„Amikor az évtized elején a Konklávé, a bíborosok testülete az argentin Jorge Mario Bergoglio személyében megválasztotta a katolikus egyház új fejét, sokan forradalmat vizionáltak. A Ferenc néven hivatalba lépett pápa majd másfél évezred óta az első nem európai származású vezetője lett egyházának, és fiatalos dinamizmussal látott neki az irányítási struktúrák modernizálásának. Az eseményeket figyelő kommunikációs szakemberek egy része egyenesen úgy fogalmazott: az új egyházfőre várt az a feladat, hogy gyökeresen megújítsa a tájékoztatás, a hívekkel való kapcsolattartás „megcsontosodott, avítt szellemű” masinériáját. A szerkezeti és szervezeti reformok valóban látványosra sikeredtek, ami összefüggött a katolicizmus központjának sajátos jogi státuszával is. A Vatikánvárosi Állam ugyanis egyedülálló nemzetközi jogalanyisággal bír: nevével ellentétben csak nagyon korlátozottan vesz részt a nemzetközi kapcsolatok építésében. A pápaságnak évszázados államigazgatási hírnevet szerző diplomácia feladatát az Apostoli Szentszékhez tartozó Pápai Államtitkárság látja el, ami tulajdonképpen nem „állami” szerv, hanem a mindenkori pápa munkaszervezete. A tájékoztatással összefüggő részlegek sokasága valóban nehézkessé tette a kapcsolatépítést, tájékoztatást, a központi kommunikáció összetett és sok eszközre támaszkodó folyamatát. A megújítás koncepciójából sokat sejtetett, hogy Ferenc pápa egy filmes szakembert nevezett ki erre a roppant hatalmat jelentő posztra. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik az is: miközben a katolikus egyház hagyománytisztelete, konzervativizmusa legendás, egyáltalán nem áll távol tőle az újító hajlam. Valójában az egyház mindig is tudatában volt a korszerű technológiák roppant jelentőségének a kapcsolatépítésben, a tanok terjesztésében, szakmai nyelven szólva a kommunikációban. Az elektronikus tömegtájékoztatás hajnala óta tisztában van az innováció fontosságával, és szisztematikusan állította tömegkapcsolati munkája szolgálatába előbb a rádiót, majd a televíziót is. AZ IKT-korszak legelején kötelezte el magát a számítástechnika páratlan lehetőségeinek kihasználása mellett: 1989-ben a kor legmodernebb számítógépeivel látták el a Vatikán sajtószolgálatát, és az 1990-es években speciális szoftverek egész sorát állították rendszerbe az információ kezelése, tárolása és terjesztése céljaira. A fontosabb pápai beszédeket műholdas közvetítő rendszereken továbbították a hívek tízmillióinak szerte a világban. Az információs és kommunikációs technológiák felhasználásának újabb jelentős lépésével zárult a hosszúra nyúlt 20. század, amikor a korunk legnagyobb hatású egyházfőjének tekintett II. Pál pápa kezdeményezésére elindult a www.vatican.va, a Vatikán hivatalos online portálja. A pápaság végérvényesen felköltözött az online terekbe.
Ferenc pápa működésének kezdete a Vatikán kommunikációs tevékenységének megújításával esik egybe. A Pápai Tömegtájékoztatási Tanács 2013. januárjában, tehát valójában az új egyházfő megválasztása előtt néhány hónappal már kitűzte a további modernizáció irányait. A tájékoztatás addigi szétaprózott műhelyeit és hivatali egységeit egy új, egységes tömegtájékoztatási hálózatba szervezték, Aleteia néven. Ugyanakkor a tömegtájékoztatás, tömegkapcsolat-építés és a diplomácia digitalizációjának nagy korszaka már egyértelműen Ferenc pápa működéséhez kapcsolódik. A katolikus egyház közösségi média ökoszisztémájának kiépülése, széleskörű társadalmi kommunikációs sikere jellemzi a 2010-es évtizedet. Olyan infokommunikációs rendszer épült ki alig néhány év alatt, ami drámai mértékben növelte meg az egyház társadalmi elérését, ráadásul éppen a hittől leginkább elforduló fiatal generációk közegében. E folyamatban csúcsosodott ki a Vatikán bő háromnegyed évszázada zajló közösségi diplomáciai nyitása is: a mobiltechnológiák, a közösségi média tereinek „belakása” az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök tudatos kapcsolatépítő szerepének digitális kiteljesedését hozta el. Érdemes arra is emlékezni: a világ külügyi szervezeteinek innovációra hajlamos élbolya is éppen ekkortájt kezdi el a digitális diplomácia eszköztárának kiépítését és használatba vételét. A Vatikán technológiai fejlesztései lényegében szinkronban mozognak a digitalizáció élharcosának számító amerikai, brit és francia diplomácia technikai újításaival.
