gazdaságközigazgatás: magyarpolitikatechnikatudomány

Az NKE-re is számít a magyar űripar

Szerző: 2022. január 3.No Comments

„Magyarországon mintegy negyven vállalat működik űripari területen. Bay Zoltán 75 évvel ezelőtt elvégzett holdradarkísérlete óta nem ültünk a babérjainkon, a magyar egyetemek tudást halmoztak fel, a vállalatok innovációi pedig számos űreszközön teljesítenek szolgálatot. Ferencz Orsolyát, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosát és Parragh Biankát, az NKE tudományos főmunkatársát, az Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.

Miért van szüksége egy ilyen méretű országnak az űrtevékenységre?

Ferencz Orsolya: Ma az űrszektorban használt eszközök és az ezekre épülő globális szolgáltatások a kritikus infrastruktúra részei, így nem kérdés, hogy ebben minden országnak részt kell vennie. Ehhez stratégia is kell. Az űrstratégiának tekintettel kell lennie az ország méreteire, de el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy Magyarországnak ne lennének nagyon komoly hagyományai. Hetvenöt éves a magyar űrtevékenység, Bay Zoltán – a világon másodikként – 1946. február 6-án végezte holdradarkísérletét, megmérte a Föld–Hold közötti távolságot. Ezután sikerek sorozata jött, és mostanra Magyarország teljes joggal kér helyet a nemzetközi űrközösségben.

Hogyan látja a fejlődés ívét, tehát a Bay-kísérlet, a Pille és mondjuk a CubeSatek mentén húzható egy ilyen ív?

F. O.: Ennél sokkal több, ráadásul a CubeSateket, azaz a kockaműholdakat nem is ebben a kontextusban emelném ki, hanem az oktatásnál. Nagy projektekben érdemes gondolkodni. Például nemrégiben az Európai és a Japán Űrügynökség BepiColombo missziójának egy platformon utazó két szondája eljutott a Merkúrhoz. Mindkét szondán több kulcsfontosságú berendezés, műszer magyar fejlesztők munkája. Egy másik példa, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) Hold körüli aktivitását megcélzó Lunar Gateway űrállomás és Lunar Pathfinder kommunikációs egység projektjeiben a sugárzásvédelem és a telekommunikáció legfontosabb eszközeit magyar cégek fejlesztik, gyártják és szállítják le. Nagy dolog, hogy az egyetemi szférában is vannak komoly eredmények. A zsebműholdak közül már a harmadik ilyen demonstrációs eszköz állt pályára és végez sikeres méréseket öt műszerével egy kicsi fedélzeten, és olyan új adatokat szolgáltat, amelyeket eddig senki nem mért meg. Nevezetesen a földfelszíni telekommunikációs rádiós zajok magaslégkörbe szóródó és ezáltal veszteségként jelentkező részét, az elektromágneses szmogot, innen a SMOG elnevezés.

Mindez nem elég tehát, miért kell magyar űrhajós is?

F. O.: Az űripar egy folyamatosan fejlődő szektor, ahol a piaci pozícióinkért újra és újra meg kell harcolnunk. A magyar űrhajós pedig nem presztízskérdés, ez is egy rosszul rögzült tévedés. Ugyanis a Nemzetközi Űrállomás egy különleges helyzetben lévő tudományos laboratórium, amelyből egyelőre csak egy van. Ebben az évtizedben várható, hogy részben magántőke révén több ilyen űrállomás is működésbe lép. Egy ilyen helyen a kutatási, azaz az ún. űrhajós időért nagyon komoly verseny folyik az országok között. Ha mi a saját űrhajósunk által a saját egyetemeink, cégeink, kutatóműhelyeink programját tudjuk végrehajtani, az óriási lendületet ad a szektornak.

Milyen célokat fogalmaz meg az űrstratégia?

F. O.: Három fontos pillére van: az utánpótlásképzés, az ipari szegmens megerősítése, illetve a nemzetközi mozgástér. Épp azért beszélgetünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, mert a kormány 2018-ban ehhez a minisztériumhoz rendelte a területet felismerve azt, hogy Magyarország kizárólag nemzetközi térben tudja sikerre vinni. Mindaz, amit az elmúlt években elértünk, a diplomatáknak és a külképviseleteknek köszönhető.

