energiafenntartható fejlődésközigazgatás: magyartechnika

A megújuló energiaforrások alapjaiban változtatják meg a villamosenergia-piacot, mondja a MAVIR elnök-vezérigazgatója

Szerző: 2021. május 31.No Comments

„Át kell állnunk arra a működésre, hogy a nagy termelőegységeket megtartva nagyon sok kis termelőt is a hálózatba kapcsoljunk – mondta Biczók András. A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. elnök-vezérigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az áram-autópályákról, arról, hogy miért jelent feladatot az ország energiaellátásában akár egy téves időjárás-előrejelzés is, és hogy miként is szakadt ketté átmenetileg, néhány órára Európa energiaellátása egyetlen apró hiba miatt januárban

Mi a MAVIR feladata?

A MAVIR a villamosenergia-értékláncban központi szerepet képvisel. Három engedélyesi területünk van. Az egyik az átviteli hálózat üzemeltetése és karbantartása. Körülbelül ötezer kilométert üzemeltetünk, felépítésében és logikájában ez a magasfeszültségű átviteli hálózat az autópályákkal hasonlítható össze, tehát ez az áram-autópálya hálózat igazából. Erről ágaznak le a különböző utak, azaz az elosztóvezetékek, ez az, ami a végén a villamosenergia fogyasztóig eljut. Van a termelő, az átviteli hálózat, az elosztóhálózat és fogyasztó, így érünk a villamosenergia-értékláncon végig. Ez az egyik legfontosabb feladatunk. A második engedélyesi területünk a rendszerirányítás. Ez az a tevékenység, amikor egy óriási termet mutatnak kétemeletnyi magas LED-falakkal, monitorokkal, ahonnan tulajdonképpen az egész magyar villamosenergia-rendszer vezénylése történik. A harmadik, legfiatalabb engedélyesi területünk pedig a piacműködtetés. Az átviteli hálózat önmagában egy kihívás, hiszen ez ki van téve az időjárásnak, az általános körülményeknek, és infrastruktúra nélkül nem tudjuk a villamos energiát szállítani. A rendszerirányításnak az a feladata, hogy a villamosenergia-piacot minden másodpercben egyensúlyban tartsa. Figyelembe veszi azokat a villamosenergia-forrásokat, amelyeket a villamosenergia-termelők állítanak elő az országon belül, figyelembe veszi az importforrásokat, és nézi a fogyasztást is. Ezt a rendszerirányítónak másodperc alapon egy szinten kell tartania, tekintettel arra, hogy a villamos energia abban a formában, ahogy az olaj vagy a gáz, nem tárolható. A harmadik területünk, a piacműködtetés az elmúlt években markánsan előtérbe került. A MAVIR működteti azokat a piaci rendszereket, amelyek a villamosenergia-kereskedelmet lehetővé teszik. A MAVIR szerepe ezen hármas körül forog, és olyan súlyértékű most már mind a három, hogy bármelyik szakad meg a háromból, az jelentős korlátozásokat tud okozni a a régióban, az országban.

Az átviteli hálózat kinek a tulajdonában, kinek az irányítása alatt van? Hol kezdődik a lakosság által ismert szolgáltatók és hol a MAVIR fennhatósága?

Ismételten az autópályás példához szeretnék visszanyúlni. Ha az M1-es autópálya elkezdődik Hegyeshalomnál belépéskor, és tart Budapestig, akkor ez az autópálya a MAVIR hálózata, és ott, ahol az M1-es autópálya beér Budapestre, az autópálya táblánál, ott találkozunk az elosztóhálózattal. Az elosztóhálózat más feszültségszinten, más vezetékekkel működő, de ugyanilyen logikán működő villamosenergia-hálózat, a feladata alapvetően az, hogy a fogyasztókat ellássa.

A rendszer vezénylése a másik fontos feladatuk. A gyakorlatban a rendszerirányítás hogy néz ki? Ki és hogyan ad utasítást az erőműveknek, a beszállítóknak? Felveszi a telefont az ügyeletes diszpécser, és odaszól, hogy srácok, úgy tűnik, hogy most egy kicsit több energiára lenne szükség?

