Az igazság letéteményesei
Jó ideje bukkannak fel, itt is ott is, olyan hangok a nemzetközi kapcsolatok tudománya, de a gyakorló politika világában is, amelyek azt sürgetik: ideje volna a nagy technológiai cégeket, a Google-t, az Amazont, vagy a közösségi média világát meghatározó Facebookot, Twittert, YouTube-ot diplomáciai szereplőnek tekinteni. A modern IKT-gazdaságot uraló óriáscégek „szokványos vállalati” szférán messze túlmutató jelentőségét tükrözi egyébként az a folyamat is, aminek keretében a nemzetközi élet szokásos alanyai, tehát szuverén államok „technológiai nagyköveteket” neveznek ki, és akkreditálnak az internetgazdaság meghatározó cégeihez. Mint ismeretes – mi itt az e-Gov Hírlevélben is többször beszámoltunk róla – ezen a téren a kisállamnak számító Dánia vitte az úttörő szerepet (az azóta is nagyon aktív, élénk nemzetközi szakmai és politikai közéletet folytató, és ezt posztjához illően a közösségi platformokon mutató Casper Klyynge technagykövet személyében), de a minden szempontból fajsúlyosnak számító nemzetközi aktorok közül is néhány, mint Franciaország, vagy a német külpolitika is felzárkózott mögé. Nyilván sokat nyom itt a latba a puszta gazdasági erő, üzleti teljesítmény is, de e mellett egyre jobban érzékelhető a modern társadalmak kulcstényezőjének tekintett információhoz való kizárólagos hozzáférésben, az információ kézben tartásában rejlő óriási potenciál. Az elmúlt fél évtized jelentősebb nemzetközi- és belpolitikai eseményei (hogy csupán a legfontosabbként emeljük ki az ukrajnai válságot, a 2016. évi amerikai elnökválasztást, vagy a Brexit-népszavazást), miközben rávilágítottak a közvélemények információ fogyasztási szokásainak drámai átrendeződésére, a hagyományos nyomtatott és sugárzott hírhordozók további visszaszorulására, félreérthetetlenül mutatták meg, hogy az online csatornákon továbbított információk terén is döntő átrendeződésnek vagyunk szemtanúi. A részben vagy egészben a netre felköltözött hagyományos (értsd: nagyvállalati, vagy kormánykézben tartott) sajtót rekord idő alatt taszította le trónjáról a közösségi platformok egyre erősödő, hírgeneráló-hírtovábbító-hírfogyasztó ökoszisztémája. Az információ, hogy ne mondjuk: az „igazság” korábban szilárdan kézben tartott monopóliuma az olvadó hó sebességével kezdett semmivé foszlani. A nagy technológiai cégek „kvázi állami” szereplőként való kezelését sürgető, jellemzően nyugati szakmai felvetések egyébként a vélt vagy valós orosz kiberbefolyás visszaszorításának szükségességét hangoztatták indokként. Ugyanakkor – mivel az információ fegyverként való felhasználásának ellenállhatatlan vágya és törekvése természetesen oldalsemleges – a Nyugat geopolitikai ellenlábasai legalább akkora fenyegetést látnak az interneten, ezen belül is a közösségi terekben mozgó információ manipulálásában. A fentiek nyomán nem meglepő, hogy az elmúlt másfél évben egymást érték a nagy internetes, kereső- és közösségi média cégekkel kapcsolatos nyomásgyakorlás különböző formái. Többször kerültek napvilágra hírek a modern információiparban kulcsfontosságú cégek, a Google, a Facebook, a Twitter vezetői és az amerikai Belbiztonsági Minisztérium, az FBI és a CIA „szakmai egyeztető megbeszéléseiről”. Az pedig, hogy a technológiai óriások, globális hatókörük ellenére sem „multinacionális”, „semleges piaci szereplők”, hanem az esetek többségében amerikai tulajdonú, Amerikában székelő cégek, azt jól példázták azok a fenyegetőbb körülmények, ahol ezeknek a cégeknek az USA iránti lojalitását igencsak éles formában kérték számon. Mark Zuckerberg Facebook-főnök szenátusi meghallgatásának izzasztó percei és órái jól mutatták, hogy itt nem babra megy a játék. Ugyanakkor a harapófogó másik szára is mind gyakrabban szorul a technológiai nagyok köré: Oroszország és Kína, általában média- és internetes hatóságaikon keresztül intéznek ultimátumszerű követeléseket a technológiai óriások felé. Amik persze amerikaiak – de egyben globális üzletelők is, és azok is szeretnének maradni. A geopolitikai riválisok pedig roppant nagy piacot jelentenek, ésszerű tehát az „odaigazodás” kényszere is.