Milyen lépések kellenek ahhoz, hogy újabb magyar űrhajós vehessen részt egy misszióban?

F. O.: Ez egy kőkemény tárgyalássorozat eredménye. 2019-ben kezdtük a tárgyalásokat az Orosz Űrügynökséggel, a Roszkozmosszal. A reális céldátumot a magyar űrhajós feljuttatására 2025–2030 közé tettük. Közben 2020-ban az Egyesült Államok visszanyerte 2011-ben elveszített képességét arra, hogy amerikai földről amerikai eszközzel juttasson embert az űrbe. Az Axiom Space nevű űrinfrastruktúra-fejlesztő céggel közös programunkban 2024 a céldátum. A magyar költségvetésből finanszírozott program nem űrturizmus, hanem tudományos program, aminek fő célja az egyetemeink, kutatóhelyeink, cégeink előrébb vitele, versenyképességük fokozása és a gazdasági megtérülés. Most tervezési fázisban vagyunk, amiben nemzetközi partnereink is részt vállalnak. A tervezett feladatok között szerepel a sugárzásmérés, az anyagtudományok, űrélettan, gyógyszerfejlesztés, elektronikai fejlesztés. Soha ilyen nagy lehetőség nem volt magyar honfitársunk űrbe juttatására, ugyanis van egy mindezektől független harmadik szál is. Az Európai Űrügynökség szintén tizenegy év után megnyitotta toborzását, amely május végén zárult. A projekt-asztronauta- és a professzionálisasztronauta-, valamint a Paralimpiai Bizottság által segített paraasztronauta-programra összesen 170 honfitársunk jelentkezett, háromnegyedük férfi, negyedük nő.

Milyen haszna lehet az űrtevékenységnek a gazdaságra?

F. O.: A programban lehetőség nyílik termékfejlesztésre is, ami piacosítható. Annak idején a Pille dózismérő fejlesztés megjelent az atomerőművekben, az egészségiparban. Továbbá gondoljunk bele abba is, milyen lehetőséget jelent orvosainknak, ha egy űrhajós kiválasztása és kiképzése során tapasztalatokat szereznek.

Hogyan kapcsolhatók be a magyar egyetemek az űrtevékenységbe?

F. O.: Egészen más a versenyképessége egy egyetemnek a nemzetközi rangsorban, ha el tudja mondani leendő hallgatóinak, hogy nálunk élőben van lehetőség részt venni egy űrprogramban. Ahhoz, hogy bejussunk a nagy egyetemek elitklubjába, nekünk is olyat kell kínálnunk, ami a hallgatók számára érték.

Miben segíthet ezen a területen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem?

F. O.: Nagyon is sokat. Az űrszegmens nem korlátozódik a műszaki és természettudományok vagy az informatika területére. Az eszközök előállítása nyilván igényel ilyen tudást, ám az egész életünk megváltozott az űrképességeink miatt. A világjárvány alatt például a műholdflották által segített globális hírközlés jelentősen segítette a válságkezelést. Az űreszközök használata által egy teljes társadalmi átalakuláson mentünk keresztül. A jogszabályok és az ezen a területen működő multilaterális szervezetek belső struktúráinak ismerete, a biztonságpolitika kapcsán a nemzetvédelem, a hibrid hadviselés, a hatalmi rendszerek egymáshoz való viszonyának megváltozása mind olyan terület, amelyet az NKE is kutat. Még egy adalék: 2019-ben a NATO műveleti területté nyilvánította a világűrt. Célunk, hogy komplexen adjunk tudást a magyar egyetemistáknak, és ebben az NKE-re kulcsfontosságú szerep hárul.

Milyen munkát végez az NKE Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség Kutatócsoport?

