A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2020. április 27.

Digitális szuverenitás járványos időkben: az EU is gyorsítana

A koronavírus járvány egyik legnyilvánvalóbb következménye a társadalmi érintkezés digitalizálódásának felgyorsulása volt. A magánélet helyzeteiben is jól érzékelhető váltás – elég, ha a távoktatásra, vagy a bevásárlások online intézésének gyakorlatára gondolunk – mellett természetesen a közigazgatás jó néhány szeletét is elérte ez a gyors transzformálódás. Fontos persze látnunk: sehol nem egyik napról a másokra bújtak ki az elektronikus kapcsolattartás, ügyintézés, munkavégzés gyakorlatai, hanem évtizedek óta formálódó technológiák tömeges használatba állításának lehettünk szemtanúi. A járványhoz kapcsolódó, és globálisan megfigyelhető digitális transzformáció éppen ezért sokkal inkább kulturális váltást jelent, semmint technológiai nóvumok sorát. Láttuk azt is: a nemzetközi kapcsolatok intézésében, a diplomácia napi gyakorlatában is szinte magától értetődő természetességgel kezdték alkalmazni a már bő évtizede próbálgatott digitális technológiákat. Fontos azonban ráirányítani a figyelmet egy mozzanatra: a külkapcsolatok területén – legalábbis Európában – nem csak az operatív szinteken erősödött az IKT-eszközökre fókuszáló figyelem. A járvány stratégiai szinten is komoly lendületet adott a digitalizációnak.

A tavaly hivatalba lépő új EU Bizottság vezetőjének néhány markáns gondolata élénk vitákat váltott ki a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakmai körökben. Emlékszünk, ugye: von der Leyen asszony „geopolitikai Bizottság” koncepciója merőben új politikát ígért a közös biztonság- és külpolitika terén, még ha sokan kicsit túlságosan is ambiciózusnak tartották ezt a törekvést. A valóban drámai külpolitikai váltás ígérete (és a sok szempontból kicsit diszkreditált „geopolitika” fogalomkör körül zajló viták) mellett némileg háttérbe szorult talán a von der Leyen-féle EU-vezetés egy másik jelentős elképzelése. A 2019 őszén hivatalba lépő új Bizottság ugyanis mandátuma egyik stratégiai ambíciójaként hirdette meg a digitális szuverenitás kialakítását. Az új bizottsági elnök, az elkövetkező öt év prioritásait megfogalmazó Politikai Irányelveiben leszögezte: még mindig nem késő, hogy Európa egy „technológiai szuverenitást” vívjon ki magának olyan kulcsterületeken, mint a Mesterséges Intelligencia, a blokklánc technológia, vagy a kvantum számítástechnika. Később aztán a belső piaccal foglalkozó biztos Thierry Breton is megerősítette: alapvető fontosságú, hogy európai technológiai alternatívákat dolgozzunk ki olyan területeken, ahol jelenleg a kontinens erősen másokra van utalva. Alig néhány hónappal e koncepcionális elvek meghirdetése után, a koronavírus járvány globális terjedésével jelentős lendületet kapott ez a politika. Mindenekelőtt a globális ellátási láncok sérülékenysége, a külföldi beszállítóktól való technológiai függés váltott ki élénk vitákat Európában is. Érdekes és fontos elmozdulást jelentett ugyanakkor az is, hogy a jelenleg még vakcina, vagy klinikai gyógyszer nélküli védekezés, amely így alapvetően a megelőzésre, visszaszorításra összpontosít, gyorsan csatasorba állította ehhez a modern IKT-technológiákat is. Elsősorban a fertőzöttek kiszűrésére, nyomon követésére, az ún. kontakt kutatásra alkalmazott digitális technológiák használatával párhuzamosan egy sokkal rugalmasabb adatkezelési koncepció nyert polgárjogot az EU tagállamainak e téren legendásan merev hatóságai körében. Ugyanakkor a hivatali, oktatási kapcsolattartásban egyik napról a másikra meghatározóvá váló elektronikus technológiák, köztük különösen a videokonferencia megoldások ugyancsak ráébresztették az európai döntéshozókat arra, hogy ezeknek a kulcsfontosságú technológiáknak a terén mennyire kiszolgáltatottak más (ebben az esetben konkrétan amerikai) technológiai szolgáltatóknak. Összességében ezek a járványidőszakhoz köthető új fejlemények várhatóan erőteljesen lendítenek az EU-térség technológiai függetlenedése irányába mutató politikán. Az egyik első konkrét lépés az egységes európai adattér megteremtését célzó politika meghirdetése volt, az idén februárban nyilvánosságra hozott Európai Adat Stratégia keretében. Kézzel fogható eszközei között szerepel egy közös felhő architektúra kiépítése, az Unió területén elszórt szolgáltatók összefogására. Ugyanakkor a Bizottság új, és hasonlóan ambiciózus Mesterséges Intelligencia fejlesztési koncepciója is komoly lépést tehet majd a technológiai szuverenitás megteremtése felé. Ráadásul ezek az intézményi fejlesztések – az EU erősségét jelentő szabályozó rendszereken keresztül – közvetlenül kihatnak majd a szélesebb nemzetközi technológiai környezet működésére is. Itt érdemes bezárni a kört, és hangsúlyozni: a technológiai „szuverenitás” politikája valójában szerves egységet alkot a Von der Leyen vezetés másik koncepciójával, a „geopolitikai Bizottság” elvével. A kontinens technológiai függetlenedése ugyanis a többpólusúvá váló világ, és különösen az abban meghatározó Kína és Egyesült Államok rivalizációs játszmájához kapcsolódva zajlik majd. Olyan szembenállásban, amit egyébként szintén jelentősen felerősíteni látszik a koronajárvány okozta globális krízishelyzet.
Coronavirus spurs Europe’s quest for digital sovereignty; Kenneth Propp; Atlantic Council; 2020. április 22.