Kicsit feljebb, ahol az elmúlt évek olyan főbb eseményeit soroltuk, amelyekből egyértelműen világlott ki, hogy a közösségi média csatornái mennyire meghatározóak lettek a közvélemények tájékozódásában, következésképpen befolyásolásában, szándékosan hagytuk le a legfrissebb példahelyzetet. Mára ugyanis kétség sem férhet hozzá: ahogy a világban folyó fő geopolitikai csatározások a habozás legkisebb jelen nélkül „karolták fel” ezt az egész világon végigsöprő fenyegető járványt, fegyverként használva ebben a kíméletlen harcban a koronavírus fenyegető potenciálját, ugyanez gyűrűzik tovább az információs térbe is. Az egyik fő frontvonal, nem lepődünk meg, a kibertér, az információs tranzakciók világa. Egy szakértő plasztikusan úgy fogalmazott, a Japánban már kényszerűen lemondott sportesemények helyett „fake news olimpia”, egy igazi sok sportágban zajló, és nemzetközi gárda által űzött vetélkedés jutott most ki a világnak. És a könyörtelen élességgel zajló politikai küzdelemben, amiben a belpolitikai küzdelmek kibogozhatatlanul fonódnak össze a nemzetközi kapcsolatok hadszíntereivel, az információs hadviselésben kulcsszerepet játszó technológiai cégek ismét a küzdő felek közötti kényes terepen mozognak. A „fake news” elleni harcban a közösségi médiaszolgáltatók mind gyakrabban folyamodnak a – kizárólagosan házilagos szabályaik által irányított – cenzúrázás gyakorlatához. Többnyire áttekinthetetlen elvek alapján, önkényes „fogalmi kategóriáknak” megfeleltetve, sebtiben toborzott „hírellenőrzők” keze nyomán dől el valamiről, hogy „igaz”, vagy éppen „hamis”. Az önmagában is rendkívül aggasztó gyakorlatban azonban, nyilván egészséges önvédelmi reflexek nyomán, mindeddig nem nagyon volt szokás kiemelkedő közéleti személyiségek, különösképp nemzetközi politikai szereplők közösségi média posztjainak a cenzúrázása. A jelek szerint azonban világjárvány ezen a téren is áttörést hozott. Hírügynökségek jelzések szerint a Facebook és a Twitter cég a napokban utasítást adott Jair Bolsonaro egy videomegosztásának eltávolítására. Ebben ugyanis, mint a médiacégek fogalmaztak, a brazil elnök „valótlan módon azt állította, hogy egy gyógyszer eredményesen alkalmazhatónak bizonyult a koronavírus kezelésére”. Háttérnek érdemes felidézni: a sok szempontból vitatott és vitatható politikákat (és stílust) képviselő Bolsonaro „progresszív körökben”, ami az Egyesült Államokban a Demokrata Párt meghatározó köreit és a párt szimpatizánsait jelöli, egyike a legelutasítottabb politikai szereplőknek. Az utóbbi 1-2 évben viszonylag sok elemzés mutatott rá arra is: a nagy amerikai technológiai cégek vezérkara feltűnően gyakran képviseli ugyanezen „progresszív” világképet. Persze, a tudomány szakmai közegei által generált információkat is (ahogy ez korábban a klimaproblematikával kapcsolatban kiderült) sajátosan értelmező brazil politikus aligha tekinthető tudományos orákulumnak. Csakhogy itt nem erről van szó. Hanem arról: kívánatos-e, megengedhető-e az, hogy a közbeszédben valósról és valótlanról, hamisról és igazról, egy-egy átláthatatlan elvek alapján működő, politikailag gyakran állást foglaló (és nem a köz által megválasztott és számon kért) magánvállakozás döntsön? Aminek az aggályosságát, veszélyességét különösen nagy erővel mutatja ez a konkrét eset. Bolsonaro ugyanis az inkriminált videóban arról a klorokin-foszfát alapanyagú gyógyszerről szólt, aminek az eredményes, ígéretes alkalmazhatóságáról a koronavírus ellen több – az Egyesült Államokban is hivatalos forrásokban elérhetővé tett – tudományos publikáció számolt be. Nem lévén orvosok, nem akarunk gyógyszerészeti, klinikai kezelési szakkérdésekben állást foglalni. Azt azonban tudjuk, hogy ugyanezen szer alkalmazási ígéreteiről számtalan helyen szólt a világsajtó, köztük nálunk is. A ráadás: az Egyesült Államok szövetségi gyógyszer engedélyező hatósága, a különösen szigorú szabályairól ismert FDA, a Facebook és Twitter cég cenzúra döntése előtt néhány nappal jóváhagyta a klorokin-foszfát malária orvosság alkalmazását koronavírusos betegek kezelésére. Tehát: pontosan azt a gyógyszert, aminek használhatóságáról a brazil politikus beszélt posztjában.
