„Az első lépés egy kibertámadás lesz, de számos más módszere van a rivális hatalmaknak.
A Csendes-óceánon egy nagy teljesítményű lézert szállító hajó célba vesz egy amerikai kémműholdat, elvakítva annak érzékelőit, ellehetetlenítve az Egyesült Államok egyik létfontosságú „égi szemét” – ez az egyik olyan forgatókönyv, amely katonai tisztviselők és civil vezetők félelme szerint eszkalációhoz és szélesebb körű konfliktushoz vezethet, mivel a rivális nemzetek, mint Kína és Oroszország, fokozzák a műholdak elleni fegyverek fejlesztését és telepítését.
Márpedig ha egy műholdat támadás érne, „a megfelelő intézkedéseket meg fogjuk tenni” a körülményektől függően – mondta John Shaw altábornagy, az amerikai Űrparancsnokság parancsnokhelyettese.
Mi is az amerikai Űrparancsnokság?
Az űrharctér egyáltalán nem sci-fi helyszín, és a műholdak elleni fegyverek is valósággá válnak a nem túl távoli jövő fegyveres konfliktusaiban, mondta Shaw a nemrég Colorado Springsben megrendezett 36. Űrszimpóziumon.
A U.S. Space Command felelős a katonai műveletekért a világűrben, amely a mezopauza a Földi légkör határánál, nagyjából a Kármán-vonalnál kezdődik, mintegy 100 kilométerrel a Föld felszíne felett. Ezáltal feladata az amerikai műholdak védelme a támadásoktól, és a válaszműveletek kidolgozása arra az esetre, amennyiben ellenséges cselekményekre kerül sor.
A katonai űreszközök, mint például a műholdak és a földi rendszerek általában „támogató” berendezéseknek minősülnek, amelyek olyan fontos szolgáltatásokat látnak el, mint a kommunikáció, a navigációs adatok biztosítása és a rakétakilövések előrejelzése. Mivel azonban a Pentagon egyre inkább függ a világűrtől, a műholdak stratégiai eszközökké és így az ellenfelek áhított célpontjaivá váltak.
„Nem lehet eléggé hangsúlyozni az űrbázisú rendszerek jelentőségét a nemzetbiztonság szempontjából” – mondta Frank Kendall légierő-miniszter a szimpóziumon tartott fő beszédében. Míg John Hyten tábornok, az egyesített vezérkari főnökök alelnöke egyenesen „szeret úgy beszélni a műholdakról, mint „nagy kövér, szaftos célpontokról”.
Azt, hogy hogyan változtassák ezt meg, hogyan nehezíthetik meg, hogy egy potenciális ellenfél azt higgye, sikerülhet megcsonkítania az USA űrbeli erejét, ezen a szimpóziumon vitatták meg, miközben az Űrparancsnokság kidolgozta az úgynevezett űrharcászati doktrínát. Egy műholdat elvakító lézer ugyanis csak egy példa arra, hogy milyen típusú támadásokra kell felkészülnie az Egyesült Államoknak. Ha ez megtörténne, a védelmi minisztériumnak el kellene döntenie, hogyan reagáljon erre a fenyegetésre. Elképzelhető, hogy a haditengerészeti vagy légi erőket hívnák be megtorló akcióra. „Még csak most kezdünk el foglalkozni azzal, hogy mit is jelent valójában az űrhadviselés” – mondta Shaw.
Az USA „hosszú távú stratégiai versenyben” van
Az Egyesült Államok és a rivális hatalmak, Kína és Oroszország között az űrbeli dominanciáért folyó verseny arra késztette a Trump-kormányzatot és a kongresszust, hogy 2019-ben újra létrehozza a 2002 óta deaktivált amerikai űrparancsnokságot, és önálló szolgálati ágként létrehozza az amerikai űrerőket.
Kendall, akit július végén iktattak be a légierő és az űrhadsereg polgári vezetőjévé, azt mondta, hogy az Egyesült Államok „hosszú távú stratégiai versenyben” áll Kínával. A világűrre vonatkozó következmények jelentősek – mondta -, mivel „Kína agresszívan lépett fel a világűr felfegyverzése érdekében”.
