban, ahol a tervezés, az ellenőrzés és a feladatalapú költségvetés stratégiai és működési szinten egyaránt megjelenik. Az informatikai megoldások alkalmazása önmagában nem hozza meg a kívánt eredményeket, ahhoz a szervezeti működésnek is az agilitás irányába kell megváltoznia, holisztikus megközelítésben.
A beszerzések területén az agilis megközelítés a közigazgatásban jellemző korlátozott pénzügyi keretek miatt különösen indokolt. A nagy lobbierővel rendelkező beszállítók ugyanakkor ellenérdekeltek az ennek megfelelő megoldásokban, mivel nekik jobban megfelel az a hagyományos megoldás, hogy a felhasználó csak a szerződéses időszak végén, késztermék formájában találkozik munkájukkal.

A legnagyobb hiányosságot a szerzők az agilis értékelés területén találták. A kevés hivatkozható esetben a szerzők a versenyszférában meghonosodott mérési és értékelési eszközök alkalmazását javasolják, azonban némileg homályban marad a tanulmányban, hogy ezt miképpen lehetne összeegyeztetni a közigazgatás sajátosságaival.
Az egyik idézett tanulmány rámutat arra, hogy a decentralizált közigazgatás hátrányt jelenthet az agilis megoldások adaptálása terén, ahogy arra a megosztáson alapuló gazdaság jelentette kihívások megválaszolása is példát mutatott, amit szövetségi szinten eredményesebben kezeltek, mint a helyi önkormányzatok. Egy másik tanulmányban a szerzők a New Public Management egyik értékelési eszközét, a Public Value (PV) keretrendszer adaptálását ajánlják nyitott, alulról építkező és tapasztalaton alapuló eljárásként, jó példaként említve Helsinki és Tallin példáját.

A jövőre nézve az egyik legfontosabb kutatási iránynak – mintegy hiánypótló jelleggel – a szerzők a mérhetőség és az értékelés fejlesztését tartják, a tapasztalatokon nyugvó fejlesztések érdekében. Ennek érdekében az első fontos kérdés annak meghatározása, hogy mit is tartunk sikernek, elérendő eredménynek. A szükségletek és a kiváltott hatások mélyebb megértésére pedig az agilis kormányzás esetében is a holisztikus szemlélet erősítésére van szükség.”

Forrás:
Agile government: Systematic literature review and future research; Ines Mergel, Yiwei Gong, John Bertot; Government Information Quarterly; Volume 35, Issue 2, April 2018; https://doi.org/10.1016/j.giq.2018.04.003; 291-298. oldalak
Szerkesztői megjegyzések: A tanulmány a „Special Issue: Agile Government and Adaptive Governance” című tematikus rész bevezetője. Az egyes cikkek rövid ismertetésére az eGov Hírlevél következő számában kerítünk sort.
A Government Information Quarterly Magyarországon az EISZ központi programban résztvevő felsőoktatási és kutatóintézetek hálózatán keresztül érhető el szabadon.
Lásd még:
Public value; Wikipédia