A villamosenergia-termelők egyfajta menetrend szerint működnek. A fogyasztás és a termelés közötti állandó egyensúly fenntartásához is a magyarországi termelőktől kötünk le, hasonló menetrend szerint kapacitásokat, illetve vásárolunk tőlük energiát. Másodperc alapon egyensúlyban kell lennie a termelés–fogyasztásnak, a MAVIR ezt az egyensúlyt ezekkel az erőművekkel együttműködve tartja fenn, állítja elő. Ott, abban a nagy teremben, a kétemeletnyi LED-monitorok előtt ülő kollégák adják ki az utasítást az erőműnek, hogy termeljen többet, vagy éppen csökkentse a termelést és álljon ki a rendszerből.

Mik a rendszer állandó konstans elemei és mik a kapcsolható, szabályozható elemek? Illetve melyek azok, amelyek se nem kapcsolhatók, se nem állandó termelők?

A termelők nagyon sokszínűvé váltak az elmúlt években. A magyar villamosenergia-rendszer arra a szisztémára épült fel, hogy kevés, de nagy termelőegységből álló hálózatot kapcsolunk össze egy nagy hálózattal, amihez kapcsolódnak az úgynevezett elosztóhálózatok, és azokon keresztül a fogyasztók Ez a rendszer markánsan elkezdett megváltozni az elmúlt években, részben köszönhetően annak az általános zöldítési folyamatnak, ami körülvesz minket. Amíg korábban Magyarországon beszéltünk három-négy-öt nagy erőműről, amelyek alapvetően a termelés nagy részét adták, ma már többezres termelői létszámról beszélünk, hiszen a decentralizált energiatermelés utolért minket, és a magyar rendszert is arra kell felkészíteni, hogy ezt a típusú működést integrálni tudjuk. Át kell állnunk arra a működésre, hogy a nagy termelőegységeket is megtartva nagyon sok kis termelővel is kapcsolatba kerülünk.

Mekkora a magyar villamosenergia-rendszer, mekkora az összes beépített teljesítmény Magyarországon

A beépített teljesítmény nagyságrendileg tízezer megawatt környékén van, a maximális rendszerterhelésünk 7100 megawatt környékén volt. Az átlag rendszerterhelésünk egy normál napon 6000-6500 környékén van.

És mi van akkor, ha a tervezetthez képest sokkal kevesebb, vagy több áramra van éppen szükség, akkor mi a MAVIR feladata?

Nem mi vagyunk a kereskedők, mi a szállítói vagyunk a villamos energiának, és a feladatunk az, hogy az egyensúlyi állapotot minden pillanatban fenn tudjuk tartani ahhoz, hogy a rendszer ellátható legyen. A kereskedelmi egyensúlynak a fenntartásáért a kereskedők felelősek, ha többlet van, akkor nyilván megpróbál mindenki eladni, ha viszont hiány van, akkor megpróbál beszerezni, és ha ezenfelül még egyensúlytalanságok vannak a rendszerben, ott jön be a MAVIR, mert ezeket az egyensúlytalanságokat ki kell szabályozni, a másodperc alapú egyensúlyt meg kell tudni teremtenie.

Hogy lehet kiegyensúlyozni?

Ülnek a kollégák a nagy teremben, és az erőműveket indítják, vagy éppen leszabályozzák, esetleg átmenetileg kiveszik őket a termelésből. Ez az a rendszerszintű szabályozás, amikor az egyensúlyi állapot fenntartásához a MAVIR által kifejezetten erre a célra lekötött termelői kapacitásokból a MAVIR vagy plusz kapacitást, energiát vesz igénybe, vagy pedig csökkenti a termelést a rendszerben.

Mekkora tartalék van a rendszerben?

