Twitter-diplomácia: könnyű sikerek lehetősége, és roppant veszélyek fenyegetése
A Twitter-diplomáciában is létezik a „magasra feladott labda” fogalma. Sőt: ha valahol, hát akkor a tömörségre, azonnaliságra, metaforákra alapozott közösségi média diplomáciában létezik igazán. És jó, ha az érintettek tudják: a magas labdát itt is kegyetlenül lecsapják. Ahogyan az a hét végén történt.
A koronavírus világjárvány egyik meghökkentő fejleménye a nagyhatalmak, hatalmi csoportosulások közötti konfrontáció(k) erősödése volt. Az átlagember, a maga civil mentalitásával azt gondolhatta: amikor egy „neutrális”, azaz mindent és mindenkit fenyegető veszedelem árnyéka borul az emberiségre, akkor az egyéb ellentétek – triviális torzsalkodások és halálosan komoly érdekellentétek egyaránt – egy pillanat alatt feledésbe merülnek. Nem hirtelen támadt barátság, hanem a mindenkit fenyegető veszély okán. A valóságban mi sem állt ennél távolabb. A multipolarizálódó világ ellentétei, rivalizálásai nem, hogy gyengültek volna, de szinte a végletekig felerősödtek az elmúlt hetekben, hónapokban. A járvány okozta rendkívüli helyzetben a felek nem a veszély, hanem az esély lehetőségét látták meg. Amikor láthatóvá vált, hogy Kína rekordidő alatt szorította kordába a járvány terjedését, miközben Európában, majd különösen az Egyesült Államokban elszabadulva pusztított tovább a vírus, támadásba lendültek a külpolitika formálás műhelyei. Elsőként ezen a területen is Kína lépett: a járvány elleni küzdelemben elért gyors és határozott eredményeit – amelyek már önmagukban is erős soft power hozadékkal bírtak – megfejelte a segítőkész nagyhatalom képét sugárzó akciósorozattal. Létfontosságú gyógyászati felszereléseket, tapasztalt orvosokat küldött a járvány még felívelő szakaszában levő nyugati országokba. Stratégiai szövetségesük, az Orosz Föderáció sem késlekedett egészségügyi felszerelésekkel, orvos csoportokkal sietni a legnagyobb bajban levő európai uniós (és várományos) államok segítségére. A NATO tagállam országútján, orosz zászló alatt robogó katonai konvoj látványa gyakorlatilag sokkolta az euroatlanti világ erőcsoportjait. Koncentrált támadás indult a médiaterekben elsőként Oroszország ellen. Az igazi figyelem azonban szinte kezdettől Kínára összpontosult. A nyugati média-ökoszisztéma minden fontosabb orgánuma bekapcsolódott az egymást követően kidolgozott, újabb és újabb offenzív narratívák terjesztésébe. Az első ilyen fegyverként használt „elbeszélés” ez volt: „A járvány – a kínai vírus, vagy wuhani vírus, mert hiszen már a jól megválasztott szóhasználat is fegyverként használható – Kína bűnös, megfontolt gondatlansága miatt szabadult rá a világra”. Ezt követte – párhuzamosan azzal, ahogy a kínai védekezési intézkedések egyre eredményesebbnek bizonyultak – egy újabb támadó narratíva: „Kína a járvány elleni küzdelem ürügyén az állampolgárok minden lépését figyelni képes digitális lehallgató-megfigyelő államot építi ki”. Majd a kínai egészségügyi felszerelések (segélyek és árucikkek) külföldre áramlásával párhuzamosan megjelent egy újabb információs hadviselési tartalom: „Kína – pontosabban: a kínai állam – csupa használhatatlan ócskaságot szállít még pénzért is a bajban levő országoknak”. Ezt követően épült fel (elsősorban egyes USA szövetségi tagállami kezdeményezések és politikai nyilatkozatok nyomán) egy újabb narratíva: „Kínát rá kell kényszeríteni, hogy úgy mond független nemzetközi vizsgálatot folytathassanak más államok a területén a járvány keletkezésének kiderítésére.” Ehhez kapcsolódva szinte azonnal megjelent az is: „Kínát, mint a világjárvány okozóját, törvényszék előtt kell ezért felelősségre vonni, és kártérítés fizetésére kell őt kötelezni”.
