Rendszerdöntés Twitter-üzenetekkel. John Bolton aligha bánná
Az elmúlt héten az amerikai kormányzat egyik legkényesebb, legbefolyásosabb posztját betöltő John Bolton különösen éles megnyilatkozásai kavarták fel ismét a világsajtót. A nemzetbiztonsági főtanácsadó eddig sem sokkal maradt el vehemenciában főnöke, Donald Trump online kommunikációs gyakorlatától. A mostani kormányban e kulcsfontosságú beosztásra harmadikként kinevezett Bolton feltűnően sűrűn, roppant előszeretettel, és – ahogy még kritikusai is elismerik – figyelemre méltó egyéni ízzel folytat párbeszédet a közösségi média platformjain. Elsősorban a Twitteren posztol, nem feledve, hogy a világpolitikában ez a csatorna minden más platformot megelőz a népszerűségben, legyen szó akár a politika főszereplőiről, vagy a diplomatákról, mint a külpolitika napi formálóiról, esetleg a nemzetközi sajtó munkatársairól és a szakértőkről. A digitális diplomácia eseményeit figyelemmel kísérők jól tudják: nem véletlen az, hogy ma még sokszor a „Twitter diplomácia” kifejezés jut az eszünkbe, ha a külügyi szervezetek digitalizációja kerül szóba.
Bolton, megtévesztően „nagypapás” külseje és életkora ellenére a korszerű kommunikációs és információs technológiák lelkes alkalmazója, és ebben ugyancsak elüt elődeitől. Trump előző nemzetbiztonsági főtanácsadója, McMaster még Twitter fiókkal sem rendelkezett, de a posztot ő előtte betöltő Michael Flynn sem tartozott az aktív közösségi médiahasználók közé. Akik figyelemmel kísérték korábbi életútját, azokat nem lepik meg az általa közzétett, sokszor igen éles, szókimondó („nem túl diplomatikus”) online megszólalások. Ez a fajta keresetlen fogalmazásmód jellemezte őt korábbi külügyi pályafutása során is (beleértve ENSZ nagyköveti posztját is), mostani aktivitása a közösségi médiában mégis újszerű, és felettébb szokatlan. A nemzetbiztonsági főtanácsadó hagyományosan egyfajta „szürke eminenciás”, aki a háttérben maradva támogatja az USA első számú vezetőjének legfontosabb döntéseit. Véleménye, legalábbis addig, amíg emlékirataiban a nagyközönség elé nem tárja, mint tette azt Kissinger, vagy Brzezinski, szigorúan zárt ajtók mögött hangzik el csupán – azaz hangzott el, a múltban.
Bolton legutóbbi Twitter-megnyilatkozásaira felkapták a fejüket még azok is, akik – mintegy kézlegyintéssel – hajlamosak elintézni a világ fontos közszereplőinek digitális szereplését azzal, hogy azok csak amolyan verbális pengeváltások. Az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó ugyanis kifejezetten a „politikacsinálás”, egyértelműen aktív külpolitizálás szándékával posztolt többször is a Twitteren. Figyelme középpontjába most – érthető módon – a venezuelai válság került. Az elmúlt napokban, hetekben megszaporodó, a Maduro-féle vezetést célkeresztjébe vevő megszólalásai után most gyakorlatilag „diplomáciát csinált”, csak éppen a közvélemény (online) nyilvánossága előtt. Bolton több Twitter üzenetben fordult félre nem érthető „ajánlattal” (más olvasatban inkább nyílt fenyegetéssel) a venezuelai hadsereg vezetőihez. A kibontakozó dráma azon szereplőihez tehát, akik a mostani helyzet egyfajta kulcsszereplőivé váltak. Az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, a kibernyilvánosság színe előtt megüzente most a venezuelai főtiszteknek: aki átáll a „jó oldalra”, az mentesülni fog az USA által életbe léptetendő retorzióktól, elsősorban külföldön levő bankszámláik zárolásától és más személyes szankcióktól. Aki azonban közülük nem hajlandó elismerni az önmagát átmeneti elnöknek deklarált, és a nyugati világ zöme által is támogatott Guaido-t, az nemzetközi pénzügyi lehetőségeinek lezárásával számolhat. A konkrét üzenet tehát olyan „nemzetközi szintű egyezkedés” elemeit tartalmazza, amit nyilvános csatornákon mindeddig nem nagyon bonyolítottak. És ami semmiképpen nem tartozott (mindeddig) az USA nemzetbiztonsági főtanácsadóinak hatáskörébe. Jól látható az is: John Bolton, akárcsak főnöke, a hagyományos kommunikációs csatornák (és elsősorban az újságírók) kikerülésére alkalmas eszköznek tekinti a Twittert, aminek a segítségével közvetlen párbeszédet folytathat a közvéleménnyel – beleértve más országok közszereplőit és közönségét is.