A közösségi média tereinek felfedezése egyébként Ferenc pápa elődjének működéséhez köthető: 2008-ban, tehát szinte a médium indulásával egy időben önálló jelenlétet épít ki a Vatikán az azóta szédületes karriert befutott YouTube platformon. 2012-ben, hivatali idejének legvégén ugyan, de mégis az előző egyházfő, XVI. Benedek nevéhez fűződik az a történelmi „tett” is, hogy útjára indítja a @Pontifex rövid című hivatalos pápai Twitter fiókot. Ferenc pápa hivatalba lépésével aztán szédítő tempóban ível fel a Twitter használata – és a népszerűsége. Ma már 9 különböző nyelven érhető el a pápa Twitter-folyama, és a legfrissebb adatok szerint a követői összlétszáma eléri az 50 millió főt. Ez több mint tízszerese az egyébként szintén eredményesen twitterező francia Macron elnök követőinek, de például az olasz miniszterelnök népszerűségét százszorosan haladja meg. A Twiplomacy index felmérése szerint a világon a második legtöbb követővel büszkélkedő politikusi fiók a pápáé, csak a mikroblogon különösen aktív Donald Trump előzte őt meg. A világpolitika vezetővel való összevetés azért is indokolt, mert a Vatikán a közösségi média ökoszisztémáján belül a Twittert egyértelműen a (köz-) diplomácia eszközének tekinti. Jól mutatja ezt, hogy a pápai fiókot a külügyekért felelős Államtitkárság közvetlenül felügyeli. A közösségi média univerzum fejleményeihez igazodva, 2016-ban a fiatalok körében egyre népszerűbb Instagramon is fiókot nyitott Ferenc pápa. Népszerűsége itt is töretlen: nagyjából 5 millió követőjével a politikai szereplők között a negyedik a népszerűségi sorrendben.
A katolikus egyházfő ugyanakkor a technodiplomácia, azaz a technológiai fejlődés nemzetközi szabályozását, az etikai normák közös kialakítását célzó kapcsolatépítés területén is nagyon aktív. Már a Laudato Si kezdetű, második enciklikájában hangsúlyozta Ferenc pápa a technológiai átalakulás társadalmi vetületeinek fontosságát. Stratégiája az, hogy a technológiai (különösen a mesterséges intelligencia) fejlesztések témájában közvetlenül tárgyal a világ digitális cégóriásaival. Közös gondolkodásra szeretné késztetni őket, hogy a digitalizáció forradalma ne pusztító erővé váljon, különösen a szegényebb néprétegek rovására.
A fény mindig árnyékkal jár – ezt az igazságot a kibertérben épülő „Digitális Vatikán” is kezdi azonban már megtapasztalni. 2020 tavaszán több egymást követő kibertámadás is érte a Vatikán, illetve a Hong Kong-i egyházmegye internetes hálózatait. Az elkövetőket a Mustang Panda hackercsoport tagjaiként azonosították, illetve az ő támadó eszközeik egy változatát használó RedDelta (hivatalos klasszifikáció szerint TA416-os APT) egységként. A vélhetően azonos, vagy egymással szoros átfedésben dolgozó támadókat a kínai államhoz kötötték az incidenst felderítő elemzők. A sorozatos behatolásokra néhány hónappal a Kína és a Vatikán közötti, 2018-ban kötött történelmi súlyú szerződés megújítása előtt került sor. A feltételezés az: a Kínában élő 12 milliós katolikus közösség sorsát rendezni hivatott diplomáciai aktus előtt szerették volna a kínaiak titokban megszerezni a Vatikán tárgyalási stratégiájának elemeit.
