A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. március 18.

Új kinevezéssel erősíti az USA Külügyminisztériuma a külföldi propaganda elleni harcot
Diplomáciai hírek szerint Lea Gabrielle személyében veterán harci pilóta, egyben szakképzett hírszerző tiszt vette át a napokban az amerikai Külügyminisztérium egyik háttérben meghúzódó, de kulcsfontosságú szervezeti egysége vezetését. A „Global Engagement Center”-nek ugyanis meghatározó szerepet szánnak az „orosz dezinformáció, a terrorista üzenetforgalom, és a kínai propaganda elleni küzdelemben”.
A minisztériumi osztály hivatalosan az amerikai külpolitika „ellen-propaganda” tevékenységének átfogó koordinációjáért felel. A nehezen lefordítható nevű egységet eredetileg a különböző nemzetközi terrorszervezetek online levelezési forgalmának és e-mail kampányainak visszaszorítására hívták életre. Mára azonban az Amerikát érintő dezinformációs és propaganda tevékenységek elleni globális fellépés lett a legfontosabb feladatköre. Donald Trump kormányzásának kezdetén a részleg időlegesen világos célmeghatározás és feladatszabás nélkül maradt, köszönhetően a Külügyminisztériumban egymásnak feszülő különböző politikai koncepcióknak, nem különben érdekcsoportoknak. Rex Tillerson minisztersége idején az osztály büdzséjét is erőteljes megszorítások fenyegették, de a Kongresszusban mostanság ritkán tapasztalható kétpárti egyetértés végül mégis biztosította a folyamatos működéshez szükséges forrásokat.
Az amerikai közigazgatási mércével kicsinek mondható ellen-propaganda központ személyi feltöltésére és akadálytalan működésére garancia lehet a 2019-es pénzügyi évre kérelmezett 55 millió dolláros keret, amit a törvényhozás különösebb vita nélkül 115 millióra emelt. Mike Pompeo külügyminiszterségével a részleg egyértelműen a kiemelten támogatandó területek közé emelkedett. Gabrielle, a hajdani katonatiszt-hírszerző, aki egyébként a Fox News televíziós csatornánál az újságírói szakmába is belekóstolt, nem hagyott kétséget a felől, hogy miért esett rá a választás: „Világosan látnunk kell, hogy háborúban állunk – nyilatkozta. Ellenségeink, terrorista szervezetek és olyan országok, amelyek a dezinformációt fegyverként használják, folyamatosan támadnak minket.” Ráadásul az információs harc ma már „olcsó és egyszerű”, s így az ellenfelek tovább sokasodhatnak.
With New Appointment, State Department Ramps Up War Against Foreign Propaganda; Robbie Gramer, Elias Groll; Foreign Policy; 2019. február 7.

Tekintsük végre geopolitikai játékosnak a Facebookot – sürgeti a neves nyugati külpolitikai szakértő
Múlt heti lapszemlénkben mutattuk be a nyugati világ egyik vezető külpolitikai szakértője, a volt brit diplomata, Shaun Riordan szakmai blogját. A mostanság főleg a tekintélyes holland külügyi intézet, a Clingendael kötelékében működő Riordan a digitális óriások, a Google, a Facebook szerepét vizsgálja egyik legutóbbi blog bejegyzésében – méghozzá az álhírek terjedése, terjesztése szemszögéből. A nagy digitális szolgáltatók szerepe, felelőssége most már naponta vetődik fel, és Nagy-Britanniában különösen fókuszba került az ún. Cambridge Analytica botrány óta. A közfelháborodás is nyilván közrejátszott abban, hogy a napokban megjelent jelentésében egy parlamenti vizsgálóbizottság egyenesen „digitális gengszterekhez” hasonló viselkedéssel vádolta meg a Facebookot, és a hozzá hasonló közösségi platform cégeket. Konklúziójukban a brit törvényhozók a nagy digitális tartalomszolgáltatók, keresőmotor üzemeltetők, közösségi média házigazdák formális szabályozását javasolták. A rendszabályok előírnák egyebek mellett egy kötelező etikai kódex alkalmazását, valamint egy független szabályozó hatóság felügyeleti munkáját.
