információ rövideninformatikaInternetközigazgatás: külföldönmédiapolitikapolitikai informatikaszakirodalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. szeptember 23.

Szerző: 2019. szeptember 23.No Comments

Kiberdiplomáciai részleget állítanak fel az Észt Külügyminisztériumban

Az észt kormány szeptember 12-én hagyta jóvá az önálló kiberdiplomáciai részleg megalakítását az ország külügyi apparátusán belül. A kibertér biztonságának kérdései ma egyre több állam külpolitikai célrendszerében sorolódnak mind előbbre és előbbre – kommentálta az intézményfejlesztési lépést Urmas Reinsalu, ész külügyminiszter. A nyugati szövetségen belül ugyanakkor Észtországot a kiberbiztonság kérdéseinek egyfajta szakértőjeként tisztelik, ezért aztán logikus lépésnek tűnt a tématerület magasabb szintre emelése a külügyi intézményrendszerben. Az új minisztériumi részleget Heli Tiirma-Klaar rendkívüli nagykövetasszony fogja vezetni. A diplomata eddig különleges megbízatásban, kiberbiztonsági nagykövetként irányította a kibertérrel kapcsolatos észt politikák képviseletét a nemzetközi porondon. Az új minisztériumi részleg még az ősszel feláll, és a munkatársak zöme a kiberbiztonsági kérdésekkel már eddig is foglalkozó szakértők és diplomaták közül kerül majd ki.

A kiberdiplomácia alapvetően az államok kibertérbeli viselkedésére fókuszál, és ennek keretében a közösen kidolgozott normák betartatása, bizalomépítő intézkedések kidolgozása és végrehajtása, valamint a kibertérre alkalmazható nemzetközi jogszabályok érvényre juttatása áll figyelmének középpontjában. A témát figyelemmel kísérők jól tudják: Észtország, mint az ENSZ BT nem állandó tagja, eddig is a kiberbiztonság témáit igyekezett elsősorban képviselni a Világszervezetben. Nem véletlenül.

A nyugati szövetséghez tartozó apró balti államot, 2007-ben, a helyi orosz etnikummal elmérgesedő ún. szobor-ügy nyomán, összehangolt kibertámadás érte. A politikai és polgári infrastruktúra megbénítását célzó akciókkal, amelyet a szakemberek zöme a szomszédos Oroszországhoz köt, Észtország az „első kiberháború” elszenvedője lett. Az elmúlt bő évtizedben az ország, első kézből szerzett információira támaszkodva, a világ egyes számú kiberbiztonsági szaktekintélyévé nőtte ki magát. A digitális terek biztonsága már csak azért is foglalkoztatja erősen az észteket, mivel a közszféra folyamatok döntő része (számítások szerint mintegy 99%-a) mára a digitális terekbe költözött. Ez döntően az X-Road-nak nevezett, interoperabilitáson alapuló rendszernek köszönhető, ami biztonságos VPN-hálózaton keresztül biztosítja az információmegosztást a különböző állami intézmények között. A magasan fejlett e-kormányzati rendszereknek egyébként, és az észtek jól tudják ezt, a külpolitikai intézményrendszer is a része.

Tiirma-Klaar asszony személyében pedig ugyancsak energikus vezetője lesz majd ennek a fontos külügyi területnek. Bizonyára nem véletlen, hogy a tekintélyes Politico magazin a 2019-es év 28 legmeghatározóbb döntéshozója közé választotta az észt diplomatát. A szakember meggyőződése, hogy az elkövetkező 10 év sorsfordító lesz a világháló történetében. „A nagy kihívás az: meg tudjuk-e őrizni a globális Internet nyitottságát – vagy pedig részekre fog szakadni (nagyjából a fő geopolitikai törésvonalak mentén, tesszük hozzá mi)”. A nemzetközi porondon már ma is nagyjából két filozófia, két szabályozási koncepció ütközik a kibertér szabályozása vonatkozásában:

  • a nyugati világ meghatározó hatalmai, elsősorban az Egyesült Államok a kibertér szigorúbb szabályozása mellett törnek lándzsát; a nemzetközi fórumokon ezt a megközelítésmódot támogatja a kiberügyekben erején felüli elismertségnek örvendő Észtország is. A felfogás lényege, hogy a nemzetközi közösség szigorúan korlátozza az egyes államokat abban, hogy hogyan használhatnak botneteket, rosszindulatú féregprogramokat, illetve általánosságban hogyan használhatják ki a szoftveres sebezhetőségeket arra, hogy más államok (vagy akár belső politikai ellenfeleik) ellen támadást indítsanak.
  • Ezzel szemben jelentősen eltérő szabályozási koncepciót képvisel a feltörekvő Kína és Oroszország (illetve a körülöttük kikristályosodó Sanghaji Együttműködési Szervezet); ők a kiberszuverenitás elvét középpontba állítva, kevesebb beavatkozási teret szeretnének engedni más államoknak a kibertérben végrehajtott műveleteket illetően.
  • Mindkét hatalmi csoportosulás kidolgozta már, és az ENSZ elé terjesztette a maga globális szabályozási koncepcióját. Az észt kiberdiplomácia már az elmúlt időszakban is a fajsúlyos lobbisták körébe tartozott a Világszervezetben, és ezt a tevékenységét a mostani intézményi fejlesztés nyilván tovább erősíti.