Ez nagyon sok mindenen múlik, nehéz lenne egy fix számot mondani. Különböző időtávokon szerezzük be ezeket a kapacitásokat, és energiát. Az első negyedévből egy példa rámutat arra, hogy min kell még dolgoznunk a következő időszakban. Maga a tartalék 600 és 800 megawatt környékén mozog. Ez önmagában talán keveset mond, de ha mellé tesszük azt, hogy voltak olyan eseteink idén márciusban, amikor egy csütörtöki napon arra készültünk, hogy napos idő lesz, mert azt mutatta minden előrejelzés, majd reggel kiderült, hogy nem napos az idő, hanem felhős, és innentől kezdve a megújuló termelés nem úgy érkezett a hálózatra, mint ahogy terveztük és ahogy a termelők is előre jelezték nekünk. Reggel 870 megawatt hiányzott a rendszerből hirtelen, amit nekünk akkor az összes elérhető tartalékunkból hirtelen pótolni kellett. Ezek azok a körülmények, amelyekre fel kell például készülnie egy rendszerirányítónak, amikor elindul a zöld hullám, amikor zöldítjük a termelést, a mindennapjainkat, hogy mennyire változékony a megújuló termelés: ezen az ominózus csütörtöki napon 870 megawattot kellett megtalálnunk, nem egészen 24 órával később, másnap reggel meg 470 megawattot le kellett szabályoznunk, mert akkor viszont már annyi többlettermelés volt a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy 24 órán belül, ha a teljes skálát nézzük, 1300 megawattot kellett, ahogy mi mondjuk kiszabályozni.

Mennyire kiszámítható az előrejelzés?

Ez az egyik legfontosabb előfeltétele a működésünknek, és nagyon sokat kell iparági szinten közösen dolgoznunk, hogy az előrejelzési képességünket javítani tudjuk. Ebben nagyon nagy mértékben benne van az időjárás kiszámíthatatlansága. Vannak olyan területek Európában, ahol ez könnyebb, van, ahol sokkal nehezebb. Például a tengerparti országokban a klimatikus viszonyok miatt akár a szél, akár a napsütés sokkal kiszámíthatóbb, mint itt Magyarországon. Ezzel együtt időjárás-előrejelzés itt is van, finomítani kell rajta, folyamatosan dolgozni kell nekünk is, a termelőknek is azon, hogy minél pontosabb becslés legyen. Olyan feladatunk is van, hogy azokat az általában 15 perces termelési előrejelzéseket, amit a kereskedők előre jeleznek nekünk, hogyan tudjuk minél kisebb időszakra felbontani. Ez a megújuló termelőnek nyilván jó, mert sokkal gyorsabban, rugalmasabban tudnak ők is reagálni a váratlan változásokra, egyensúlytalanságokra.

A fogyasztással mennyire tudnak pontosan számolni?

Nagy kihívás az is, hiszen nekünk nincs fogyasztói kapcsolatunk, mi leginkább a kereskedői adatszolgáltatásra vagyunk utalva.

Van egy olyan táblázat, amivel meg tudja nézni, hogy június 20-án általában mekkora volt a fogyasztás, a biztosított energia, mennyit kellett importból hozni?

Ez oda-vissza megvan. A MAVIR esetében rengeteg adattal dolgozunk, korábban órás alapon dolgoztunk, most negyedórásan dolgozunk, megyünk a perces kereskedés irányába, és ez mind-mind adatmennyiséget növel majd a végén. A mérési rendszerünket jelentős mértékben át kell alakítanunk, mert a megújulók miatt sokkal rövidebb időblokkokban kell mérnünk. Ez pár év múlva odáig fog elmenni, hogy 4 másodpercenként lesznek mérési adataink, sok száz, sok tízezer pontot az országban össze kell vezetnünk, ami egy elszámolási alap a kereskedők között, és historikusan meg szép grafikonokat tudunk belőle rajzolni.

Ha újabb fogyasztó lép be, egy új ipari létesítmény, az milyen hatással van a hálózatra, az ellátásra és a rendszerirányításra? Új hálózati elemeket kell telepíteni?

Az elmúlt időszakban a MAVIR esetében jellemzően három irányból támadtak beruházási igények. A legegyszerűbb és leghétköznapibb, hogy a berendezéseink is elérnek egy korhatárt, és akkor cserélni, vagy átalakítani kell őket. Fejlesztésekre a határkeresztező távvezetékek miatt is szükség van, de belföldön a két nagy meghajtórugója van a fejlesztéseknek, az egyik a megújulók miatt átalakuló struktúra, a másik pedig azok az fogyasztáshoz köthető fejlesztési igények, ahol nekünk külön távvezetéket, külön alállomást kell építeni. Ezek jellemzően hosszabb időt igénylő munkák, a MAVIR esetében egy új alállomás létesítése megfelelő távvezetéki kapcsolattal két és fél-három év.

