A brit digitális diplomácia erőforrásai – muníció a Brexit utáni élethez?
Gyakran és szívesen idézett szakértőnk, a jelenleg Oxfordban kutató izraeli Ilan Manor ezúttal a brit Külügyminisztérium digitális erőforrásait vette számba, azzal a nem titkolt céllal, hogy lehetséges kibontakozási pontokat segítsen találni a Brexit nyomán „elszakadó” angol diplomácia európai re-integrációjához.
Manor elsőként is gyors számvetést tartva végigvezeti olvasóit a külkapcsolatok digitalizálásának bő egy évtizedén. Ezt a szokatlan erővel, és figyelemre méltó gyorsasággal kibontakozó folyamatot szerinte két szakaszra, két egymástól jól elkülönülő korszakra célszerű bontani. Az e-diplomácia diadalmas menetelése 2007-ben kezdődött, a Svéd Külügyi Intézet akkor meghökkentőnek tűnő kezdeményezésével: a skandináv diplomácia hagyományosan újító szellemű szakemberei ekkor állították fel, és kezdték működtetni a világ első „virtuális nagykövetségeit”. A következő, máig emlegetett mérföldkő a Brit Foreign Office-hoz kapcsolódott. 2011-ben az ő külügyminiszterüket lehetett elsőként kérdésekkel bombázni, élőben, a Twitteren. Ebben a felívelő szakaszban az egyes államok diplomatái lelkesen kezdték használatba venni az információs technológia új eszközeit és alkalmazásait, hogy kapcsolatot építsenek, sőt párbeszédet alakítsanak ki a világban lakó közemberekkel.
Aztán ennek a töretlen fejlődéssel kecsegtető aranykornak hirtelen vége szakadt. 2014-ben, az ukrajnai válság kirobbanásával nem csupán egy geopolitikai „krach-helyzet” állt elő, de egyfajta „digitális krízis” is kibontakozott – véli az izraeli kutató. Az Ukrajnában folyó eseményekhez kapcsolódva az orosz állami szervezetek egy újfajta alkalmazásra állították át a kiberteret. A digitális kommunikáció új eszköztárát az információk átalakítására, elrejtésére, maszkírozására, manipulálására kezdték alkalmazni, a nyugati szakirodalom (és népszerű publicisztika) megfogalmazása szerint az ún. „hibrid hadviselés” integráns részeként. A cél most már nem az idegen népekkel folytatott kapcsolatépítés, hanem sokkal inkább az információs befolyásolás lett.
Ezek a fejlemények (ellen)lépésekre kényszerítették a NATO, illetve általában a nyugati hatalmak információs szervezeteit is. Bár, a világ népeit összekapcsoló „békés digitalizáció”, majd a hirtelen azt felváltó kíméletlen információs háború dichotómiája kicsit talán naivan leegyszerűsítő világképet takar, annyi bizonyos: az ukrajnai válság, ami elsősorban nem (vagy nem csak) ukrán-orosz, hanem sokkal inkább nyugati-orosz konfliktus, jelentősen felgyorsította az információ „fegyverré kovácsolását”. Tegyük hozzá, a tisztánlátás kedvéért: a geopolitikai választóvonal mindkét, vagy talán inkább mindhárom, esetleg még több oldalán.
2014 óta a világ külügyi szervezetei jelentősen növelték digitális kapacitásaikat. Ebben a brit FCO, azaz a Külügyminisztérium – az információs műveletek évszázados hagyományaira is támaszkodva – kezdettől az élen járt. Kiemelt cél a más országokból érkező dezinformációs tevékenységek észlelése, feltérképezése, és végső soron megakadályozása. Erre az új feladatra a brit Külügyminisztérium szervezetében két digitális részleget is felállítottak az utóbbi évek során. Az ún. big data egység azóta jelentős tapasztalatokat gyűjtött az „ellenséges” botok, azaz az emberi viselkedést szimuláló automatizált szoftverek felderítésében. Ezeknek a robotharcosoknak, valamint a közösségi hálón működő követőiknek a feltérképezésével jelentősen segítik az ellenséges propaganda tevékenységek elleni küzdelmet. A bit Külügyminisztérium másik digitális egysége a nyílt források elemzésére szakosodott. A közösségi médián elérhető információk gyűjtésével, elemzésével, megjelenítésével segítik a dezinformációs hálózatok felfedését. A „digitális front” harmadik pilléreként a brit kormány hamarosan elindítja a digitális írástudás (vagy inkább önvédelem) oktatását, az egész közoktatási rendszerre kiterjedően. A cél a lakosság „digitális ellenálló képességének” növelése lesz.
