Városdiplomácia 2.0 – az amerikai tapasztalatok
A globális koronavírus járvány ugyan még messze nem tekinthető legyőzöttnek, sok a kérdőjel (a földgolyó különböző részein felbukkanó, majd minden óvintézkedés ellenére rohamosan elterjedő mutánsokkal kapcsolatban, és az esetleges újabb hullámokat illetően); különösen az tűnik ma még bizonytalannak, hogy – valamilyen formában, pl., mint az influenza – a jövőben is velünk marad-e ez az új vírus? A politikusok mégis már a járvány utáni időkre készülnek, és ezen a téren nincsenek más helyzetben az egyes nagyvárosokat igazgató szakemberek sem. A globális térségek, jelentős világvárosok önálló nemzetközi kapcsolataiban rejlő lehetőségeket kutató szakemberek, a városdiplomácia elméleti és gyakorlati művelői aktív eszmecserével igyekeznek új stratégiákat kidolgozni a megváltozott helyzethez. A nemzetközi közdiplomáciai kutatás fontos műhelye, az amerikai USC Center on Public Diplomacy kerekasztal-sorozattal mozdította elő a szellemi alkotó munkát. A konferencia szezon negyedik eseményére a napokban került sor – természetesen online formában. Itt az észak-amerikai kontinens nagyvárosi vezetői, nemzetközi kapcsolatok építésével foglalkozó tisztségviselői vitatták meg a koronavírusos időszak nyomán előálló új helyzetet, és a nemzetközi munka lehetséges lépéseit.
Az elmúlt másfél év világkrízisének egyértelmű és legfontosabb következményeként a nagyvárosok nemzetközi kapcsolatépítő tevékenysége szinte egyik pillanatról a másikra túllépett a szokványos kulturális, illetve gazdaságfejlesztő fókuszon. A lakáskérdés, a (közegészséggel is összefüggő) oktatás-nevelés, de a klímakérdések, és természetesen mindenekelőtt a járványügy, közegészségügy magától értetődő módon épült be a városdiplomácia portfóliójába. A járvány utáni „új normalitás” időszakára készülve, az észak-amerikai városi szakemberek az alábbi négy kulcsterületet jelölték meg a nemzetközi kapcsolatépítés kívánatos új prioritásai között:
Az első és legfontosabb feladat az (még mindig) nem más, mint meggyőzni a városvezetés más tisztségviselőit arról, hogy a nemzetközi kapcsolatépítésnek valós, a városlakók életét közvetlenül érintő hozadéka van (lehet). Az USA városainak szempontjából nyilván jelentősége lesz a Biden-kormány elkötelezettségének arra, hogy a helyi önkormányzatok mozgásterét jelentősen megnövelje. Az elmúlt évek krízishelyzeteinek ugyanakkor nyilvánvaló következménye annak a felismerése, hogy a modern társadalmak előtt tornyosuló problémák egész sora (elsősorban természetesen az egészségügyi vészhelyzetek, de hasonlóan a klímaváltozás okozta problémák is, vagy akár az intenzívebbé váló nemzetközi terrorizmus) alapvetően városi szinten jelentenek gondot, ugyanakkor jól látható, hogy ezek nem kezelhetők hatékonyan helyi szinten. A pandémia jól mutatja, hogy a 21. század zsúfolt nagyvárosai különösen sérülékenyek, ugyanakkor a globális összekapcsoltság következtében képtelenek külön-külön szembenézni ezekkel a kihívásokkal.