A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal adatai szerint egy év alatt másfélszeresére nőtt a háztartási méretű naperőművek darabszáma és beépített teljesítménye idehaza. Mára mintegy 72 ezer háztartás rendelkezik napelemes kiserőművel, a beépített kapacitás meghaladja a 700 megawattot, összességében az ipari méretű erőművekkel pedig az 1200 megawattot. Milyen feladatokat, kihívásokat jelent a rendszerirányító és a hálózat szempontjából ez a változás?

Rengeteg feladatot végeztünk el az elmúlt időszakban, és még nagyon sok van előttünk, mert folyamatosan haladunk mi is a fejlesztéseinkkel. A megújulók felcsatlakozása a rendszerre megkívánja azt, hogy a megfelelő szabályozási kapacitás is rendelkezésünkre álljon. Ebből többletre van szükségünk a következő időszakban, és az új termelőegységek, új erőművek megépítésének az átfutási ideje még annál is hosszabb, mint a hálózatépítésé. Folyamatos integrációs tevékenységet végzünk, hogy a megújuló termelők fel tudjanak csatlakozni a hálózatra. A számok minden kétséget kizáróan impresszívek, összességében több mint 2000 megawatt beépített, megújuló teljesítményről beszélünk az országban, ami nagyon jelentős kapacitás, a mostani paksi blokk teljesítményével egyenértékű, sőt, a 2200 megawattal már fölötte is vagyunk, és ezek a termelőegységek folyamatosan jönnek. Több oldalról szükséges ezeket kezelni. Vannak egyrészt olyan informatikai fejlesztések, amelyek révén a piacműködtetési rendszerek tudnak fejlődni. Azokat a rendszereket fejlesztjük, amelyek képesek arra, hogy minél rövidebb időegységekre be tudjunk fogadni termelési előrejelzéseket, és azokat fel tudjuk dolgozni. Ezek a piacműködtetési rendszerek rettentő fontosak, hiszen ezek teszik lehetővé azt, hogy a kereskedés a megújuló energiával minél jobban integrálódni tudjon. Fontosak ilyen szempontból a rendszerirányítási képességeink is, hiszen korábban pár tíz erőművel voltunk kapcsolatban, most ezres nagyságrendekről beszélünk, és természetesen itt vannak a hálózati beruházások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindez működni tudjon. Sok esetben nemzetközi összekapcsolásokról van szó, másfél hónappal ezelőtt adtuk át azt a három szlovák–magyar vezetéket, ami egy elég hosszú folyamatnak a végeredménye. Ezek a nemzetközi átvitelihálózati összekapcsolások teszik lehetővé a kapcsolódásunkat Európához. Miért fontos ez? A villamosenergia-hálózat egy fizikai hálózat, ami Portugáliától Törökországig együtt lélegzik, még akkor is, ha minden országnak van egy, vagy több rendszerirányítója, ami a hálózatért felel, de ezek a hálózatok a határkeresztező kapcsolódások mentén összekapcsoltak. Erre egy nagyon szemléletes példa volt egy január 8-i eseményünk, amikor egy olyan eseménysorozat történt, amire 15-16 éve viszonylag nem volt példa: kettészakadt az európai rendszer.

Ráadásul itt, a magyar határ túloldalán.

Így van, abban a horvát alállomásban, ahova a magyar vezetékünk is becsatlakozik, volt egy olyan esemény, a mostani tudásunk szerint egy eszközhiba, vagy valamilyen rossz eszközbeállítás miatt, hogy a horvátországi alállomástól egyik oldalon Dalmáciáig, a másik oldalon Szerbia, Románia felé kettészakadt az európai rendszer, amire utoljára 2006 környékén volt példa. Ez azt jelentette, hogy egy magyarországi terhelésnyi hiány alakult ki Európának abban a részében, ahol Magyarország is volt, tehát Magyarországon és a tőle Nyugatra levő országokban, több mint hatezer megawattnyi teljesítmény hiányzott ebben az időszakban. A másik oldalon meg persze meg ugyanilyen túltermelés volt. A fogyasztói kiesés minimális volt ahhoz képest, hogy mekkora volt a jelenség.

A hírek szerint Nyugat-Európában is bizonyos ipari létesítményeket érintett.