Facebook, Twitter bar video of Brazilian president endorsing unproven antiviral drug; David Ingram; NBC News; 2020. március 31.
Expert consensus on chloroquine phosphate for the treatment of novel coronavirus pneumonia; U.S. National Library of Medicine, National Center for Biotechnology Information, PubMed.gov; 2020. március
kivonatos ismertetés, kínai eredeti: Zhonghua Jie He He Hu Xi Za Zhi. 2020 Mar 12;43(3):185-188. doi: https://doi.org/10.3760/cma.j.issn.1001-0939.2020.03.009
FDA approves emergency use of malaria pill for COVID-19 treatment; Anjalee Khemlani; Yahoo Finance; 2020. március 30.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK.
Szingapúr: példa lehet az információkezelésben is
A Föld csaknem valamennyi országát néhány hét, vagy hónap leforgása alatt elérő új koronavírus megannyi kérdőjel elé állította a járványügyi szakembereket és a gyógyító orvosokat egyaránt. A járvány lassítása, megállítása is alternatív (egymásnak sokszor szögesen ellentmondó) stratégiák mentén folyik, és a közvetlen terápiában, a betegség elleni harc első vonalában is sok még a próbálkozás, a kísérletezés. Az már most látszik, hogy a koronavírus elleni fellépésben (a megbetegedések számának alacsonyan tartásában, a betegek eredményes kezelésében, a halálesetek megelőzésében) a távol-keleti országok – és itt most nem a merőben más nagyságrendet és így más problémahalmazt képviselő Kínára gondolunk – járnak az élen. Sok, és nyilván komplex oka van annak, hogy a „kicsik” Hong Kong, Tajvan, Szingapúr meglepően jól szerepel ebben az erőfeszítésben. Érdemes arra is felfigyelnünk: az összehangolt cselekvésben ott is fontos szerepe van az információk kezelésének, a megalapozott tájékoztatásnak és az „álhírek” elleni fellépésnek. Ez utóbbira remek példával szolgál a szingapúri egészségügyi tárca egyszerű, áttekinthető honlapja, ami nagyobb hókusz-pókusz nélkül, hatékonyan segít az állampolgároknak a tisztánlátásban, a létfontosságú információk közti eligazodásban..
Clarifications on Misinformation regarding COVID-19; Ministry of Health Singapore; 2020. január-április
Virtuális G20: valóságos fellépés a geopolitikai széthúzás ellen
Néhány nappal ezelőtt, március végén került sor az egyik legjelentősebb multilaterális fórum, a G20 „találkozójára”. A világ meghatározó gazdaságait, és a legígéretesebb feltörekvőket összefogó együttműködési formátumra – a javában kibontakozó világjárvány körülményei között – természetesen csak az IKT-technológiák virtuális világában kerülhetett sor. A videokonferencia formájában megrendezett esemény ugyanakkor a szakértők szerint fontos lépés lehet abba az irányba, ami a járvány utáni, normalizálódott időszakban a multilaterális kapcsolattartásban is nagyobb teret biztosít majd a digitális diplomácia gyakorlatának. A hatókörében nyilvánvalóan korlátozottabb esemény egyébként arra is jelzés, hogy a virtuális keretek ellenére is lehetőség van nagy horderejű tartalmakra. A globális hatalmi viszonyok egyik meghatározójának számító Németország elnöke, Franz-Walter Steinmeier kezdeményezésére ugyanis erőteljes felhívást fogalmaztak meg a geopolitikai konfrontáció „jegelésére”, a koronavírus elleni küzdelem nemzetközi koordinálására.