Másfajta incidensek ugyanakkor jól mutatják a kibertér fenyegetéseinek rétegezettségét. A Vatikáni Apostoli Könyvtár az emberiség kultúrkincsének egyik kiemelkedő gyűjteménye. Néhány éve megkezdődött a mintegy 80 000 dokumentumot felölelő becses anyag digitalizációja. Az online hozzáférés biztosításával párhuzamosan azonban megindultak a gyűjtemény elleni kibertámadások is. Havonta átlagosan 100 kiberincidenst észlelnek, és ez a szám érezhetően növekszik. Van, aki lopni akar, és van, aki az egyedülálló információhordozók manipulálását célozza – a „történelem megmásításának” sötét reményével. Erősödő fenyegetést jelentenek továbbá a zsarolóvírusok is, hiszen itt óriási értékekről van szó. A könyvtár most összefogott a Cambridge-i Egyetem matematikusai által alapított Darktrace céggel, amely mesterséges intelligencia rendszereket fejleszt, kifejezetten a kibervédelemben való alkalmazásra. Az újonnan munkába állított MI-alkalmazás a nap 24 órájában monitorozza a könyvtár rendszereit, keresve a szokatlan működési mintákat. Észleli a csekély rendellenességeket is, ami könnyen elkerülhetné az emberek figyelmét. Így már az adatlopásra, vagy a fizikai károkozásra törekvő kiberbeavatkozások kibontakozása előtt elindíthatja a szükséges ellenlépéseket.
A digitalizáció elkötelezett hívének tekinthető Ferenc pápa figyelmét nem kerülte el a technológiai transzformációban rejlő kettősség, vagy annak legalábbis a lehetősége. Már a 2019 tavaszán közreadott Christus Vivit! kezdetű apostoli buzdításában a digitalizálódó kultúra veszélyeire hívta fel a figyelmet. Mert azt jó szemmel ismerte fel, hogy az IKT-technológiák ma már nem eszközt, hanem életformát kínálnak. Ennek a gondolatnak még erőteljesebb formában adott hangot a néhány hete közreadott Fratelli tutti című, a testvériségről és a közösségi érzésről szóló harmadik enciklikájában. Világos fejjel látja a közösségi médiában rejlő roppant potenciált. A digitális világ, és „különösen az internet hatalmas lehetőségeket kínál a kapcsolatépítésre és a szolidaritásra. Ez valami eredendően jó, Isten ajándéka” – fogalmaz a pápa. De, éppen a járványos időszak tapasztalataira támaszkodva azt is hozzáteszi: a közösségi médiából „hiányoznak a gesztusaink, az arckifejezésünk, a csend pillanatai, ahogy az illatok, vagy a kezek reszketése, mindaz, ami az emberi párbeszédünk része”. „A digitális kapcsolódás nem épít igazi közösséget; ellenkezőleg csak elfedi az egyén önző különállását.” Rámutat arra is: erős érdekek állnak e jelenségek mögött. Elitek és nagyvállalatok húznak hasznot a gyengeségeinkből.
Ferenc pápa, aki maga nem szívesen használ elektronikus kommunikációs eszközöket (jobban szereti a papírt, szükség esetén a telexet), a vallástól egyre jobban elforduló nyugati világban akar utat találni a közösségi média tereibe „felköltöző” generációkhoz. Közben pedig látja: mennyire keskeny ez az ösvény.”
Forrás:
Digitális Vatikán; Nyáry Gábor; Ludovika.hu; 2020. december 23.
(További szakirodalmi hivatkozások találhatók az eredeti cikkben.)
