A McKinsey ajánlása válságkezelő kormányzati idegközpontokra

„A központosított válaszadó rendszer képessé teszi a kormányzati-közigazgatási vezetőket arra, hogy sikeresek legyenek a válságkezelésben – emeli ki a McKinsey washingtoni és bostoni irodáinak vezető partnerei által jegyzett cikk a tanácsadó cég oldalán. A koronavírus jelentette válsághelyzet alkalmából megfogalmazott koncepcióban ezeket a reagáló központokat a szerzők „idegközpontnak” nevezték el (Crisis nerve centers: Supporting governments’ responses to coronavirus). Mint írják (vélhetően elsősorban amerikai tapasztalatokra hagyatkozva) a COVID-19 vírus elleni küzdelem frontvonalában az országos szint alatti (tagállami, tartományi, települési) kormányzatok, önkormányzatok állnak, amelyeknek a járvány méretei félelmetes kihívást jelent. A hivatalnokoknak gyorsan mozgó és egymással összekapcsolt munkafolyamatokat kell összehangolniuk, miközben kulcsfontosságú információkat kell megosztaniuk az adott helyen élőkkel, az érdekeltekkel és a médiával – mindezt világosan és konzisztensen. A tapasztalatok alapján javasolt válságkezelő idegközpontok – amelyek agilis és összehangolt testületek, összehozva egy helyre a kulcsfontosságú közigazgatási készségeket és képességeket – biztosíthatják a kormányzati vezetőknek azt a struktúrát és egyértelműséget, amivel hatékony választ adhatnak és mobilizálhatják a társadalom minden részét a megoldás érdekében. Ezek az idegközpontok nem a meglévő válságkezelő struktúrák helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére szolgálnak, a kormányzati vezetők végrehajtás-támogató szervezeti megoldásaként.

A válságkezelő idegközpontok különösen megfelelő eszközt jelenthetnek az alábbi feltételek esetén:

• A szokásos közigazgatási tevékenységek jelentős rombolódása, ami a meglévő erőforrások kimerülésével járhatnak.
• Fokozottan újszerű, ismeretlen helyzetekben, amelyekben a bevett minták követése nem jelent járható utat.
• Gyors rombolás, amikor a szervezeteknek nincs elegendő idejük a fenyegetések megértésére és megértetésére a hagyományos eszközökkel.

Az ilyen helyzetekben az idegközpontok számos integrált előnyt biztosítanak a vezetőknek a döntéshozatal sebességének és minőségének javítására.

• Növelik a válaszadás hatékonyságát a valós képességeken alapuló tevékenységek összehangolásával és helyzethez igazításával, segítve az egyensúly megtalálását a fontos és a sürgős feladatok között.
• Növelik az információáramlás hatékonyságát az egymástól egyébként elkülönített tevékenységek összekötésével és összehangolásával, az adatgyűjtés és adatelemzés központi forrásaként.
• Javítja a válaszadás agilitását azzal, hogy lehetővé teszi a feladatköröket átmetsző munkacsoportok gyors összeszervezését.

Az idegközpontokat a helyi körülményekre, képességekre, személyi adottságokra és szükségletekre kell szabni. A tipikus struktúrák a következő jellemzőkkel írhatók le:

• Erős, megbízható vezető, aki képes gyorsan mozgó, egymástól elkülönült munkacsoportok irányítására.
• A legmagasabb prioritású területeket reprezentáló feladat- és szervezetközi munkacsoportok felállítása.
• A törvényhozó, szabályozó és egyéb kulcsfontosságú testületek reprezentánsainak részvétele.
• Adatkezelő és adatelemző munkacsoport felállítása.
• Kapcsolódások kiépítése a rendszeres kommunikációt igénylő érdekcsoportok felé. Például állampolgárok, törvényhozás, üzleti érdekvédelmi szervezetek, civil szektor szervezetei, oktatási intézmények.
• Kapcsolódás a legnagyobb külső partnerekhez. Önkormányzatok esetében a területi és központi állami szervezetek.