Germany’s Steinmeier Urges End to ‘Geopolitical Turf Battles’ to Form Global Anti-COVID-19 Bloc; Alexander Vilf; Sputnik News; 2020. április 1.
A NORAD és a NORTHCOM nemzetközi válsághelyzetre készül fel
Számtalan jel utal arra, hogy a jelenlegi világjárvány nem „csupán” milliók életét közvetlenül fenyegető egészségügyi válsághelyzetet jelent, de egyben az elmúlt években felerősödő geopolitikai feszültségeket is számottevően súlyosbítja. A nemzetközi helyzet kiszámíthatatlanságára utaló jelként, néhány nappal ezelőtt az észak-amerikai kontinens védelméért felelős két szervezet békeidőben szokatlan lépésről döntött. Az amerikai területekért felelős Északi Parancsnokság, a US Northern Command, és az egész észak-amerikai kontinenst lefedő, közös amerikai-kanadai együttműködésben szolgálatot teljesítő Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a híres NORAD megkezdte az állandó ügyeleti szolgálatainak részleges áttelepítését a békehelyőrségül szolgáló Peterson Légibázisról a Coloradó államban található Cheyenne Mountain atomtámadástól védett óvóhelyrendszerébe. Az áttelepülés részleteiről – a járványveszély hatására – a Facebook Live-on megtartott online városi tanácsi meghallgatáson számolt be O’Shaughnessy tábornok, parancsnok. A hegy mélyében kialakított bunkerkomplexumba települő őrszolgálatok tagjai „hermetikusan elzárkóztak” a külvilágtól, ami a főtiszt szerint a jelenlegi járványhelyzetben abszolút szükségesség. Az amerikai kontinens védelmét ellátó szervezetek egy harmadik állandó váltást is felállítottak, amely egy meg nem nevezett tartalék vezetési ponton kezdte meg a működést.
NORAD/NorthCom personnel shift to Cheyenne Mountain bunker due to virus spread; Pam Zubeck; Colorado Springs Indy; 2020. március 30.
Elfeledettnek hitt problémák: az Iszlám Állam is meglovagolná a járványt
A nemzetközi politika egyik hírhedt szereplője, az információ túltelítettségben élő világközvélemény előtt már-már elfeledettnek látszó Iszlám Állam ismét hallatott magáról. Korábban, „fénykoruk” idején is előszeretettel és (vélhetően a soraikhoz csatlakozott nagyszámú, jól képzett, és a digitalizáció eszközrendszerében szocializálódott európai iszlamista fiataloknak hála) figyelemre méltó szakértelemmel használták stratégiai céljaik érdekében a modern IKT-technológiákat. Hatásosan megfogalmazott, elkészített szöveges és képi propagandájuk célja elsősorban az volt akkor is, hogy az online tereket belakó fiatalság körében végezzenek ideológiai meggyőző munkát, végső soron toborzást. Digitális „diplomáciájuk” nem is tekinthető ilyen értelemben eredménytelennek, hiszen viszonylag nagy számban tudott manipulálni és mozgósítani olyan nyugati-európai fiatalokat, akik a szervezet legfanatizáltabb csoportjait alkották később. Némileg meglepő fordulattal a katonai értelemben Szíriában és Irakban lényegében már felőrölt terrorszervezet most ismét aktivizálta magát az online terekben. Újabb digitális kampányuk – mondanunk sem kell – a koronavírus járvány nehézségeit igyekszik meglovagolni. Különös további csavarként Kínát veszi célba mostani online akciósorozatuk, az ottani ujgur kisebbség védelmének ürügyén. Érdemes megemlíteni, hogy aktív időszakában az ISZ semmiféle különösebb érdeklődést nem tanúsított a Kínában élő muszlim nemzetiségek helyzete iránt.
‘Divine Retribution’: The Islamic State’s COVID-19 Propaganda; Nur Aziemah Azman; The Diplomat; 2020. március 24.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