Az Űrerő új képességek fejlesztésébe fog befektetni az elrettentés és a győzelem érdekében, amennyiben az elrettentés kudarcot vallana – mondta Kendall. Bármilyen típusú eszkaláció téves számításokhoz és emberi hibákhoz vezetne, ezért az űrháború olyan „konfliktus, amit senki sem akar” – mondta.
Az amerikai hadsereg űrfegyverei, amelyek feltehetően elijesztenék Kínát attól, hogy az első provokációt leadja egy műhold ellen, titkosak. Eddig csupán egyszer szólaltak meg ezzel kapcsolatban, az űrhadsereg tavaly közölte, hogy az L3Harris által gyártott fejlett földi kommunikációs zavaró eszközt veti be, amely „támadó fegyverként” használható az ellenség műholdas adásainak megzavarására.
Chris Kubasik, az L3Harris alelnöke és vezérigazgatója szerint jobban tudatosítani kellene, hogy egy műhold elleni támadás milyen kockázatokkal járhat, ha az egy szélesebb körű konfliktust vált ki.
„Szerintem ez a legnagyobb fenyegetés, amellyel nemzetünknek szembe kell néznie” – mondta Kubasik az űrszimpóziumon. Egy űrháború „káros lenne a társadalomra nézve”, mivel a műholdak a legtöbb ember számára központi szerepet játszanak a mindennapi életben. „Ha belegondolunk, milyen hatással lenne olyan egyszerű dolgokra, mint a mobiltelefonok, a navigáció, az ellátási lánc, a logisztika, az egészségügy. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly kérdés, amiről nem szabad megfeledkezni.”
Láthatatlan háború
A közvélemény tudatosságára és a nemzet világűrtől való függésével kapcsolatos folyamatos edukációra van szükség ahhoz, hogy a DoD egyáltalán „megkapja a finanszírozást egy láthatatlan háborúra” – mondta. A földi konfliktusoktól eltérően ugyanis az űrháborút nem könnyű elképzelni. „Láthatatlan hadviselés, láthatatlan harci eszközökkel, más, mint itt a Földön, ezért az embereknek is nehezebb megérteni” – mondta Kubasik.
Mivel a hadsereg a kommunikációban a kereskedelmi műholdakra támaszkodik, ezek a rendszerek az ellenség egyik legvalószínűbb célpontjai, mondta Travis Langster, a Comspoc alelnöke és vezérigazgatója.
„Tekintettel a kereskedelmi űreszközök sokaságára, a megfigyelt tevékenységek alapján az első célpont valószínűleg egy kereskedelmi műhold lesz” – mondta Langster az Űrszimpózium panelbeszélgetésén. Azzal, hogy az ellenség elektronikus vagy kibertámadást indít egy olyan kereskedelmi műhold ellen, amelyet a DoD katonai műveletekre használ, „nagyon konkrét üzenetet próbál küldeni”, mivel nem húz határt a kereskedelmi és a katonai űreszközök között, így felér a hadüzenettel. (Katonai szakértők már több mint egy évtizede attól tartanak, hogy bármikor kitörhet az első kiberháború.)
Langster szerint a legvalószínűbb forgatókönyv egy „visszafordítható támadás”, ami egy űralapú szolgáltatás átmeneti kiesését jelenti. „A mai korban az első valószínűleg egy kibertámadás lesz”.
Carey Smith, a Parsons védelmi és kiberbiztonsági vállalat vezérigazgatója szerint az űralapú hálózatokat már most is támadások érik.
„Ma is történnek zavarások; nyilvánvaló, hogy az egész infrastruktúrát kibertámadások érik” – mondta. Ugyanis számos dokumentált kísérlet történt a kommunikációs jelek megzavarására a háborús övezetekben, ahol az amerikai erők tevékenykedtek.
A kérdés azonban az, hogy ezek a tevékenységek eszkalálódnak-e és szélesebb körű konfliktushoz vezetnek-e. „Úgy gondolom, hogy az űrbeli háborúhoz vezető út valójában egy űrbeli fegyverkezési versenyen alapul, és eddig szerencsések voltunk, hogy ezt sikerült késleltetnünk, de már küszöbön áll” – tette hozzá.
Smith szerint az űrverseny felgyorsulásának egyik fő oka, hogy a technológia rendkívül gyorsan fejlődik. A másik ok az, hogy nincsenek „kötelező érvényű kötelezettségvállalások arra vonatkozóan, hogy mik lesznek a működési normák az űrben” – mondta. „Enélkül pedig nagyon valószínű, hogy űrháborút fogunk vívni”.