Ehhez a formálódó szakmai koncepcióhoz csatlakozik Riordan elképzelése, amely ráadásul messze túllép az említett bizottsági javaslat vállalatszabályozási felfogásán. A nemzetközi kapcsolatok neves szaktekintélye egyenesen úgy fogalmaz: a közösségi média platformok, mint a Facebook, vagy a keresőmotor üzemeltetők, mint a Google gyökeresen más megközelítést igényelnek. Itt az ideje, hogy mi ezeket a gigászokat ne kezeljük holmi közönséges „vállalatokként”, még kevésbé valamiféle semleges digitális platformokként, hanem valóságos geopolitikai szereplőkként tekintsünk rájuk – és úgy is bánjunk velük. A szóhasználatunk tudatos és pontos: a brit-holland diplomáciai szaktekintély ugyanis meglehetősen militáns, hogy ne mondjuk agresszív felfogást vezet be az álhírek körüli nemzetközi vitába, gondolkodásba. Lényegében a következőt mondja: a nagy közősségi média cégek működését szabályozó algoritmusokat az oroszok tudatosan kihasználják arra, hogy a maguk online dezinformációs kampányait sikerre vigyék. Ennek folytán a háttérben álló nagy gigavállalatok nem egyszerűen profithajhászó szereplők – hanem olyan kollaboránsok, amelyek lehetővé teszik az oroszoknak, hogy megpróbálják destabilizálni a nyugati társadalmakat. Kemény, sőt durva szavak, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a globális kapitalizmus legnagyobbjait állítja a vádlottak padjára! A „kollaboráns” szó, tudjuk mindannyian, a II. világháború óta egészen különleges jelentéstartalommal bír. A „kollaboráns” a legsötétebb erők szövetségese, szekértolója, olyan, aki talán még a démonoknál is alávalóbb.
A Facebook tulajdonosa, Mark Zuckerberg váltig hangoztatja ugyan, hogy cége egy semleges üzleti szereplő, ez azonban nem így van, mondja Riordan. Azzal érvel (nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva, hogy Zuckerberg a bevett, köznapi értelmében használja a kifejezést), hogy a „semlegességet” részletesen szabályozza a nemzetközi jog. Méghozzá úgy, hogy az előnyökhöz felelősségeket is rendel, nevezetesen azt, hogy a semleges entitás „nem engedhet idegen csapatokat a területére abból a célból, hogy azok támadást indítsanak egy harmadik fél ellen”. Márpedig, fűzi tovább az egyre meghökkentőbb gondolatmenetet a tekintélyes, mérvadó Clingendael kutatója, az analógia nyilvánvaló. Oroszország a nyugati társadalmakat fellazító hadműveletekre használja a Facebookot (és más közösségi média platformokat); amennyiben a Facebook cég ezt hagyja akkor „de facto Oroszország szövetségese” a Nyugat ellen. Az óriáscég – fogalmaz egyszerűen Riordan – csak egyetlen módon kerülheti el ezt a cinkosságot: „úgy hogy a Nyugat szövetségesévé válik az orosz dezinformáció elleni küzdelemben”. A világnak ezen a tájékán itt már megkeseredik az ember szája íze: véres valóságként létezett itt már ugyanis az az elv, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Nem jó látni megint ezt a leegyszerűsítő, végletekig konfrontatív világképet.