Ez a mostani epizód is jól mutatja, hogy a hagyományos értelemben vett diplomácia keretrendszere rohamosan átépül. A digitális eszköztár, beleértve a látványosan szem előtt levő közösségi média platformokat, ma már nem csak afféle „bokréta” a külügyi szervezetek „kalapján”, hanem a digitális diplomácia napi fegyvere.
Regime change by tweet? John Bolton hopes so; Eliana Johnson; Politico; 2019. február 13.
A Mesterséges Intelligencia új szintre emelheti a gépi szövegeket – és a manipulatív álhíreket is
Több korábbi ismertetésünkben kitértünk már rá: egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy a Mesterséges Intelligencia fejlesztések ma még szinte elképzelhetetlen módon és mértékben forradalmasítják majd a diplomáciai tevékenység számos részfolyamatát. Jeleztük, hogy a témát folyamatosan napirenden tartjuk majd, és rendre beszámolunk a szakterületünkhöz kapcsolódó MI-újdonságokról.
Tavaly ősszel egy érdekes fejlesztésre hívtuk fel a figyelmet (e-Gov Hírlevél, 2018. november 5.), ami a diplomácia mindmáig fontos funkcióját, a tárgyalásokat forradalmasíthatja. A Project Debater nem véletlenül keltette fel a külügyi innováció élvonalába tartozó izraeli diplomácia érdeklődését. Szerepelt aztán a híradásaink között olyan is, ami a Mesterséges Intelligenciában rejlő fenyegetésekre világított rá. Egy belga video stúdió – elmondásuk szerint a veszélyek demonstrálására – tökéletesen élethűnek látszó, ám természetesen hamis filmfelvételt generált Trump elnök egy beszédéről (e-Gov Hírlevél 2018. november 26.) Valódi felvételeket használták fel alapanyagként, és egy GAN-nak nevezett gépi tanulási technikával manipulálták úgy az anyagot, hogy a ténylegesen elhangzott mondókával semmilyen kapcsolatban, vagy rokonságban nem levő, általuk szerkesztett mondatok hangozzanak el a felvételen nyilatkozó amerikai elnök szájából. A nyersanyagok manipulálásához ráadásul egy bárki által elérhető, ingyenes szoftvert, a Google TensorFlow nevű gépi tanulási algoritmusát használták. Ezzel megszületett a „deep fake news”, a gépi tanulással előállított „mély álhír”.
Most szinte megismétlődött a történet. Csakhogy a képi információk helyett most már a szövegek tetszőleges manipulálását lehetővé tevő eszköz született, a Mesterséges Intelligenciának hála. Az OpenAI nevű cég kutatói olyan – nyelvfeldolgozó és szöveggeneráló algoritmusokat használó – szoftvert fejlesztettek ki, amely szinte hibátlannak látszó, értelmes, világos leírásokat, elbeszéléseket ír – amennyiben megad neki az ember néhány támpontot, kiindulási alapot: például egy címet, néhány kezdő sort. Az OpenAI algoritmusa, a GPT-2, a nyelv modellezésében mutat a korábbi MI fejlesztésekhez képest kiemelkedő teljesítményt, és azt igyekszik kitalálni, hogy egy adott szó után mi fog következni a mondatban. Az algoritmust óriási tömegű szöveges adat (újságcikk, blogbejegyzés és weboldal) segítségével tanították be. A szoftver egyébként jó eredménnyel képes fordítani, hosszú szövegekről összefoglalót írni, és megválaszolja a kvízkérdéseket is.