Franciaországban és Olaszországban is, de csak azok a fogyasztók érezték meg, akik vállalták azt, hogy bizonyos körülmények és feltételek mentén a rendszerirányító utasítására vissza tudják venni a villamosenergia-fogyasztásukat. Ezzel és a nagyon gyorsan aktivált erőművi teljesítményekkel Nyugat-Európában tudta megteremteni az európai hálózat, hogy a hálózatok stabilak és működőképesek maradtak. Ez mutatja azt, hogy a hálózatok fizikai összekapcsolása miért ilyen fontos.

Elképzelhető, hogy a rendszerirányítás, illetve a hálózat kihasználtsága húsz-harminc év múlva jelentősen megváltozik, mert, mondjuk, minden ház tetején lesz már napelem és teljesen más lesz az áramlás?

A hétköznapi életünkben is látjuk, hogy majdnem minden a villamos energiához kapcsolódik, és bár a felhasználók egyre energiatudatosabbak és kevesebb energiát használnak fel, de mégiscsak egyre több laptopot, tv-t, hűtőgépet, mosogatógépet, klímát, fűtési berendezést használunk, vagy akár az elektromos autóknak a töltése is előbb-utóbb számottevő jelenség lesz. Ezért mi azzal számolunk, hogy részben a fogyasztói szokások hoznak változást az életünkbe, de változást fog hozni a decentralizált termelés, változást fog hozni az időjárás-függőségünk és az, hogy ezen feltételek mellett hogyan tudjuk ugyanazt az ellátási biztonságot, ugyanazt a színvonalat fenntartani a működésükben, mert nyilván azt senki nem szeretné elfogadni, hogy bizonyos időszakokban ne tudja a telefonját tölteni, vagy a laptopját használni. Ehhez viszont nyilván másfajta eszköztár kell, mint amivel az elmúlt tíz-húsz-harminc évben dolgoztunk.

És ismerik már ezt az eszköztárat?

Elég jól megfogalmaztuk azt, hogy mire van szükségünk. Ugyanakkor azért azt is látni kell, hogy mi egy európai rendszernek a része vagyunk, azok a fejlesztések, amiket itthon is elvégzünk annak érdekében, hogy a megújulókat fel tudjuk engedni nagyobb mértékben a hálózatra, nem magyar specifikumok, ezek egységes európai specifikumok közös határidőkkel is, amikor az összes rendszerirányítónak oda kell érni. Hiszen azt kívánja meg a működési logika is, hogy ha itt süt a nap, a másik oldalon Európában meg éppen felhős az idő, akkor cseréljünk energiát, az itteni többlet el tudjon jutni oda. Ez egy nagyon egyszerű felvetés, a megvalósítása sajnos azért millió és egy izgalmas feladatba és kihívásba torkollik majd. Ugyanakkor, és ez nagyon fontos, a MAVIR-nak és Magyarországnak ellátásbiztonság szempontjából nyilván azok a termelőegységek, amelyek belföldön vannak, óriási előnyt fognak jelenteni, hiszen ezekre direkt ráhatásunk van.

Az európai hálózat mennyire rugalmas, mennyire könnyű, vagy mennyire nehéz ezen változtatni?

Az alapvető kereskedési logika nagyon régóta itt van velünk, hogy bárki bárhol vásárolhat energiát és behozhatja azt az országba, szükséges ehhez az, hogy találjon megfelelő határkeresztező kapacitásokat. Abban van újdonság, hogy az a fajta szabályozás, amit a rendszerirányítók végeznek, kapcsolódjon szorosabban össze. Mindenfajta infrastruktúra nagy értékű, aránylag hosszú beruházási idővel épül meg, viszont ha megépült, akkor tartós, és nem tudjuk őket átvinni holnapután máshova. Ehhez képest körülvesznek minket olyan gyors változások, amire nekünk azért nem egyszerű reagálnunk. Egy megújuló napenergiapark másfél-két év alatt megvan, a mi fejlesztéseink minimum kétszer ennyi időt vesznek igénybe, egy erőművi fejlesztés akár még háromszor annyi időt is lehet, de ez akkor tud jól működni, ha ezek mind egyszerre teljesülnek. És arra kell nagyon figyelnünk és vigyáznunk, hogy ezek a teljesítések ne szakadjanak el nagyon egymástól. Most át kell állnunk egy olyan működésre rendszerirányítóként is, ahol ezeket a gyors változásokat le tudjuk fordítani a saját nyelvünkre. Nekünk a gyors változások fontosak, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a megújulókat jól tudjuk integrálni, a piacokat jól tudjuk üzemeltetni és egyensúlyban tartani. De nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az egyensúlytartás és a villamosenergia-ellátás biztosítása mindig garantálható legyen.