Shaun Riordan ráadásul nem csupán a levegőbe beszél, nem holmi elvi állásfoglalások mellett tör lándzsát. Egyes kifogásolt fiókok megszüntetése, vagy akár a tényellenőrzők (fact checker-ek) alkalmazása itt nem segít – mondja a brit diplomata. Már csak azért sem, teszi hozzá a szerző, mert a dezinformátorok ravaszak: sokszor az igazsággal keverik a hazugságot. Ha a Facebook, és a többi közösségi média vállalat, keresőmotor cég komolyan akarja venni, hogy „ne legyen az oroszok szövetségese”, ahhoz másra van szükség. A brit törvényhozás ugyanis téved akkor, amikor javaslatában a nagy digitális óriáscégek szabályozását javasolja, mintha „azok valóban cégek volnának”, mondja Riordan.
Ha a Facebook, a Google és a többiek „a nyugati kormányok kollaborátorai akarnak lenni”, írja a neves külügyi szakember, akkor a működésük alapját képező algoritmusokat meg kell osztaniuk – természetesen titokban – a nyugati kormányokkal. Ha erre nem hajlandók, mondja a brit külügyi ember, a holland külügy háttérszakértője, akkor „Oroszország de facto szövetségesének kell tekinteni ezeket a cégeket”, és „úgy is kell bánni velük”.
Treating Facebook as a Geopolitical Actor; Shaun Riordan; BideDao Managing Geopolitical Risk; 2019. február 28.

Bemutatjuk Nagy-Britannia „adat diplomatáját”
Graham Nelson a 21. századi brit külügyi államapparátus afféle „címlapfiúja”. Azaz, hogy éppen nem: noha valóban mintegy reklámposzterre illő módon személyesíti meg a fiatal, dinamikus és döntően információs tudományokban járatos szakembert, nagyon, de nagyon ritkán tűnik csak fel bármiféle címlapon. Ahogy az általa vezetett minisztériumi részleg is diszkréten meghúzódik az árnyékban, vagy inkább a félhomályban. Sem róla, sem ügyosztályáról nem szoktak tudósítani, sőt, sehol nem lelni fel róluk különösebben sok adatot. Ami, valljuk be, több mint furcsa, ha tekintetbe vesszük, hogy a transzparencia a modern brit államigazgatás központi követelménye, mantrája. Az pedig, hogy egy brit közigazgatási szervezetről lényegében semmilyen információt ne lehessen fellelni a világhálón, az már annyira furcsa, hogy szinte beszédes. A most megjelent első sajtóbemutatkozás is több mint szűkszavú. Pedig érdekes emberről van szó: ő irányítja a Brit Külügyminisztérium, a legendás FCO egyik legfontosabb részlegét, a nem túl sokatmondó nevű, OSU-nak becézett Open Source Unit-ot, azaz a Nyílt Forrású Osztályt.
Ha már kevés a fellelhető információ, akkor a témánál maradva mi is végeztünk egy kis nyílt forrású adatkutatást. A fiatal külügyi szakember LinkedIn profiljából tudhatunk meg például egyet s mást pályájáról. Noha Távol-Kelet szakértőként definiálja önmagát, tíz évnyi ázsiai témájú kutatói-tanácsadói munkáját egy szolíd matematikusi és információs mérnöki tanulmány és diploma alapozta meg. Nem az a tipikus diplomata kezdés, gondolhatnánk. Alapvetően vállalati- és szervezeti ügyfeleknek végzett kockázat felmérő, kockázat csökkentő munkákat. Mint mondja, számos informatikai fejlesztéssel büszkélkedhet, amelyek a többoldalú fegyverzetkorlátozás témáját érintették, vagy a kínai civil társadalom erősítését szolgálták, illetve természeti- és társadalmi krízishelyzetek vészelhárításához járultak hozzá. A távol-keleti munka hozadékaként egyébként, diplomatának állva egyedül beszéli a japán, a mandarin kínai és a koreai nyelvet a hajdan közmondásosan sokszínű brit külszolgálatban.