Az új kiberdiplomáciai részleg felállítását egyébként minden jel szerint alaposan átgondolták, és megfelelően előkészítették az észtek. A minisztérium idén júliusban első alkalommal rendezte meg a Tallini Kiberdiplomáciai Nyári Egyetemet. A rendezvényen 26 ország 80 diplomatája, szakértője és felsőoktatási kutatója vizsgálta a kibertér biztonságával kapcsolatos alábbi részterületeket:

  • az ún. kiber-reziliencia („kiber-ellenállóképesség”) erősítése;
  • elrettentés a kibertérben;
  • az internet igazgatása és szabadsága.

A fórum, túl azon, hogy alkalmat adott számos ország szakembereinek eszmecseréjére, egyben már az ősszel felállítandó új minisztériumi részleg munkatársainak felkészítését is szolgálta.
Estonian Foreign Ministry to set up a cyber diplomacy department; Sten Hankewitz; Estonian World; 2019. szeptember 14.

A digitális kiszivárogtatások hatására változik a diplomaták online „beszédmódja”
Ha szóba került a digitális diplomácia témája, akkor már eddig is megfigyelhető volt, hogy váratlanul megkeményedik a beszélgetésben résztvevő diplomaták arca, kissé összeszűkül a szemöldökük, elgondolkodóvá válik a tekintetük. Amiről szó van: az elmúlt évek nagy nemzetközi visszhangot kapott (még pontosabban: nagy nemzetközi viharokat kavart) kiszivárogtatási ügyei nem maradtak hatás nélkül a külszolgálati információcserére. Különösen a WikiLeaks néven ismert ügy, amerikai diplomáciai „táviratok” (valójában többnyire elektronikus levelek, azaz a ma már mindannyiunk által használt e-mailek) tízezreinek nyilvánosságra kerülése nem csupán az USA diplomáciájára mért súlyos csapást. A külpolitika alakítói szerte a világban elgondolkodtak az eseten, a hajdan szentnek és sérthetetlennek gondol diplomáciai információ áramlás biztonságán. Most pedig a közelmúltban újabb bombaként robbant a Darroch-ügy: a Washingtonban állomásozó brit diplomata, Kim Darroch nagykövet bizalmas jelentései kerültek ki a sajtóhoz, amelyekben finoman szólva erős kritikával illette Donald Trump amerikai elnök kormányzását. A kiszivárogtatás végül a diplomata posztjába került. Mindezek hatására gyökeresen átalakul a diplomáciai kommunikáció eszközrendszere, tartalma, egész menete. A diplomáciai távirat (vagy, még pontosabban, a külügyi munkában világszerte alkalmazott rejtjeltávirat), az alkalmazásába vetett univerzális bizalom megingásával, rohamosan kezdi elveszíteni korábbi egyeduralkodó szerepét. A mintegy száz esztendőn át egyeduralkodó hivatalos kommunikációs csatorna eszközök egész sorának (állandó és ad hoc megoldásoknak) adja át a helyét. A témában nyilatkozó külföldi diplomaták egy része azonban hangsúlyozza: a kommunikációs „paradigma váltás” valójában már jó ideje, és a hírhedtté vált kiszivárogtatási ügyektől függetlenül megkezdődött. Bizalmas külügyi információk, amelyeket korábbi időkben rejtjeltáviratokba ültetve továbbítottak, most WhatsApp mobilalkalmazás üzenetbe ágyazva osztják meg a bennfentesek bizalmas körében. Érzékeny híreket egyre gyakrabban osztanak meg magán e-mail fiókokon keresztül, így kerülve ki az elektronikus lehallgatást. A hivatalból kiadott laptopok a hivatali íróasztal fiókjában maradnak, és a diplomaták szívesebben küldenek üzeneteket – akár más államok képviselőinek is – a repülőtéri nyilvános számítógépes terminálok anonimitásából. Ez az újfajta „decentralizált titkolózás” nem csupán az idegen hatalmak kémkedésétől, vagy potenciális emberi jogi aktivisták kiszivárogtatásától igyekszik megvédeni a diplomata adatforgalmát. A glóbusz két vezető hatalma, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia esetében az elmúlt években végletekig polarizálódott belpolitika is óvatosságra készteti a külügy embereit: nem egy diplomata véli úgy, hogy az óvatlan megfogalmazás, akár házon belül is, könnyen az ember karrierjébe kerülhet.