A brit külügy digitális kezdeményezéseinek bemutatása után tér ki Manor ennek az eszközparknak, szervezeti rendszernek és szaktudásnak egy általa javasolt, új alkalmazási lehetőségére. Röviden arról van szó, hogy a Brexittel óhatatlanul meglazuló intézményi szálakat egy újabb, a szigetországot Európához kapcsoló hálóval helyettesíthetnék ezek a meglevő digitális kapacitások. Az európai államok jó részében mostanában a „rezíliencia” az egyik legdivatosabb hívószó. A digitális „ellenálló képesség” erősítése sokfelé prioritássá lett az információs befolyásolási műveletektől tartó államokban. És, itt jöhetne jól a britek jó pár éves, fentebb ismertetett tapasztalata, know-how-ja, infrastruktúrája. „Semmi sem hozza össze jobban az embereket, mint a közös fenyegetés veszélye” – hirdeti némi neo-pragmatizmussal a digitális diplomácia elismert szakértője.
Can digital diplomacy skills serve as opublic diplomacy resources? The case of the Brexit; Ilan Manor; Exploring Digital Diplomacy; 2018. október 4.
Rekordadatokról számol be az izraeli digitális diplomácia vezetője
A legmagasabb elismerés szavaival gratulált az izraeli Külügyminisztérium digitális diplomáciai részlegének „arabistáit” dicsérő munkához Yuval Rotem, a minisztérium igazgatója. A szakmai vezető stílszerűen Twitter-fiókján osztotta meg az – egyébként nem könnyen hozzáférhető – legfrissebb adatokat a környező arab térség közvéleményét megcélzó digitális platformok nézettségéről, illetve „követettségéről”.
Az izraeli diplomácia hét évvel ezelőtt fogott nagyszabású digitális fejlesztésekbe. Akkor indították el az „Izrael arabul szól” elnevezésű Facebook oldalt, azzal a célkitűzéssel, hogy a környező államok hagyományosan Izrael-ellenes tömegtájékoztatási eszközeiből szerintük hiányzó információt, az igazi Izrael „hangját” vigyék el a környező országok arab népességéhez. A „digitális népi diplomácia” klasszikus koncepciója jegyében fogant ötlettel kapcsolatban akadtak szkeptikusok, a valóságban azonban szinte azonnal sorjázni kezdtek a pozitív visszajelzések. Ez a sajátos hangú közösségi média platform ma már 1,5 millió követővel büszkélkedhet az arab világból, és a szakértőket külön meglepte az a tény, hogy a Facebook-oldal népszerűsége töretlenül növekedett a zsidó állammal szemben hagyományosan barátságtalan iraki közvéleményben is. 2017-ben már 400 ezer követője akad az oldalnak Irakból, és összességében mintegy 50 millió alkalommal tekintették meg a platform tartalmait. A nem várt sikeren felbuzdulva, az izraeli Külügyminisztérium újabb digitális platform elindítása mellett döntött: az „Izrael – iraki arab dialektusban” elnevezésű Facebook-oldal a kulturálisan is erős sajátosságokkal rendelkező ország igényeihez szabva adja közre az izraeli diplomácia üzeneteit, információit.
Az újonnan elindított csatornával együtt valóban számottevővé növekedett Izrael Állam digitális elérési potenciálja a környező arab világban. A diplomáciai szervezet igazgatója szerint idén – már az eddig eltelt időszakban – 1,6 millióra növekedett a minisztérium arab nyelvű digitális platformjainak követettsége. A teljes ökoszisztéma pedig mintegy 220 millió megtekintést könyvelhetett el az első 8 hónapban.
Proud of our @ IsraelArabic digital team; Yuval Rotem; Twitter; 2018. október 5.
An Israeli Facebook page „In Iraqi Dialect”; Linda Menuhin AbdelAziz; The Washington Institute; 2018. szeptember 24.
Az amerikai State Department továbbra is „digitális ráncfelvarrásra” vár
Hajdanán, Hillary Clinton minisztersége alatt a világ élenjáró külpolitikai innovációs fórumának, a digitális diplomácia „bajnokának” számított az USA Külügyminisztériuma. A kezdeti lendület azonban láthatóan megtorpant, és Donald Trump elnökségének kezdete óta máig sem talált egykori önmagára a „21. századi diplomácia” fogalmát meghonosító, és a digitális diplomácia egész sor technológiai és szervezeti kezdeményezését elindító e-diplomáciai csapat.
Pedig közben a feladatkörök is jelentősen bővültek, hiszen az e-diplomácia kezdeti sikerterületei – a közvéleménnyel való közvetlen kapcsolatépítés – mellett mind hangsúlyosabban jelennek meg a kibertér szabályozásával, illetve általában „működtetésével” kapcsolatos témák is a külügyi portfóliókban. Különösen érvényes ez természetesen az USA-ra, amely ezen a téren (is) a világ megkerülhetetlen hatalma.
Ott vannak a digitális személyiségi jogok például, vagy a szerzői jogok – évek óta multilaterális megoldásra váró- problémája. Aztán a digitális szólásszabadság kérdése, amit nem csupán autoritér államok fenyegetnek, de – az amerikai törvényhozás egyes szakértői szerint – bizonyos fokig az Európai Unió államai is. A legsúlyosabb kérdés, ebben meglehetősen nagy az egyetértés, ma már a kiberbiztonság ügye. Abban is egyfajta konszenzus érzékelhető, hogy a kibertér biztonsághát ma már nem elsősorban a bűnözők fenyegetik, hanem más államok ellenséges akciói.