A cég, amely nevéhez illően éppen, hogy a nyílt forráskódú, bárki számára hozzáférhető MI-fejlesztésekre szakosodott, most úgy határozott: nem adja közre a program alapját képező algoritmust, illetve a forráskódot sem hozza nyilvánosságra. A riadalom nyilvánvaló: a Mesterséges Intelligenciával, gépi tanulással fejlesztett alkalmazás lényegében tökéletes hamisítványokat, szöveges álhíreket képes gyártani, méghozzá tömegesen, ráadásul egymástól eltérő témák, területek sokaságában. Az álhír problematika ugyanakkor egyre jobban foglalkoztatja a korszerű IKT-technológiák diplomáciai alkalmazását bátorító szakembereket. Az Open AI új algoritmusa tulajdonképpen megteremtette a szöveges „deep fake” tömeggyártásának a lehetőségét. És ez a fejlemény még komolyan nyugtalaníthatja az e-diplomácia szószólóit. Egyesek úgy fogalmaznak: az online tereket elborító álhírek, dezinformációk (tekintve, hogy a tájékoztatás a diplomácia egyik legfontosabb alapfunkciója volt és maradt), akár meg is torpedózhatják az e-diplomáciába vetett reményeket.
Open AI’s new multitalented AI writes, translates and slanders; James Vincent; The Verge; 2019. február 14.
A pakisztáni diplomácia jó lehetőséget lát a brit Külügyminisztérium online kurzusában
A brit diplomácia pakisztáni képviselője szolíd, de sokfelé ágazó médiakampányban igyekezett bemutatni, magyarán tehát népszerűsíteni kiküldő szervezete egyik új, és sok szempontból figyelemre méltó kezdeményezését. Thomas Drew nagykövet a brit Külügyminisztérium és a tömegképzésekben világhatalomnak számító Open University cég által közösen kidolgozott online diplomáciai képzés előnyeit ecsetelte több beszélgetésben. A brit diplomata kiemelte: a „21. század diplomáciája” címen elérhető internetes kurzus a külkapcsolatok építésének általános elvei mellett döntően a korszerű technológiák diplomáciai célú felhasználásának lehetőségeire fókuszál. A tanfolyam külön erőssége, hogy ingyenesen érhető el bárki számára, aki vállalja a regisztrálást, és nem sajnálja a tanulásra fordítandó időt.
A brit diplomata azt sem rejtette véka alá: noha a kurzus tartalma, felépítése alapján az egyszerű érdeklődő nagyközönség számára is vonzó lehet, a tanfolyam tervezői úgy gondolták, hogy a világ más országaiban dolgozó külügyminisztériumi szakemberek, de akár más országok diplomatái is haszonnal járhatják ki, és a pakisztáni államigazgatásban dolgozók is profitálhatnak a tananyagból. A kezdeményezés egyszerű, és mégis zseniális. Így ugyanis a brit külügy innovatív diplomácia fejlesztései – alkalmazási hasznuk mellett – , mint tartalom, mint tudás válnak egyfajta brit exportcikké – tehát a brit külpolitikai érdekeket szolgáló soft power elemmé.
A fogadókészség egyébként erre a lehetőségre láthatóan megvan, hiszen a brit diplomácia modernizációjáról érdemes tanulni, különösen a brit örökség nyomait saját közigazgatásukban még máig viselő országokban. Azt persze mi tesszük hozzá: miközben a kidolgozott e-learning anyag a sok évtizedes szakmai múltra visszatekintő Open University-től megszokott magas színvonalat mutatja, és a közreműködők között az FCO, tehát a brit Külügyminisztérium néhány kiemelkedő mostani, vagy hajdani szakembere is ott van, a brit diplomácia elveinek, működésének bemutatásánál természetesen érvényesültek a titokvédelem elvei is. Tehát, a szigetország külügyi apparátusának néhány fontos (és vélhetően legérdekesebb) fejlesztéséről itt nem esik szó. Pedig a londoni külügyi digitális szervezet – csendben, angolos diszkrécióval – de nagy elánnal dolgozik, éppen a diplomáciai háttérfolyamatok modernizációján, digitalizálásán.
UK free online training course on the art of diplomacy; Daily Times; 2019. február 15.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