Az idegközpontok feladata a rövidtávú válaszokhoz és a hosszútávú stabilizációhoz szükséges egységes megközelítés kidolgozása. Elsődleges célja a sokirányú műveletek érdekében kifejtett erőfeszítések koordinálása, a küldetésre fókuszálva: a döntéshozatalhoz szükséges elkülönült információk összegyűjtése, rövid- és hosszútávú prioritások felállítása és az azok menti cselekvés, megfelelő válaszok kidolgozása és végrehajtása.
A COVID-19 válsággal kapcsolatos válaszadás kezdeti stádiumában az idegközpontoknak a legfontosabb orvosi erőfeszítésekre kell fókuszálniuk:

• Tesztelés: biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű teszt-műszereket, együttműködve a szállítókkal, az egészségügyi rendszerrel és a kormánnyal a szükséges kapacitások biztosítására; azonosítani a gyors beszerzés útjában álló jogszabályokat, szabályozó eszközöket, előírásokat; a tesztelési adatok összegyűjtésének és elemzésének támogatása; együttműködés külső partnerekkel kreatív alternatívák kidolgozására.
• Egyéni védőeszközök: az egészségügyben dolgozók részére megfelelő védőeszközök beszerzése és szétosztása, mivel ha orvosok és ápolók nagy számban dőlnek ki a fertőzés miatt, az az egész rendszer lebénulásával járhat.
• Kritikus fontosságú ellátások: kórházi ágyak, lélegeztető gépek, egészségügyi személyzet biztosítása; a rések áthidalása a vállalati és a szociális szektor infrastruktúrájának igénybe vételével, orvostanhallgatók és nyugdíjazottak beállításával; a beszerzési szabályok könnyítése; segítségkérés más kormányoktól.
• Telemedicina: ezzel is biztosítva (pl. call centerek működtetésével), hogy a kórházak és egészségügyi ellátó szervezetek a legsúlyosabb esetekkel foglalkozhassanak.
• Karantén-logisztika: a létfontosságú ellátások üzembiztos működésének támogatása, világosan kommunikált korlátozásokkal és ütemtervvel, a szükséges karantén-döntések modellezésével, szükség esetén megerősítő akciókkal.

A válságkezelő idegközpontok felállításakor a kormányzatoknak a következő szempontokra érdemes koncentrálniuk:

1. Fókusz a gyakorlatias tervezésen és a valós végrehajtáson, elméleti forgatókönyvek helyett.
2. Konkrét és elérhető célok kitűzése, a szükséges kompromisszumok kikényszerítése.
3. A célok gyakori – legalább hetente egyszeri – megújítása, a változó helyzet függvényében.
4. Eszközök biztosítása ahhoz, segítve az embereket a napról napra felmerülő kérdések megválaszolásában (helyzetjelentések, veszélytérképek, rendszeres interakciók).
5. A hierarchia áramvonalasítása annak érdekében, hogy a vezető ne sok áttételen keresztül jusson el a felmerülő kérdés megválaszolásában kompetens személyhez.
6. A munkacsoportok és a struktúra folyamatos fejlesztése szükségességének felismerése, mivel a változó környezetben a szükséges kulcskompetenciák is változnak.
7. Megvédeni a csoportot attól, hogy a hosszabb távú fejleményeket mérlegeljék, mivel a döntéshozatalban ez esetben az itt és most a kritikus szempont.

A koronavírus-járvány drámai erővel kényszerítette ki minden szervezettől, elsősorban a nemzeti kormányoktól a válaszadó stratégiák gyors fejlesztését. A McKinsey kutatói szerint a válságkezelő idegközpontok megfelelő struktúrát és agilitási képességet adnak a kormányzatok kezébe az erőforrások mozgósítására, a végrehajtásra és a nagyobb sebességre kapcsolásra a gyorsan változó körülmények között is.”

Forrás:
Crisis nerve centers: Supporting governments’ responses to coronavirus; Adi Kumar, Leah Pollack, Navjot Singh, Catharina Wrede Braden; McKinsey Insights; 2020. március
(PDF)