A hatékony városdiplomácia feltételei között kiemelten fontosak az együttműködési infrastruktúrák, aktív nemzetközi hálózatok. Ezekből ma már jó néhány akad, a Strong Cities kezdeményezéstől a C40 hálózaton át az U20 networkig. Az eszmecserébe bekapcsolódott észak-amerikai városvezetők ugyanakkor egyöntetűen úgy vélik, hogy az összefogás intézményrendszerében még szűk keresztmetszetek mutatkoznak. Jelenleg ugyanis az ilyen városdiplomáciai hálózatok döntően a klímatémákra, illetve a migráció kérdéseire fókuszálnak csupán. Az Egyesült Államok városvezetői – nyilvánvaló összhangban az országban kitapintható társadalmi törésvonalakkal és dilemmákkal – a társadalmi befogadás, esélyegyenlőség, sokszínűség előmozdításának témáit is a hálózatszervező fókuszpontok közé emelnék. És persze, kiemelten, a közegészségügy, járványügy témáit is, többé-kevésbé az általános jóléti problémákkal szoros összhangban.
Az elhúzódó koronavírus járvány, a közvetlen egészségügyi válság mellett szélesebben értelmezett egzisztenciális krízissel sújtotta a városlakó közösségek jelentős részét Észak-Amerikában (is). A járvány okozta gazdasági visszaesés megfordítása, a krízis elültével, a városvezetések első számú feladata lesz az USA-ban és Kanadában egyaránt. A gazdaság fellendítése ezért a prioritások élén áll, ugyanakkor (az előző pontban már említett sajátos társadalmi-politikai törésvonalakkal és válsághelyzetekkel összhangban) az amerikai városvezetők és igazgatási szakemberek a „társadalmilag igazságos”, illetve „befogadó” (inkluzív) gazdasági helyreállításra helyezik a hangsúlyt. A szakemberek meggyőződése, hogy ezen a téren a városi igazgatások nemzetközi kapcsolatai, együttműködései különösen gyümölcsözőek lehetnek.
A politikai támogatás szerepe továbbra is meghatározó: azok a városok, ahol a városvezetés nem vált elkötelezett hívévé és támaszává a helyi önkormányzat nemzetközi kapcsolatépítő részlegének, ott a városdiplomáciai kezdeményezések rendre elsorvadtak, illetve eltűntek. A városvezetés támogatásának megszerzése tehát a járvány utáni időszak 2.0-ás városdiplomáciájában is kulcselem lesz.
Toward City Diplomacy 2.0; Sohaela Amiri; USC Center on Public Diplomacy; 2021. április 8.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Elindult a DW Magyar, a német állami „public diplomacy” szervezet magyar csatornája
Az európai térség közdiplomáciájának kétségtelenül egyik legszokatlanabb lépéseként elindította magyar nyelvű „adását” a Deutsche Welle, azaz a német állam kifelé sugárzó csatornája. Valójában inkább újraindításról lehet beszélni, ám ettől a lépés semmit sem veszít furcsaságából: hajdanán már sugárzott magyar nyelven adást a német szövetségi kormány külföldi propaganda intézményrendszerének zászlóshajója, ám ez még akkoriban történt, amikor – a hidegháborús szembenállás frontvonalainak – ellentétes oldalán állt a két ország. Az adás újraindításnak indoklása kétséget sem hagy a mögöttes szándékok alapvetően politikai jellegét illetően: Peter Limbourg, a német állami csatorna főigazgatója úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon a független média egyre nagyobb nyomás alatt áll, és ezért volt itt az ideje annak, hogy a Deutsche Welle visszatérjen az országba. Önmagában ugyanakkor az idegen nyelvű műsorsugárzás nem szokatlan sem a német gyakorlatban (ahol a magyar adás lesz a 31. idegen nyelvű műsora a csatornának), sem pedig a nemzetközi kapcsolatokban, ahol az ilyen csatornák a közdiplomáciai eszköztár legfontosabb elemei között szerepelnek. Ugyanakkor a politikai aktivizmus nyílt hirdetése a tévéadó céljaként mindenképpen szokatlan a nemzetközi gyakorlatban. A „sugárzás”, alkalmazkodva a változó tömegfogyasztási szokásokhoz és a költséghatékonysághoz, dedikált YouTube csatornán történik.
Elindult a DW Magyar, a Deutsche Welle magyar nyelvű YouTube-csatornája; Szalay Dániel; Media 1; 2021. április 28.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
