„Bajban vannak azok a falvak, ahol a közmunkások hasznos foglalkoztatása miatt vállalkozni kezdett az önkormányzat: az embereket mára felszívta a piac, így községi cégek sora halódik.
– Több tízmilliót költöttünk rá, most mégis be kellett zárnunk – mondta az alsóbogáti betonlap- és viacolor-gyártó üzemről a település polgármestere, Süle Tibor. – Nem maradt ember, aki dolgozzon.A valamivel több, mint kétszáz lakosú somogyi zsákfalu húsz kilométerre fekszik Kaposvártól, s bár ez elvileg nem nagy távolság, a gazdaságilag nem túl erős somogyi megyeszékhely mégsem tudta felszívni a helyi munkaerőt. Mivel a munkanélküliség aránya a csúcsidőkben húsz százalék körül járt, a közmunkaprogram beindulásával az önkormányzat belátta, ennyi embert nem lehet árokpart-tisztításra és utcasepregetésre beállítani, így fejlesztésekbe kezdett. Pályázatokból létrehozták az üzemet, ahol a férfiak kaptak értelmes munkát, az asszonyok pedig a település földjein dolgozhattak, fóliasátraztak, a termést nagy részét pedig le is savanyították.
– Volt, hogy 26 embernek kellett munkát adnom – folytatta Süle Tibor. – De még egy éve is 17-en voltak a programban. Most tíz emberrel számolhatok, a többieknek sikerült elhelyezkedniük a versenyszférában.Miközben beszélgettünk, a faluvezető megmutatta a savanyítót és a raktárt, ahol hordókban és felcímkézett üvegekben sorakoztak a falu termékei. Molnárné Farkas Tünde éppen pakolt, az előbb szolgált ki egy vásárlót. Az épületből kiszűrődő káposztaillat két férfit csalt az ajtóhoz, tavaly ilyenkor még betonlapot gyártottak, most már csak pakolnak. A községháza mögötti területen halmokban állt az alapanyag, egyelőre nem tudni, mikor indulhat újra a gyártás.
– Ha véletlenül lesz új emberem – tárta szét a kezét a polgármester. – De erre egyelőre nem sok esélyt látok.Az országos munkaerőhiány ugyanis azokat is felszívja, akik eddig nem kellettek a cégeknek. Alsóbogátról sokan Németországba vagy Ausztriába mentek dolgozni, mások Győrbe vagy Székesfehérvárra, de már a kaposvári cégeknek sem tűnik olyan messzinek a falu.
– Annak örülök, hogy a többség el tudott helyezkedni, hiszen végre normális pénzt keresnek, nem 54 ezer forintot – jegyezte meg a polgármester. – Viszont a falu sokat veszít. Nincs elegendő ember, a betonlapgyárat már bezártuk, és gazdálkodni is csak kisebb területen tudunk, így persze a savanyítóba is kevesebb jut. Pedig erre is több tízmilliót áldoztunk éveken át, mire létrehoztuk a rendszert.A somogyi falu problémája messze nem egyedi, ugyanis akkora a munkaerőhiány, hogy a munkáltatók tényleg nem válogathatnak, így az eddig alulképzettnek számítók is jelentős eséllyel találnak állást. Ami azt jelenti, a közmunkaprogramban egyre kevesebben dolgoznak, pedig a kistelepüléseknek égetően szükségük lenne a közmunkásokra. Az önkormányzatok ugyanis már nem kapnak pénzt településgondnokra, hiszen az állam elgondolása szerint annak feladatait a közmunkások is el tudják végezni. A közmunka-programban nemcsak a munkást, de az eszközöket, alapanyagokat is finanszírozta a központi büdzsé, s a települések így tudtak fejleszteni: a járdát, a csatornát a közmunkások építették, ők parkosítottak. Miután a közmunkások jelentős része talált munkát a versenyszférában, az önkormányzatok ott maradtak munkáskezek nélkül. És ami még rosszabb számukra: pénz nélkül. Hiszen ha nincs közmunkás, vagy legalábbis kevesebb, akkor a támogatás is csökken. És akkor már nem jut az apróbb fejlesztésekre.
Az előrelátó települések éppen ezért már évekkel ezelőtt megpróbáltak valamilyen, a piacon is életképes termelőtevékenységbe belevágni, ám a mind kevesebb közmunkás miatt sok helyen lehúzhatják a rolót. Még úgy is, hogy megpróbáltak „importálni” közmunkást. Mint Alsóbogáton, ahol a környező falvakból vettek át munkanélkülieket. Hallani azonban ennél keményebb esetekről is, amikor a polgármester kvázi zsarolással kényszeríti maradásra főleg a képzettebb közmunkásokat. Például egy kőművest úgy vesz rá, hogy maradjon a közfoglalkoztatásban, hogy belebegteti neki, távozás esetén a felesége sem kap közmunkát. És ezen csak az önkormányzatok finanszírozásának megváltoztatásával lehetne változtatni.
– Ha nem lennének közmunkások, minden kistelepülést azonnal felverne a gaz és elborítana a szemét – jegyezte meg Varga András, Várda polgármestere. A félezres somogyi faluban is komoly gondot okoz a közmunkások számának csökkenése: az eddig 27-28 helyett az idén jó, ha 12-en lesznek . – Ami komoly probléma, a szakmunkások számának csökkenése – jelentette ki Varga András. – A falunak ugyanis van egy építőbrigádja, főleg asztalosmunkákat végeznek. Az Országos Közmunka-kiállításon a termékeink, padok, asztalok, virágládák, szemetesek elismerő oklevélben részesültek, a díszített buszváróinkat pedig több település is megvette. Csakhogy egyre kevesebb a szakember, pedig az asztalos- és lakatosmunkákhoz nem elég a betanított munkás.
A polgármester hozzátette, egyetlen szerencséjük, hogy nem mindig találkozik a piac és a szakemberek igénye, így néhány szakmunkásuknak – főleg, akik családi gazdaságban is dolgoznak – megfelel a közmunka. De így is komoly kihívás elé néz a falu, hiszen kevesebb, mint a fele emberrel kell megoldani a feladatokat.
Hasonlóképpen vélekedett Süle Tibor is, aki szerint a közmunka-program kivezetésével nehéz helyzetbe kerülnek a kistelepülések, főleg azok, melyek próbáltak értékteremtő beruházásokat megvalósítani.
– A két beruházásunkra elment az évek alatt több mint százmillió forint – mondta. – Gazdasági szempontból is értékelhető projekteket hoztunk létre, de a falunak nincs tőkéje, hogy saját erőből működtesse őket. A piac eddig igazolta, van helye a termékeinknek, de nemhogy bővíteni nem tudunk, vissza kell lépnünk. Ezen pedig csak az állam tudna segíteni: meg kellene vizsgálni, hol, mit érdemes megtartani, s ezekre a helyekre pénzt adni, valamint jogszabályilag lehetővé tenni, hogy egy önkormányzat is kiléphessen a piacra a termékeivel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég lenne olyan jogosítvány, mint az őstermelőknek. Mert így, állami segítség nélkül, s törvényileg leszabályozva az elmúlt években a közmunkába ölt sok tízmilliárd forint nagy része kidobott pénz. Ahol beindult valamilyen termelés, ott töredékéből lehetne tovább működtetni. És ha lenne helyben normális munka, akkor nem költöznének el annyian a kistelepülésekről.”
Forrás:
Nincs közmunkás, nincs savanyítás – végüket járják a községi cégek; Vas András; Népszava; 2019. február 13.