Parragh Bianka: 2020-ban kezdtük meg az NKE Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség kutatócsoportjaként az űrstratégia gazdasági implikációinak megalapozását szolgáló munkát. Kutatócsoportunk a Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködésben arra vállalkozott, hogy felvázolja azokat az állami szerepvállalással összefüggő irányokat, amelyek hazánk sikeres felzárkózását támogatják az űripari területen. Mivel az űripari szolgáltatások és termékek kritikus infrastruktúrává váltak, fontos, hogy az állami és piaci szemlélet egyszerre jelenjen meg. Az ösztönző magyar állammodell 12 éves tapasztalata – amely több gazdaságpolitikai ágban ért el jelentős sikereket – fontos kiindulópontja kutatómunkánknak. Tekintettel a statisztikai adatok hiányos rendelkezésre állására és a megalapozott helyzetértékelés érdekében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködésben több szektorszintű kutatás készült. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy ma 40 vállalat működik az űripari területen, amelyek átlagosan 20 évesek, nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, és olyan tudást halmoztak fel, amely a célzott és ösztönző állami szerepvállalással tovább erősíthető. A szektor különlegességét az adja, hogy rendkívül tudásintenzív, magas képzettségű munkaerőt igényel. A magas hozzáadott érték lehetővé tette, hogy a kisvállalatok esetében 20, a középvállalatok esetében 50 százalékkal magasabb az árbevétel, mint a nemzetgazdaság többi ágazatában. A hazai vállalati hozzájárulás mértéke a nemzetgazdasági átlag 51 százalékos szintjéhez képest itt 98 százalékos. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy a hazai űrszektor életképes, és jelentős hazai hozzáadott értéket produkál. Háromnegyedük exportál, ami szintén kimagasló arány. A kutatómunkánk különlegességét adta az is, hogy a felmérés a pandémia idején készült, és az űripar bizonyította válságállóságát: a vállalatok többsége árbevétel-növekedést ért el. Az űripar olyan perspektivikus lehetőség a hazai hozzáadott érték növelésében, amely a beszállítói láncokban való előrelépéshez és a minőségi növekedési források bővítéséhez jelentősen hozzájárul. Ez pedig érdemben támogatja a fenntartható, környezetbarát gazdasági növekedést és a felzárkózást. További előny, hogy a legtöbb országban nincs ilyen múltra visszatekintő űrtevékenység, és a szektor vállalatainak, kutatóhelyeinek elhelyezkedésében országos lefedettség jellemző, azaz nincs Budapest-központúság. A pandémia alatti kutatások és a szektor „dual use” jellege alátámasztja, hogy az ösztönző, célzott állami szerepvállalásra a jövőben is szükség lesz. Az állami és a piaci szféra szoros együttműködése pedig nemzetközi kitekintésben is versenyképességi tényező. Emellett a nemzetközi kutatások az űripart mint kevésbé kitett iparágat azonosították. Pozitív fejlemény az is, hogy 2020-ban létrejött egyetemünkön a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely.

Hogyan hasznosulhatnak a kutatómunka eredményei az egyetem számára?

P. B.: Az egyetem portfóliójából adódóan számos területen. Az űrgazdasági, űrjogi, diplomáciai területeken, de a védelem- és biztonságpolitikai területek tudásanyagainak fejlesztésében is. Például az okostelefonok vagy a GPS-adatkövetés kettős felhasználású terület: polgári és katonai. Ilyen szempontból az NKE tekintetében mind a nemzetgazdasági előnyök feltárására, mind az állami szuverenitási oldalról lehetőség nyílhat.

F. O.: Újabb terület a diplomataképzés, hiszen ezzel is az NKE foglalkozik. Az űrdiplomácia hangsúlyait az elmúlt három évben értettük meg igazán, de más országok már évtizedek óta élnek ezzel.

Milyen üzenet fogalmazható meg a kétkedőknek, például azoknak, akik a Facebook-kommentekben azt írják, hogy minek költünk az űrre, miért nem inkább a nyugdíjakra? Erre született aztán egy olyan válasz: azért, hogy a következő évtizedekben is tudjunk nyugdíjat fizetni.