Ez utóbbi két információs hadviselési narratíva mögé immár közös diplomáciai akcióban sorakozott fel a (nyugati világ új szövetségi csoportosulásaként alakuló) angolszász ország csoport is. Nagyjából ebben az időben a kínai külpolitikai intézményrendszer átfogó információs hadviselési-diplomáciai ellenoffenzívába kezdett. Az elszánt és kemény fellépéseken megütköző amerikai külpolitikai establishment (majd a mögé rövid fáziskéséssel felzárkózó nyugati média elit) ekkor újabb támadó narratíva köré szervezte megszólalásait: „A kínai diplomácia durva és agresszív hangnemre váltott, és ez csak ártani fog az országnak”. A hajdan halkszavú, simulékony, jelentéktelen kínai diplomácia „farkasharcosok” falkájává változott – v ette át a formulát, koncentrikus körökben, egyre több nyugati médiatermék.
A történetre itt fogunk majd visszatérni az elkövetkező hetekben, mert a „wolf warrior diplomacy”, a „farkasharcos diplomácia” pejoratívnak szánt megnevezése mögé pillantva, a kínai külpolitika, és ezen belül kiemelten a kínai digitális diplomácia egyre gyorsabb átalakulását lehet megragadni és bemutatni. Közvetlen apropónak már csak az elmúlt napok néhány fejleménye kívánkozik most ide. A Hong Kong biztonságpolitikai viszonyait jelentősen érintő, új kínai nemzetbiztonsági törvény megszavazásával, az újabb infoháborús front lehetőségét azonnal észlelő amerikai külügyi elit újabb narratívával rukkolt elő az elmúlt néhány napban: „Az új kínai törvény alapjaiban semmisíti meg Hong Kong autonómiáját; ezt a lépést a világ nem hagyhatja, ez alapvetően új szakaszába löki az USA és Kína közötti új hidegháborút”. Csak hogy néhány nappal később, egy váratlan esemény, a színesbőrű amerikai George Floyd rendőri intézkedés közbeni meggyilkolása az utóbbi évtizedek legkiterjedtebb, és legindulatosabb, legerőszakosabb tömegmegmozdulásait indította el az USÁ-ban. Most, talán nem okoz meglepetést, a kínaiak ismerték fel egy pillanat alatt a kínálkozó lehetőséget a saját törekvéseiket szolgáló támadó narratíva kidolgozására és terjesztésére. A kínai tömegtájékoztatási eszközök nagy terjedelemben és aprólékos részletességgel mutatják a káoszba süppedni látszó, társadalmi (és faji) igazságtalanságoktól terhes, rendőri brutalitástól szenvedő Amerika képét.
Kína azonban, ezt ma már nem feledhetjük egy pillanatra sem, egyike a világ „közösségi média terekbe felköltözött” társadalmainak. A közösségi platformokon – elsősorban persze a Weibo mikroblog helyén – több százmilliós tömegek mozognak nap, mint nap, és az utóbbi hónapokban egyre aktívabbak ezeken a fórumokon a kínai nemzeti büszkeség, a hazafiság eszméi mellett felsorakozó és érvelő netpolgárok. Nem meglepő tehát, ha a „narratívák háborúja” különösen élénken jelent meg az online terekben. A kínai külpolitikai intézményrendszer pedig, maga a Külügyminisztérium, és különösen a külföldi diplomáciai képviseletek hálózata pedig, ha erős késéssel is, de felismerte a Twitterben rejlő nemzetközi kommunikációs potenciált. Miközben az amerikai platformot Kínán belül blokkolják, addig a kínai külpolitika érvényesítői egyre nagyobb lendülettel, gyakorisággal használják ezt a csatornát a „kínai történet”, a kínai külpolitika narratíváinak elmesélésére. És persze – erről szól a „wolf warrior” történet – a rivális, vagy éppen ellenséges narratívákkal való szembeszállásra is. A kínai diplomácia növekvő twitteres aktivitása valóban jól érzékelhető, ám úgy tűnik, nem mindenki tanul az intő jelekből. Az Amerikai Külügyminisztérium szóvivőnője, Morgan Ortagus például nem észlelte: az Egyesült Államokat az elmúlt hét során szinte elborító, sokszor erőszakos megmozdulások, amire sokszor brutális (és immár halálos áldozathoz is vezető) rendőri, sőt katonai fellépés volt a válasz, szinte