Az amerikai törvényhozás egy igen befolyásos szakértője (az Atlanti Tanácsnál és a RAND agytrösztnél egyaránt vezető szerepet betöltő) Frances Burwell most tárcaközi együttműködést sürget a kibertérhez kapcsolódó sokrétű és szerteágazó problémák kezelésére. A témagazda azonban mindenképpen az USA Külügyminisztériuma kell, hogy legyen – véli a szakértő. A State Department szerepe (vagyis, jelenleg inkább annak a hiánya) hatványozottan érezhető az olyan fórumokon is, mint amilyen az október végén esedékes ITU-csúcs. Burwell ugyanakkor leszögezi: a Nemzetközi Távközlési Egyesület Dubaiban esedékes fórumán csak egy megfelelő felhatalmazással bíró diplomata képviselhetné hatékonyan az USA érdekeit. Az Egyesült Államok vezető szerepét, sőt, egyáltalában hitelességét csakis egy „digitális képviselő” demonstrálhatná ezeken a fórumokon, méghozzá rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben.
A kibertérhez kapcsolódó kérdések kezelésére hagyományosan két különálló poszt létezett az USA Külügyminisztériumában. A digitális politika kérdéseivel egy nemzetközi Kommunikációs és Információs politikai koordinátor foglalkozott, a gazdaságfejlesztésért és energiaügyekért felelős miniszter-helyettes alárendeltségében. A tulajdonképpeni kiberbiztonsági ügyek képviselete viszont egy másik koordinátorhoz tartozott, aki közvetlenül a miniszter alárendeltségében tevékenykedett. A szétszabdaltság, párhuzamosság, nyilvánvaló volt. Burwell most publikált cikkében egy egységes Digitális és Kiberdiplomáciai Iroda felállítását javasolja a Külügyminisztériumon belül. A koherens fellépést biztosítani képes részleg szervezeten belüli elhelyezkedése is fontos lehet. A mostani elképzelés, ami a védelmi témákkal foglalkozó miniszter-helyettes alá sorolná be az új irodát, nem szerencsés – véli Burwell. Ez ugyanis döntően kiberbiztonsági jelleget adna a megközelítésnek, és a nagyon is fontos gazdasági, polgárjogi és más szempontok háttérbe szorulhatnának.
Végezetül még egy részletet emel ki a szakértő: a specializált hozzáértés kérdését. Itt az ideje, hogy a State Department számottevően javítson a témával foglalkozó diplomatái felkészültségén, kiképzésén. Ahogy a minisztérium szakmaiságát sokat lendített a tudományok, vagy a környezetvédelem szakismereteinek beemelése a belső képzésekbe, most eljött az ideje annak, hogy a digitális kor specializált tudásával felvértezett diplomaták szolgáljanak az USA külkapcsolati szervezetében.
State Department needs a makeover for the digital age; Frances G. Burwell; The Hill; 2018. október 6.
Az EU megszólítja az USA-t. Maria Belovas-t, a washingtoni EU Delegáció szóvivőjét kérdezték
Az EU washingtoni Delegációja egyedülálló diplomáciai intézmény. Közvetlenül képviseli az Uniót, a tagállamok 28 önálló diplomáciai képviselete mellett. Ennek megfelelően munkája, feladatköre egyedi. Nem kivétel ez alól a mai világban különösen fontos kommunikációs és közdiplomáciai terület, amelynek a vezetését a közelmúltban vette át Maria Belovas. Az észt nemzetiségű külügyi szakember ugyanakkor nem számít újoncnak a washingtoni diplomáciai körökben. Korábban is a nemzetközi kapcsolatok szívének számító városban dolgozott, csak éppen egy ország, azaz hazája külképviseletének kommunikációs vezetőjeként.
A tapasztalt szakember azonban úgy véli, nincsen alapvető különbség egy ország külkapcsolatainak képviselete, és egy nemzetközi szervezetben végzett hasonló munka között. A közdiplomácia koncepciója, feladata mindkét esetben nagy mértékben azonos: elérni a helyi közösségeket, a helyi közvéleményt. Terjeszteni és magyarázni köreikben a kiküldő entitás – ország, vagy éppen országok szövetsége – nézeteit és értékeit. Nyilván fontos a kapcsolatépítés is. A cél, hogy barátokat szerezzünk – fogalmaz Belovas.
Az EU Delegáció új közpolitikai vezetője ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni az új technológiák jelentőségét. Tíz éve – vallja a diplomata, aki éppen akkoriban kezdte pályafutását – a közösségi média alkalmazása a külpolitikában még csak amolyan próbálkozásnak számított, amit a lelkes fiatal diplomatákra hagytak. Ma viszont olyan eszköz, amit a leginkább hagyománytisztelő szakmabeliek sem hagyhatnak figyelmen kívül.
Speaking EU to Americans. Q&A with Maria Belovas, Spokesperson for the EU Delegation in Washington; Scott Nolan Smith; Clyde Group; 2018. szeptember 25.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