Nelson 2016-ban került külügyminisztériumi állományba, az újonnan alakult Open Source Unit vezetőjeként. A szervezeti egység webhelye – és információs részlegről lévén szó, ez külön érdekes – minden bizonnyal az egyik legrövidebb, leginkább semmitmondó site, amit csak a modern brit közigazgatás, a maga sok ezernyi részlegével, fel tud mutatni. De, hát mivel foglalkozik egyáltalában ez az osztály? „Feladatunk, hogy támogassuk a Külügyminisztériumot és a kormányt abban, hogy megalapozottabb külpolitikai döntéseket hozhasson adatokra és más információkra támaszkodva”. Hogy ez konkrétan mit takar? Erről négy fejezetcím, és négy fél mondat tájékoztat csupán:
* hibrid fenyegetések elemzése
* a demokrácia védelme
* az események megértése
* új szervezeti készségek kifejlesztése.
Az ember azt gondolhatná, hogy ennél még egy hírszerző szervezet is bőbeszédűbb, a mai transzparens, ráadásul örökös munkaerő hiánnyal küszködő világban. Ha a fejünket tanácstalanul vakargatva hagyjuk most ezt a több mint lakonikus hivatali weboldalt, és egy kicsit tovább játszunk a nyílt forrású információszerzéssel magunk is, akkor rábukkanunk két tavalyi közbeszerzési kiírásra. És itt már körvonalazódni kezd valami, hogy mivel is foglalkozik ez a rejtélyes Open Source Unit a brit Külügyön belül! A 2018. évi közbeszerzés két alapvető feladatot tűzött ki:
* egy biztonságos hozzáférésű, felhő alapú adatplatform kialakítása, amely könnyű és gyors hozzáférést biztosít az arra feljogosított személyeknek nyílt hozzáférésű információk nagy tömegéhez;
* egy olyan „szerszámoskamra” kialakítása, amely fejlett elemző eszközöket (szoftvereket) biztosít a munkatársak részére a fenti adatplatformon át elérhető információ tömeg feldolgozására.

A feladat meghatározás természetesen nem valamiféle információszerző „játékszer” kifejlesztését irányozta elő. A specifikációból jól látszik, hogy az adatszerző, adatgyűjtő komponensnek képesnek kell lennie különböző formátumú (html, csv, stb.), különböző típusú (szöveges, numerikus, műholdképes, metaadat stb.) adatok befogadására és kezelésére. Ráadásul a közbeszerzési anyag azt is elárulja, hogy a megbízással elvégzendő munkának már „házon belül elvégzett pilot fejlesztésekre” kell támaszkodnia, illetve ahhoz kell igazodnia. Ezeket az alapozó munkálatokat nyilvánvalóan a Graham Nelson által vezetett szakmai csoport végezte, 2016 és 2018 között. A kiírás még azt is megjegyzi: az előmunkálatokat végző külügyminisztériumi OSU osztály három adattudós munkatársból áll. Az OSU csoport előkészítő munkálatai kiterjedtek egy kis mintán történő felhasználói igényfelmérésre is. Ennek legfontosabb megállapításai azt mutatták, hogy a nyílt forrású adatoknál a legnagyobb gondot az erős szórtság jelentette (nagyobb centralizációra volna szükség az adatok elérésében). Ugyanakkor a megszerzett adattömeg számszerű elemzését lehetővé tevő eszköztár rendkívül korlátozott volt. Az OSU csoport egy fontos pilotfejlesztésére is rávilágít a közbeszerzési kiírás. Az OSU gárdája a majdani adatplatform prototípusaként, annak szövegelemző komponensét fejlesztette ki. A pilot Spacy nyílt forrású szótárt használ a figyelendő adatelemek kiválasztására, címkézésére, amiket aztán a szintén nyílt forrású Elasticsearch keresőmotorral indexelnek. Az eszköz egyszerű felhasználói felülettel rendelkezik, amely lehetővé teszi az adatok geotérbeli, vagy metrikus interfészen át történő megjelenítését. A jelenlegi működés további fontos részletére világít rá a közbeszerzési kiírás egy megjegyzése: e szerint a pilot munkálatok során az OSU munkatársai megvizsgálták egy szintén nyílt forrású kollaborációs eszköz, a Nextcloud alkalmazásba vételét, a csoporton belüli munkafolyamatokra. A kedvező tapasztalatok alapján a Nextcloudot, átfogó ökoszisztémaként kívánták kiterjeszteni az adatplatform egészére.