tálcán kínálják az összehasonlítás lehetőségét a kínai hatóságok hong kongi fellépésével. Az amerikai és nemzetközi közvélemény egy jókora részének ugyanis a Minneapolis-i rendőrség brutális gyilkossága azt üzeni: „az Egyesült Államokban az emberi jogok semmibe vétele rendszerszerű”, ami a világ vezető demokráciája esetében módfelett nyugtalanító. És látható volt: Kína adott esetben nem is mulasztja el ezt az összehasonlítást. Ebben a helyzetben mindenképpen érdemes lehetett volna legalább időlegesen félretenni az emberi jogok hong kongi helyzetére fókuszáló amerikai külpolitikai narratívát. Ám, nem ez történt. Az amerikai külügyi szóvivő szombaton – miközben nem csupán Amerikai számos városát dúlták zavargások, de Európa nagyvárosaiban is megmozdulásokra került sor tiltakozásként – Kínának üzent a közösségi média tereiben. „Szégyentelennek” nevezte a hatalmat gyakorló kínai kommunista pártot és megerősítette: Amerika kiáll Hong Kong népe, és az emberi jogok érvényesülése mellett. Nem kellett volna. A Kínai Külügyminisztérium szóvivőnője, Hua Chunying, tömör, mindössze egy mondatos Twitter-üzenetben válaszolt: „I can’t breath”, idézte a rendőrök által meggyilkolt amerikai férfi utolsó szavait, ami azóta a tüntetések egyik jelmondatává is vált. „Nem kapok levegőt.”
Morgan Ortagus USA KÜM szóvivő Twitter-bejegyzése
In China, US protests a hot topic on state, social media; Huizhong Wu; Reuters, 2020. június 1.
Kiberdiplomácia: az EU Digitális Stratégiája és a járvány
Az elmúlt hetek, hónapok világjárványos időiben elsősorban az új helyzetre átállni kényszerülő, rövid idő alatt „kényszerdigitalizálódó” diplomáciai hírek kerültek mindannyiunk érdeklődésének előterébe. Mindenekelőtt a kifejezetten technológiai kérdések, a diplomáciai folyamatok működtetésének a problémái foglalkoztatták a szakmát. Így aztán óhatatlanul háttérbe szorultak olyan események, amelyeknek a jelentősége hosszú távon egyértelmű, de a jelek szerint már rövid távon is éreztette hatását.
A világban kibontakozó – és döntően az 5G technológia, a robotika, de főleg és mindenekelőtt a Mesterséges Intelligencia körül sűrűsödő globális technológiai versenyfutásban az egyes főszereplők más és más erősségekkel próbálnak az élre kerülni: az USA elsősorban az ipari-technológiai hátterével és kultúrájával, vállalkozási szférájának rugalmasságával operálhat; Kína jelentős beruházásokkal, amikből egyaránt jut fejlesztésekre és kutatásra-oktatásra is. Európa erőssége, ebben a többség egyetérteni látszik, a digitális szabályozás terén kivívott globális sikereire támaszkodhat. A nemzetközi „játékteret” alapvetően meghatározó jogi keretrendszerek kimunkálása és elfogadtatása a lassan önálló területté izmosodó kiberdiplomácia eminens feladata. Ebben a tekintetben mérföldkőnek számított február 19-e, amikor az Európai Bizottság bemutatta az Unió régóta várt digitális stratégiáját, az Európa Digitális Jövőjének Alakítása (Shaping Europe’s Digital Future) című dokumentumot. A stratégia a korábban elfogadott „A Europe fit for the digital age” címen elindított prioritásra épülve fogalmazott meg ugyancsak ambiciózus célokat az elkövetkező 5 évre. Egyebek mellett – s így csatolunk vissza a kiberdiplomácia feljebb említett, versenyeket eldönteni képes fontosságához – a dokumentum előirányozza azt is, hogy az évtized közepére Európa legyen a digitális transzformáció keretrendszereiről szóló globális párbeszéd meghatározója. Ebben az összefüggésben 3 fő célirányt tűz ki maga elé a Bizottság: olyan szabályozási környezet formálása és kidolgozása, ami tekintettel van az „európai értékekre” (alapvetően az „ember központú technológia elvére); ami biztosítja a tisztességes, esélyegyenlőségen alapuló környezetet a digitális gazdaság