Video diplomácia: a német külügyminisztérium letiltotta a Zoom használatát

A járvány lassítását, kordába szorítását célzó elzárkózás, társadalmi távolságtartás pillanatok alatt egekbe röpítette a videokonferencia alkalmazások népszerűségét. Az egyik leggyakrabban erre a célra igénybe vett szoftver, az amerikai fejlesztésű Zoom hamar népszerű lett a távmunka különböző módozataira áttérő közigazgatásokban is. Ám nagyon hamar felszínre kerültek a rendszer sérülékenységei is, ami komoly aggályokat vetett fel a használat biztonságosságát illetően. A német közigazgatás számos egységénél adtak ki figyelmeztetést a használatot fenyegető veszélyekről (amiben a végpontok közötti teljes titkosítás hiánya mellett szerepelt az is, hogy a szolgáltató a forgalom egy részét kínai szervereken keresztül bonyolította). Ennek következtében a Német Külügyminisztérium – amelynek szervezeti egységeiben is széles körben használták már az alkalmazást – memorandumban tiltotta el munkatársait a Zoom szoftver használatától. A Zoom cég egyébként (amely egyetlen hónap alatt 200 millióval növelte felhasználói számát, és így érthetően érdekelt az ügyfelek bizalmának elnyerésében) a felmerült személyiségi jogi és biztonsági problémák haladéktalan orvoslására tett ígéretet. Addig is a Google és Microsoft hasonló (és ingyenesen használható) alkalmazásaira tér át jó néhány közigazgatás, beleértve diplomáciai szervezeteket is.
Germany bans Zoom for official use; Jitendra Soni, Mike Moore; Techradar; 2020. április 8.

A Facebook beadta a derekát: Vietnamban (is) „szűrni” fogják a kormánykritikus tartalmakat

Az elmúlt két évben többször is hírt adtunk a nagy technológiai szolgáltató cégek körül sűrűsödő (egyik) problémáról: az IKT-ökoszisztéma óriásai, és különösen a közösségi médiaszolgáltatók egész egyszerűen olyan hatalom birtokosaivá kezdenek válni ebben a mind inkább az online közösségi terekbe költöző társadalmakban, ami kvázi egyenrangú partnerekké teszi őket a világpolitika „szokványos” szereplőivel, azaz az államokkal. Ehhez a jelenséghez kapcsolódva nagyjából két mozgást lehetett kitapintani az utóbbi időben. Egy felől az államok külpolitikai szervezetei, mintegy de facto partnernek elismerve ezeket a technológiai cégeket, diplomáciai képviselőket (techno nagyköveteket) kezdtek delegálni az IKT-ipar nagy központjaiba. Ez jellemzően a kis államok taktikája, nem véletlen, hogy Dánia nyitotta meg a sort ilyen diplomata kiküldésével. A másik trend azonban: a nagyhatalmak sokszor a nyomásgyakorlás eszközével igyekeznek befolyásolni ezeket a cégeket, aminek egyre fontosabb terepe egyébként az egyre terebélyesedő információs hadviselés, a dezinformáció, az „álhírek” világa. Az USA többnyire „hazafias” alapon vonja be az állami szervezetek (a biztonságpolitikai és hírszerző struktúrák) munkájába a Google, a Facebook, vagy a Twitter cégek döntéshozóit. Oroszország, és különösen Kína viszont hatóságainak sokszor ultimátumszerű akcióival igyekszik rákényszeríteni ezeket a cégeket arra, hogy az információs tartalmakkal kapcsolatos specifikus elvárásaikat figyelembe vegyék. Ez nyilvánvalóan a nagyhatalmak (és hatalmas piacok) privilégiuma. Ezért érdekes egy mostani hír, ami arról tudósít: a vietnami hatóságok sikerrel vették rá a Facebookot, hogy a jövőben jelentősen megszűrje a helyi használók által kihelyezett, és a vietnámi állam által sérelmezett tartalmakat. A megegyezés előzménye az, hogy a vietnami állami szervek az év elején, több alkalommal is lekapcsolták a Facebook helyi szervereit, ami gyakorlatilag használhatatlanná lassította a szolgáltatást. A lépés úgy is értelmezhető, hogy az egyes szuverén állami érdekeknek való megfelelés tovább szélesedik, a helyi hatóságokhoz való igazodásra késztetve a technológiai vállalatokat.
Exclusive: Facebook agreed to censor posts after Vietnam slowed traffic – sources; James Pearson; Reuters; 2020. április 21.

Diplomácia a koronavírus utáni időkben – webinárium a pakisztáni külügy digitalizációjáról

Heti hírfolyamunk elején említettük, hogy a koronavírus járvány okozta rendkívüli állapotok egyes nagy szereplők (konkrétan az EU) esetében stratégiai szinteken is előmozdítják a digitalizáció felgyorsulását. A kisebb szereplőknél természetesen mások a dimenziók, ám ezek az átalakulások sem lebecsülendők. A nemzetközi élet kisebb szereplői közül soknál a fizikai kapcsolattartás korlátozásai jelentős lendületet adnak a diplomáciai munka digitalizálásához, vagy, ahogy Pakisztánban fogalmaznak, a nemzetközi kapcsolati munka virtualizálásához. A héten az ázsiai diplomáciában hagyományosan aktív ország diplomatái számára – stílszerűen – egy webinárium keretében tartottak továbbképzést arról, hogyan segítheti a külpolitikai munka termelékenységét a korszerű technológia. Az online technológiák alkalmazása a szervezeten belüli egyeztetések (értekezletek, felsőbb szintű tárgyalások) területén nyilvánvalóan továbbvihető majd a járvány után időszakokra is. A nagyobb kihívást a nemzetközi diplomáciai folyamatokba való – virtuális csatornákon és eszközökkel történő – bekapcsolódás jelenti majd Pakisztánnak. A tét ugyanakkor nagy, mert a térségre (is) jellemző, erős geopolitikai átrendeződések nyilvánvalóan felerősödnek a járvány nyomán, és ez egy Pakisztán méretű hatalom számára is új lehetőségeket nyithat meg.
Virtual diplomacy key to tackling Covid-19; The Express Tribune; 2020. április 22.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: információ röviden, Internet, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, politikai informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.