A fosszilis üzemanyaggal működő erőművek beépített kapacitása idehaza hogyan változik, hogyan változhat a következő öt-tíz-tizenöt évben? Szükség lehet még újakra?

Mi azt gondoljuk, hogy igen, és nagyon fontosak is a rendszerirányítás szempontjából, hiszen a fosszilis erőművek adják egy jó részét annak a működési modellnek, amivel a rendszert szabályozni tudjuk, a megújulókat üzemeltetni tudjuk. Még a legjobb nyári napokon is le fog menni a nap, ezért ahhoz, hogy a villamosenergia-ellátást azokban az időszakban is biztosítani tudjuk, szükség van azokra az energiatermelőkre, amelyek ettől független tudnak működni. Mi technológia- és márkafüggetlenek vagyunk, nekünk az a fontos, hogy a megfelelő mennyiségű energiát igénybe tudjuk venni, amikor szükség van rá. Hogy ez egy gázos erőműből, egy energiatárolóból áll elő vagy bármilyen más formában érkezik hozzánk, az a MAVIR szempontjából indifferens. Nekünk az a fontos, hogy legyen, és ha van, akkor hozzá tudjunk férni, és akkor, amikor szükség van rá, aktiválni tudjuk.

A mostani gázüzemű erőművek mennyire korosak? Mikor kell őket leállítani?

Minden erőműnek van egy működési engedélye, különböző feltételeket kell teljesíteniük, hogy utána mit csinálnak velük, az a tulajdonosokon múlik. Az erőművek már korosak, a legfiatalabbak is 11-12-13 évesek, és akár a karbantartásuk, akár a működésük egészen más, mint amire nekünk majd a jövőben szükségünk lesz. Rendszerirányítási oldalról szükség van olyan kapacitásbővítésre, ami növeli a rendszer rugalmasságát, szabályozhatóságát.

Említette a határkeresztező kapacitásokat. Mennyire állunk jól?

Ebben tényleg jól állunk, és ezen nagyon sokat segített az a három szlovák–magyar összekötő, Gönyűnél kettő, egy pedig Sajóivánkánál, Kelet-Magyarországon. Ezek egyrészt importlehetőséget jelentenek, másik oldalon a hálózat stabilitását, hiszen azáltal, hogy a belföldi termelés Kelet-Magyarországon jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban, szükséges volt az új összeköttetés. Egy nagy feladatunk van még hátra, az pedig a szlovén–magyar összeköttetés. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a magyar szakasz elkészült már évekkel ezelőtt, mi ott állunk a határon, a szlovén felet várjuk, hogy megérkezzen ő is a saját távvezetékével, és a várakozásaink szerint ez 2022 év elején legkésőbb meg fog történni, és akkor elmondhatjuk, hogy minden szomszédos országgal megvan az összeköttetésünk.

Lehet szükség még a közeljövőben új határkeresztező kapacitás kiépítésére?

Ezeket folyamatosan vizsgáljuk, nemcsak mi, hanem a szomszédos országok is. Minden országnak az energiamix-változása jelentős mértékben befolyásolja ezt. A bővítések folyamatosan napirenden vannak ott, ahol arra szükség van. Határkeresztező vezetéket akkor építünk, ha erre a megfelelő mutatószámok felhatalmazást adnak egy elég objektív kritériumrendszer mentén. Ha erre szükség van, akkor ez folytatódni fog. Az összekapcsolódó európai hálózat mentén nem hiszem, hogy véget ért ez a korszak.”

Forrás:
Biczók András: a megújuló energiaforrások alapjaiban változtatják meg a villamosenergia-piacot; Infostart / InfoRádió – Király István Dániel 2021. május 28. 12:26