szereplőinek; és ami egy megbízható környezetet biztosít mind az online, mind pedig az offline adatok számára. A kitűzött hármas célrendszert szinte a kihirdetést követő hetekben próbára is tette az ezzel párhuzamosan kibontakozó COVID-19 járvány. A válság egyik fő tanulsága – ez már az első nagy hullám lassú levonulásakor is érzékelhető – a digitalizáció központi szerepe volt a krízis kezelésében, a fertőzés megfékezésében. Az egyes tagállamok ugyan egymástól eltérő eszközökkel operáltak, de jellemzőnek tekinthető volt az információgyűjtő- és nyomkövető mobil alkalmazások kidolgozása, a közszolgáltatások erőteljes digitalizációja, a távmunka előtérbe kerülése, és természetesen a távoktatás különböző rendszereinek gyors munkába állítása is. Ugyancsak nyilvánvaló szükségletként jelentkezett az információk, adatkészletek nemzeti határokon átívelő, gyors megosztása is. Szakértők most úgy látják: az EU frissen elfogadott digitális stratégiája alapvetően megfelelően anticipálta a nem sokkal később kitört koronavírus járvány által felvetett digitalizációs problémákat. Ugyanakkor jól látszik már most az is, hogy néhány területen a stratégia finomítására, javítására van szükség: ilyen mindenekelőtt az interoperabilitás témája, a digitális szuverenitás kérdése, valamint a magánszektor digitális transzformációjának hathatósabb támogatása.
The European Union”s Digital Strategy and COVID-19; Eduard Hovsepyan; E-International Relations; 2020. május 19.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
A hírszerző világ Dávidja – Góliáthoz illően nagy feladatokkal
A kül- és biztonságpolitika fontos nemzeti (és sokszor nemzetközi) szereplői a különféle hírszerző szervezetek. Ezek – feladatrendszerűk, munkájuk jellege folytán – általában elsődleges felvevői sőt, motivátorai a digitális transzfomáció vívmányainak. Szeretnénk most röviden bemutatni egy olyan szervezetet, amiről eddig legalábbis, nem sokat hallhattunk. Nem is véletlen: kicsi is, erősen specializált, már-már obskurus témákban dolgozó – most azonban egy csapásra roppant szerepet kapott. Az amerikai Defense Intelligence Agency, tehát az összesen mintegy 17 jelentősebb szervezetet számláló, igencsak kiterjed „amerikai hírszerző közösség” egyik jelentős szervezetének alárendeltségében található egy apró kis ügyosztály: a National Center for Medical Intelligence, azaz az Országos Orvosi Hírszerző Központ. Igen, van ilyen, és a feladata könnyen kitalálható: a világjárványok kutatása, felderítése, előrejelzése a feladata és felelőssége. Valamikor február elején ez az aprócska szervezet, még jóval a WHO hivatalos járványhelyzeti bejelentése előtt, már egy globális fertőzés eshetőségét jelezte előre. Érdemes megemlíteni: a legismertebb, és egyik legnagyobb amerikai hírszerző szervezet, a CIA is rendelkezik egy orvosi felderítő ügyosztállyal. Ám az NCMI az a központ, ahol a sok forrásból származó, járványügyi információk összefutnak. Ilyen szempontból – emelik ki a csoportban dolgozó virológusok, járványügyi szakértők és közegészségügyi szakemberek – jelentős előnyben vannak még a WHO-val szemben is, mivel a polgári világszervezet számára elérhetetlen titkos információk is rendelkezésükre állnak. A COVID-19 járvány előrejelzésében is jól teljesítő szervezetet eredetileg a Föld különböző pontjain tervezett amerikai katonai akciók egészségügyi kockázatainak felderítésére hozták létre (ezért is tartozik a Katonai Hírszerző Hivatal alárendeltségébe). A tervezők azonban biztosak benne: a jövőben egyre gyakrabban jöhet jól a szaktudása nem-katonai vészhelyzetekben is.
Spying on coroonavírus: A little-known US intel outfit has its most important mission yet; Ken Dilanian; Yahoo News; 2020. március 13.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