A brit Külügyminisztérium rejtélyes Nyílt Forrású Egysége, az OSU tehát az elmúlt évek során előbb saját fejlesztésben, majd közbeszerzéssel külső vállalkozókkal megtámogatva kifejlesztett egy olyan informatikai eszközrendszert, amely több százezer, különböző nyelvű információs forrást képes automatikusan figyelni, angolra fordítani és valós időben megjeleníteni egy központi felhasználói felületen. A begyűjtött és feldolgozott információs források nem csupán a nagy, jelentős forrásokra korlátozódnak, hanem a legjelentéktelenebbnek tűnő helyi forrásokat is felölelik. Korábban a külszolgálatban dolgozó diplomatáknak rengeteg időt kellett fordítaniuk a helyi hírforrások olvasására, személyes beszélgetésekre. Most az így szerzett információkat az online források tömegéből beszerezhető értesülésekkel lehet számottevően kiegészíteni. Sokkal pontosabb képünk van így a világról – fogalmazza meg a lényeget tömören az adattudós diplomata. Az új információgyűjtő rendszerrel a „gyorsreagálású” külügyi csoportok (pl. természeti katasztrófák, vagy más válságok idején) rövid határidő alatt készülhetnek fel olyan információ tömegből, aminek a megszerzésére korábban egyszerűen nem volt lehetőség. Ez az információs fedés természetesen akkor is elérhető, ha nincsen az adott helyszínen képviselő; segítségnyújtások, azonnali segélyek indítása mégis megalapozottan kezdeményezhető.
Az adatok hasznosulásához azonban nélkülözhetetlen az is, hogy azokat a maguk „emberi kontextusába” helyezzük – jegyzi meg gyorsan Nelson. És tényleg: a szervezeti egység már említetten szűkszavú webhelyén, amelyen a munkaerő toborzó felhívás foglalja el a központi helyet, nem csak adattudósokat, informatikai mérnököket keresnek. Két kézzel kapnak az emberi viselkedéstudomány művelői után is. Az ő feladatuk, világítja meg a csoport vezetője, Graham Nelson, hogy felfedezzék az adatokból kirajzolódó tendenciákat, rámutassanak a mögöttük megbúvó emberi viselkedésekre. A csoport egyik fontos profilja ugyanis az „extrém megnyilvánulások” figyelése. Az általuk szerzett, értelmezett és megosztott adatok lehetővé teszik, hogy a brit Külügy hatásosabban és hatékonyabban lépjen fel például a különféle radikális tendenciák semlegesítésére.
A fiatal adattudós diplomata meggyőződése: az adatok (a minőségi adatok, teszi rögtön hozzá), bármely kormány számára lehetővé teszik, hogy alaposan szemrevételezzék az általuk végzett munkát, és különösen annak tényleges hatását. Ami akkor is fontos, ha az adatokból nyert kép sokszor megmutatja, hogy az erőfeszítések egy jókora része bizony veszendőbe megy. Mert legalább tudni lehet, hogy melyik része volt hatásos.
Exclusive: Meet the UK’s „Data Diplomat”; Nurfilzah Rohadi; GovInsider; 2019. március 12.
Graham Nelson LinkedIn profilja
Az FCO OSU internetes webhelye
FCO cloud analysis platform development; Foreign and Commonwealth Office Open Source Unit (digitális közbeszerzés)

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: informatika, Internet, közigazgatás:külföldön, média, politika, politikai informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.