„Blogbejegyzésünkben Daniel J. Gervais problémafelvető cikkét mutatjuk be, mely az AI & Society című szaklapban jelent meg 2021 novemberében. A cikk nyílt hozzáféréssel teljes terjedelmében elérhető, és számos olyan dilemmát vet fel, melyek átgondolásra érdemesek mind a szakemberek, mind a fejlesztők, mind a jövendőbeli fogyasztók szempontjából.
A szerző kiindulása szerint a jog alanya az ember, így az olyan szabályokat tartalmaz, amelyek szerint „az ember köteles bizonyos cselekedeteket megtenni vagy azoktól tartózkodni, akár akarja, akár nem”. Az emberi jogrendnek adott esetben nememberi létezők is részei. Természeti objektumok vagy emberek által létrehozott, „jogi személyeknek” nevezett entitások. De ezekben az esetekben nincs, akit/amit felelősségre lehetne vonni – a jogi személyek esetében is emberi döntések állnak a háttérben. A természeti tárgyak, élőlények jogi szempontból nem tartoznak felelősséggel az egyes történésekért, míg a jogi személyek igen, azonban itt sem a jogi személy cselekedetéért való felelősségről, hanem a mögötte álló emberi döntések következményéről van szó.
Az MI felgyorsult fejlődése következtében az (emberi) jogalkotás egyedülálló kihívással néz szembe: szabályozni kell azokat az MI-gépezeteket, amelyek képesek olyan kognitív feladatokat ellátni, amelyekre egészen a közelmúltig csak az ember volt képes – sok esetben már jobban látják el ezeket a feladatokat, mint ez ember. Ez a kihívás példátlan. Jogi szempontból kell értékelni, hogy mi történik akkor, amikor egy másik „faj” kerül kapcsolatba velünk. Ténylegesen „valódi” döntéseket hoz – nem egy emberi közvetítő útján, hanem közvetlenül –, és mindezt „intelligensen”, mégpedig a saját autonóm cselekvőképességére (agency), vagy akár a saját „elméjére” támaszkodva. A kérdés így is megfogalmazható: alkalmazható-e egyáltalán az emberi jog az MI-gépekre?
Mivel a jog nem gyakorolhat közvetlen irányítást az MI-gépek felett, azért szükségszerűen az emberekre vonatkozó törvényeken keresztül kell, hogy irányítson. Ezek az emberek elsősorban a Mesterséges Intelligencia-rendszerek készítői, alkalmazói lehetnek. Akkor működik egy MI-gép „törvénytisztelő” módon, ha az alkalmazandó szabályok és normák emberi megértése – vagy talán majd valamikor egy módszer e szabályok és normák megértésére – beágyazódott a kódjába. Az eddig vázoltaknak számos szabályozási következménye van.
A szerző elemzése négy alapvető megfigyelésből indul ki, amelyek visszatérnek a cikk során:
- Először is a jog tényleges célpontja az emberi viselkedés. Valójában kimondva vagy kimondatlanul, ez az, ami meghatározza a szabályozási célok kialakítását.
- Másodszor a jog jelenlegi állása szerint az MI-gépek nem jogi személyek, amiből az következik, hogy a felelősség és a tulajdonjog csak embert (vagy jogi személyt) illethet meg. Ez azt is jelenti, hogy még ha az MI-gépek tudnak is emberként viselkedni – és bizonyos esetekben sokkal gyorsabban és jobban, mint bármely ember –, akkor sem tudjuk őket emberként vagy személyként szabályozni.
- Harmadszor: az MI használata megváltoztatja viselkedésünket, és viselkedésünk változásával a szabályozás célpontja, nevezetesen az emberi elme, is megváltozik. Például ha az ember által okozott kár egy MI-gép döntésétől függ, új ok-okozati utakat kell feltárni. Ez azt jelenti, hogy az MI-gépek megváltoztatják leendő „szabályozóik” viselkedését.
- Negyedszer és végezetül, az MI-gépek képesek önálló döntéseket hozni (vagy olyasvalamit, ami hatását tekintve emberi döntéseknek tűnik), amelyeknek valós hatásai lehetnek, akár értékteremtés révén (pl. feltalál valamit, ami szabadalmazható) vagy veszteséggel (amikor egy önvezető jármű sérülést vagy kárt okoz).
A szerző a cikkben elmagyarázza, hogy véleménye szerint mit érhet el a jog az MI-gépek szabályozása terén, mire kell általánosságban törekednie, majd javaslatokat tesz a javasolt szabályozási megközelítés végrehajtásának lehetséges módjaira.
A tanulmány második része ismerteti és elmagyarázza azt az új helyzetet, amellyel az MI-gépeket szabályozni kívánók szembesülnek. Nevezetesen azt, hogy autonóm, „intelligens”, nem emberi cselekvő entitásokat kell szabályozni. Ebben a részben fejti ki a szerző, hogy hol húzódnak a jog által elérhető célok határai. A harmadik rész központi témája az MI-rendszerek szabályozásával foglalkozó szakirodalom visszatérő eleme, a vészkapcsoló (kill switch), amely olyan hardver- vagy szoftveralapú mechanizmusként határozható meg, amely képes az MI-gépek folyamatainak tartós vagy ideiglenes megszakítására. A cikk kifejti, hogy ezek miért szükségesek, de hozzáteszi, hogy messze nem elégségesek. A tanulmány negyedik része az előző két rész megállapításai alapján részletezi, hogy a jognak a vészkapcsolókon túl még milyen eszközei lehetnek.
Az etikai normákat az MI-gépekbe kell programozni, ami azt jelenti, hogy magatartási szabályokat kell előírni az emberi programozókra, a felhasználókra és az MI-gépek tulajdonosaira vonatkozóan. A javasolt megközelítés megvalósításához szükségesek olyan normatív elemek, amelyeknek az a MI-gépekre vonatkozó szabályozás alapját kell képezniük. Alkalmazásukat a felelősségi jog alkalmazásával is szemlélteti. A cikk utolsó része a megvalósítással foglalkozik, különösen a transznacionális, nemzetközi megvalósítás lehetőségeivel.
A bemutatott cikk pontos szakirodalmi hivatkozása és elérhetősége: Towards an effective transnational regulation of AI, Daniel J. Gervais, Information AI & Society, 2021. november 9.”
Forrás:
A mesterséges intelligencia transznacionális szabályozása – problémafelvetések; NKE Információs Társadalom Kutatóintézet, ITKI blog; 2022. március 7.