A nemzetközi űrjog alapja
A nemzetközi űrjog egyetlen jelenleg létező alapja, az 1967-es világűrről szóló szerződés elavult, és nem foglalkozik a legtöbb olyan űrbiztonsági kérdéssel, amely háborút indíthatna el – jegyezte meg Smith.
A szerződés tiltja a tömegpusztító fegyverek világűrben való állomásoztatását, tiltja a katonai tevékenységeket az égitesteken, és jogilag kötelező érvényű szabályokat tartalmaz az űr békés célú kutatására és használatára vonatkozóan.
A jelenlegi űrkorszaknak azonban új szabályrendszerre van szükség, mondta Smith. „Valóban nem foglalkoztunk néhány nagyon nehéz kérdéssel. Követhet-e egy nemzet egy másik nemzet műholdját? Megengedhető lesz-e a megelőző önvédelem? Betiltjuk-e a fegyverek bármilyen formáját az űrben?”
Frank Backes, a Kratos űr- és védelmi vállalkozó vezető alelnöke is ezt a véleményt osztotta.
„Láttunk már nagyon is szándékos beavatkozást regionális konfliktusokon belül, hogy katonai rendszereket kapcsoljanak ki” – mondta. A Pentagon számára különösen aggasztóak a műholdas kommunikációs hálózatok megzavarása, amelyeket a pilóta nélküli megfigyelő repülőgépek működtetésére használnak. A drónok a GPS- és műholdas kommunikációs rendszerekre támaszkodnak a célpontok követése és lecsapása során.
„Az ilyen típusú visszafordítható hatások már bekerültek az űrszektorba, de egyetértek Carrie Smith-szel. Az űrverseny az, ami a világűrt hadviselési területté teszi” – mondta Backes. „Az, hogy ez hogyan fog kinézni a jövőben, határozottan pusztító hatással lehet az űr kereskedelmi és nemzetközi használatára.”
A Védelmi Minisztérium rugalmas űrarchitektúrát akar
A szakértők rámutatnak, hogy egyre több módja van a műholdak tartós vagy ideiglenes károsításának, így a DoD számára gyakorlatilag lehetetlen lenne a fegyverek sokasága ellen védekezni.
Kína és Oroszország például rendelkezik közvetlen felszálló fegyverekkel, amelyeket szuborbitális pályán indítanak, hogy a pályán lévő műholdat eltalálják. Vannak koorbitális fegyvereik is, amelyeket pályára állítanak, majd később a kívánt célpont felé manővereznek.
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja szerint Kína és Oroszország emellett nem kinetikus űrfegyvereket is bevet. Ezek közé tartoznak a műholdak érzékelőinek ideiglenes megzavarására vagy tartós elvakítására használható lézerek, valamint a műholdak felé irányuló vagy onnan induló kommunikációt zavaró eszközök, amelyek ugyanazon a rádiófrekvencián zajjal zavarják a kommunikációt.
Ezekkel a fenyegetésekkel szemben az Egyesült Államok célja, hogy az űrhálózatokat ellenállóbbá tegye azáltal, hogy különböző pályán keringő műholdak sokféleségét használja, megnehezítve az ellenfél számára, hogy hatékony támadást indítson.
Kendall szerint a rugalmasság „nem csak az egyes műholdakról szól, hanem az architektúráról”.
A DoD Űrfejlesztési Ügynöksége szeretné bemutatni, hogy reményei szerint milyen lesz egy ellenállóbb űrarchitektúra. Az ügynökség kis műholdakból álló, alacsony Föld körüli pályára állított, elszaporodott konstelláció telepítésén dolgozik a hagyományos nagy, drága űreszközök alternatívájaként, amelyeket a DoD hagyományosan magasabb pályákon, de sokkal kisebb számban röptet.
„Távolodunk a ‘szaftos célpontoktól'” – mondta Derek Tournear, az SDA igazgatója. Az elszaporodott architektúra lényege, hogy elegendő műhold legyen a pályán, hogy „kezelni tudjunk a lemorzsolódást”.”
Forrás:
Amerikai hadsereg: elkerülhetetlenné vált az űrháború; Computerworld; 2021. október 9.