Amit a fenti jelenségek kapcsán összegzésre méltónak tartanak a szakemberek, az a bizalom rohamos térvesztése a diplomáciai testületek munkájában. Más diplomaták ugyanakkor kiemelik: valójában viszonylag egyszerűen biztosítható a hivatalos kommunikáció biztonsága. A titkosító algoritmussal működő WhatsApp alkalmazás népszerűsége töretlenül növekszik köreikben. És az ősrégi személyes megbeszélések szerepe is felértékelődik.
Leaks are Changing How Diplomats Talk; Tom McTague, Prashant Rao; The Atlantic; 2019. július 18.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Az Indonéz Külügy az ENSZ Big Data laborjával fog közös digitális diplomáciai fejlesztésekbe
A múlt héten, az indonéziai Dzsakartában tartott regionális digitális diplomáciai konferencia figyelemre méltó nemzetközi megállapodásokat is eredményezett. Retno Marsudi, az indonéz diplomácia vezetője számolt be róla, hogy a vezetése alatt álló testület hosszú távú együttműködési megállapodást kötött a Pulse Lab névre hallgató digitális kutatóintézettel. Az ENSZ szakosított kutatóhelye azt a feladatot vállalta, hogy automatizált információ monitorozó és gyűjtő rendszert fejleszt az Indonéz Külügyminisztérium számára. A szoftver elsősorban a világban generált, Indonéziával kapcsolatos hírek és adatok figyelésére szolgál majd. A Pulse Lab ugyanakkor bekapcsolódik a külügyi szervezet teljes levelezési forgalmának digitalizálásába. A digitalizációs programokhoz kapcsolódó megállapodást kötöttek az indonézek a genfi DiploFoundation alapítvánnyal is. Az e-diplomácia elismert szakértői a dzsakartai diplomaták digitális képzésében vállalnak majd szerepet.
Foreign Ministry Partners With UN Big Data Lab, Australia in Digital Diplomacy; Nur Yasmin; Jakarta Globe; 2019. szeptember 10.

A vízumszabályok erősen hátráltathatják az MI-kutatásokat a világban
A Mesterséges Intelligencia programokat előmozdítani hivatott kanadai ipari összefogás, a Partnership on AI legutóbbi jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ legtöbb országában alkalmazott (merev és korlátozó) vízumszabályozás erős gátjává válhat a Mesterséges Intelligencia fejlesztéseket szolgáló globális munkaerőmozgásban. A kutatási jelentés érdekessége, hogy nem csupán az államok, de az iparágban működő tudományos szakemberek számára is ajánlásokat fogalmaz meg a szakmai mozgások felgyorsítására. A kormányok elsősorban a vízum elbírálási rendszerek egyszerűsítésével, egyértelműsítésével, valamint speciális MI-iparági vízumlehetőségek bevezetésével segíthetik a különlegesen képzett munkaerő nemzetközi áramlását. A tudományos szakembereknek ugyanakkor átgondoltabb (a laikus számára is érthető) vízumkérelmek benyújtását ajánlják, valamint a fogadó állam szakmai (tudományos) szervezeteinek előzetes értesítését, bevonását a kérelmezési folyamatba.
Visa Laws, Policies, and Practices: Recommendations for Accelerating the Mobility of Global AI/ML Talent; Partnership on AI; 2019. szeptember (a jelentés letölthető PDF-ben)

Brit képviselők szerint a szigetországban tanuló kínai diákokat saját nagykövetségük manipulálja
Brit képviselők egy csoportja szerint az országukban tanuló kínai egyetemisták, adott esetben akaratukon kívül, a londoni Kínai Nagykövetség manipulációinak eszközévé válnak. Az ügy hátterébe tartozik, hogy a brit egyetemeken az utóbbi években felerősödtek az ún. identitáspolitikai témákhoz kapcsolódó konfliktusok. Miközben diákok egyes csoportjai az általuk konzervatívnak, esetleg egyenesen rasszistának tartott előadók rendezvényeit igyekeznek megakadályozni (nem ritkán erőszakkal), addig a szigetországban tanuló kínai diákok a saját nemzeti identitásukhoz kapcsolódó kérdésekben demonstrálnak mind gyakrabban. A kínai fiatalok, akiknek körében (akárcsak otthon) látványosan erősödik a nemzeti (vagy, ahogy bírálói mondanák, a nacionalista) öntudat, elsősorban azokban az ügyekben próbálnak nyomást gyakorolni, ahol szerintük sérelmet szenved a Kínai Népköztársaság területi egységének külpolitikai alapelve. Brit politikusok azonban úgy vélik, hogy a diákok akciói mögött valójában a nagykövetség „propagandistái” állnak, ők manipulálják, részben a digitális diplomácia eszköztárával, a fiatalokat.
Chinese students in Britain are being ‘manipulated and used’ by their embassy, MPs told; Camilla Turner, Fin Kavanagh; The Telegraph; 2019. szeptember 3.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor