„Az Európai Unió hivatalos publikációs oldalán (op.europa.eu) megjelent friss tanulmányban az EU közös kutatócsoportjának (JRC) kutatói a koronavírus-járvány elleni küzdelem kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy az elsődleges, rövidtávú védekezési szempontokon túl hogyan lehet szem előtt tartani továbbra is az alapvetően fontos társadalmi és gazdasági célok elérését a rezíliencia, a rugalmas ellenálló- és megújuló-képesség erősítésén keresztül (Time for transformative resilience: the COVID-19 emergency). Mint a szerzők írják, a COVID-19 nem csak a kórházak, azon belül is az intenzív kezelés terhelhetőségét tette próbára, tesztelve az egészségügyi ellátórendszer ellenállóképességét, hanem nyomás alá helyezte ma már szinte minden ország társadalmát és gazdaságát is, súlyos károkat okozva azokban. Láthatóvá lett az EU és országainak sérülékenysége, félelem és pánik terjedt az emberek közt, a drámai következmények egy része pedig várhatóan hosszútávon is rányomja bélyegét életünkre.
A 2008-as gazdasági világválság és annak kezelése során az EU felfegyverezte magát a pénzügyi szektorból induló válságokkal szemben, de a COVID-19 vészhelyzet egészen más természetű. Egyben erős figyelmeztetést jelent a kormányoknak arra nézve, hogy a jövőben is szembe kell nézniük olyan válságokkal, amelyek előrejelezhetetlenek, természetük ismeretlen, és amelyek a természeti környezet pusztulása és a mély gazdasági összekapcsolódások révén az egész világot sérülékennyé teszik. De vajon hogyan készíthetjük fel magunkat előre nem látható, ma még nem is ismert sokkhatásokra? Hogyan hozhatjuk meg a helyes, vagy legalább a viszonylag legmegfelelőbb társadalmi döntéseket, hogyan gondolhatjuk át egész társadalmi-gazdasági modellünket, életstílusunkat és az ezeken belüli szükséges kompromisszumokat a közjó védelmében? A megoldásban a társadalom rezílienciája kulcsszerepet játszik – ez tesz képessé minket arra, hogy eredményesen nézhessünk szembe a sokkokkal és a folytonos strukturális változásokkal, úgy, hogy megőrizzük a társadalmi jólétet, senkit nem hagyunk magára, és nem kötünk kompromisszumot a jövő generációinak rovására.
A válságkezelés célja, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba – az új normalitás azonban várhatóan más lesz, mint volt a járvány előtt. A tanulmány szerzőinek fő üzenete, hogy a normalizálódás ne visszafordulás legyen a korábbi gyakorlathoz, hanem előreugrást jelentsen egy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt fenntarthatóbb modell felé. Mivel ez önmagától nem következne be, a szakpolitikáknak kell biztosítaniuk az ehhez szükséges pozitív impulzusokat. Az EU minapi állásfoglalását idézve, ez magába foglalja a digitális és a zöld átalakulás célkitűzéseit, megvalósítása pedig a veszélyhelyzetből való kivonulási stratégiák összehangolását, átfogó helyreállítási terveket és korábban példa nélküli befektetéseket igényel. A szükséges tanulságok levonásában kiemelt szerepe van a társadalmi rezíliencia értékelésére is a friss tapasztalatok alapján.
A tanulmány szerint a sürgős intézkedések terén – mindenekelőtt az egészségügyben – az EU országai gyorsan reagáltak, beleértve ennek tudományos és kutatási vonatkozásait is. A tudomány segítsége azonban ezen messze túlmutathat, és segíthet megtervezni a ma még előre nem látható, váratlan jövőbeli válsághelyzetek kezeléséhez szükséges útmutatók keretrendszerét és követendő protokollját. Szintén segíthet feltárni azokat a dimenziókat, amelyek mentén a válság tartós eltolódást eredményez, és kidolgozni azokat a szakpolitikákat, amelyekkel ezek az elmozdulások a társadalom javára fordíthatók.
A publikációban a szerzők összegezik a JRC elmúlt öt évének tudományos munkájából levonható stratégiai tanulságokat az EU sérülékenységére és rezílienciájára vonatkozóan, az eddigi kihívásokra és válságokra adott válaszok alapján, rávilágítva arra, hogy a tapasztalatok alapján mi jellemzi a nagyobb rezílienciát felmutató országok válságkezelését. Koncepciójuk a társadalmi átalakító rezíliencia (societal transformative resilience), ami a kulcsot jelenti a társadalmak felkészülésében a jelenlegi és jövőbeli válságok megküzdésére, kifejlesztve ehhez a szükséges kapacitásokat, képességeket.
A tanulmány végül javaslatokat fogalmaz meg a koronavírus-válság kezelése kapcsán.
Először is, intézkedéseket kell hozni a COVID-19 miatt sérült fizikai, társadalmi és humántőke újraépítése érdekében. Ez az eddiginél jobb és erősebb koordinációt igényel a szektorális beavatkozásokban, fejlesztést a társadalmi és humántőke mérhetőségében és nyomon követhetőségében, az állami és magánkiadások innovatív osztályozásának adaptálásában.
Másodszor, bár a szakpolitikai intézkedéseknek szükségszerűen a rövidtávú lépésekre kell fókuszálniuk, szem előtt kell tartani a középtávú szempontokat és előrelépési lehetőségeket is. Azt a lehetőséget, hogy a válságból kilábalva zöldebb és méltányosabb jövőt építsünk, nem szabad feláldoznunk a sürgősség oltárán.
Harmadszor, vannak olyan kiemelt jellemzők, amelyek fontosak a jelen válsággal való megküzdéshez, és segítséget jelentenek az előrelépésben: a polgárok részvétele és szerepvállalása; az intézményekbe vetett bizalom; azon lehetőségek azonosítása, amelyek lehetővé teszik az EU-n belül a jólét és a fenntarthatóság növelését költséges szakpolitikai döntések nélkül is; az egészségügyi rendszer jelentőségének átértékelése; a biztonság és a magánélet védelme közötti kompromisszum újragondolása; elmozdulás a fenntarthatóbb turizmus irányába; digitális ugrás végrehajtása az oktatásban és a hivatali ügyintézésben.
Negyedszer, a társadalom hangulata és az emberek valóságérzékelése döntő szerepet játszik az emberek viselkedésének alakításában, befolyásolva annak hajtóerőit a korlátozások feloldása után is. Ezért is alapvető fontosságú, hogy a kormányok és az EU olyan intézményként jelenjenek meg, amelyek képesek eredményesen irányítani a helyreállítási folyamatot, ami világos és hatékony kommunikációt igényel.”
Forrás:
Time for transformative resilience. The COVID-19 emergency; Francesca Campolongo, Peter Benczur, Jessica Cariboni, Enrico Giovannini, Anna Rita Manca; European Commission, Joint Research Centre (JRC); JRC Science for Policy Report; ISBN 978-92-76-18113-2; doi: 10.2760/062495; 2020. április 20.
Háttér:
- „A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék.”
Reziliencia (pszichológia); Wikipédia - Reziliencia: a rendszerelmélettől a társadalomtudományokig; Székely Iván; Replika; 94 (2015/5. szám); 7–23. o. (PDF)