F. O.: Ez nem új érvelés. Amikor 1961-ben John F. Kennedy meghirdette az Apolló-programmal a Holdra szállást, ugyanebben az évben Fritz Bade német filozófus, SPD-politikus drága hobbinak tartotta az űrt. Aki viszont látja, hogy az elmúlt 50 évben mit kapott az emberiség az űripartól, beláthatja, hogy ma 8 milliárd ember életét teszi könnyebbé. Vannak olyan részei a bolygónak, ahová földfeszíni infrastruktúrával nem lehet oktatást vinni, de az űrinfrastruktúra segítségével távoktatást igen. A termésbecslés, a Föld-megfigyelés, a növénytakaró állapotának monitorozása, az árvizek vizsgálata vagy a klímaváltozás problémaköre az űrtechnológia nélkül nem lenne kezelhető. Azaz sokkal többet kap vissza az emberiség gazdaságban és tudásban, mint amennyit beletett. Magyarország pedig nem kis ország az űriparban, európai uniós viszonylatban közepes méretű. Ebben a szektorban nem kizárólag az számít, mekkora egy ország mérete és gazdasága. Persze számít a gazdasági hátország, de egy sportoló sem azért nyeri meg az olimpiát, mert gazdag országból jött, hanem mert tehetséges. Ez az űrtevékenységben nagyon kiemelten számít. Magyarországon bőven van tudástartalék, tehát akkor is tudunk sikereket elérni, ha nincs akkora gazdasági potenciál. Hasonló méretű ország Izrael, amelynek saját Hold-programja van, és számunkra példaértékű, amit az elmúlt évtizedben letettek az asztalra.

P. B.: Pénzügyi tekintetben nagy az előrelépés, hiszen megnégyszereztük azokat az ESA-befizetéseket, amelyek később a vállalatokat hozhatják kedvező helyzetbe, ugyanis pályázhatnak, és fejlesztéseket valósíthatnak meg. Emellett az épülő komplex űripari ökoszisztéma csak úgy lehet sikeres a jövőben, ha látjuk az űripar megjelenését a mindennapi életünket természetszerűleg könnyebbé, gyorsabbá, kényelmesebbé tévő területeken, legyen szó egészségügyről, mezőgazdaságról, járműiparról vagy akár a meteorológiáról. A társadalmi elfogadottságot kettősség jellemzi, hiszen sokan nincsenek tudatában, mennyire részei életüknek a fent említettek, a másik oldal pedig nagyon is látja és megdöbben, milyen sok területre kihat, és az űripari innovációk a teljes társadalom életminőségét emelik.

F. O.: Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a ma felnövő generáció számára már sokkal érthetőbb, miért van szükség űriparra. Nem gondolom, hogy ennek fontosságát az egyetemista korosztálynak kell magyarázni. Ugyanakkor a közvélemény meggyőzése ettől még fontos, de nem magyar specialitás. Minden ország küzd vele, például a NASA költségvetésének jelentős része, egyes források szerint közel 20 százaléka megy el a kommunikációra, azaz annak megmagyarázására, hogy a másik 80 százalékot mire költötték. Mindez nemcsak az űrszektort érinti. A genetikai kutatásoktól a kvantumszámítógépig számos tudományterület van, ahol elsőre nem érthető a mindennapi élethez való szükségessége, mégis számos gyakorlati haszna van. A napkitörések például szó szerint lekapcsolhatják a villanyt, tönkretehetnek eszközöket, hónapokra megbénítva a különféle szolgáltatásokat. Ezért fontos például az űridőjárás-előrejelzés, ami hamarosan megjelenhet a szolgáltatások szintjén. Magyarország is be kíván kapcsolódni ebbe az adatszolgáltatásba. Ha pedig ezek a kitörések elérik a földfelszínt, és az itteni infrastruktúrát károsítják, akkor az emberiség egy pillanat alatt a kőkorszakban találná magát, és akkor – a hiányát érezve – már nem lesz kérdés utólag, hogy miért is van szükség űrszektorra.”

Forrás:
Az NKE-re is számít a magyar űripar; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2021. december 27.
Az írás a Bonum Publicum magazin novemberi lapszámában jelent meg.