„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem három évvel ezelőtt nagy volumenű tudományos vállalkozásba kezdett: önálló kutatóközpontba szervezte a stratégiailag fontos társadalomtudományi témákat vizsgáló kutatásokat. Az Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) publikációival nem csupán „beszállítója” a Ludovika Egyetemi Kiadónak, de a szélesebb nyilvánosság számára is érdekes eredményeket jelenít meg. A kutatóintézet igazgatójával, Török Bernáttal beszélgettünk, akiről kiderül az is, hogy okostelefon-függőnek tartja-e magát.
Mi hívta életre három évvel ezelőtt a kutatóközpontot?
Az Eötvös József Kutatóközpont életre hívása és működése világosan kötődik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem általános küldetéséhez: azért hoztuk létre, hogy a magyar társadalom és a magyar állam számára stratégiai jelentőséggel bíró társadalomtudományi témákat intenzív, célzott kutatásokkal dolgozzuk fel. A karok mellett működő, autonóm egyetemi kutatóközpont modellje mindenképp újszerűnek tekinthető a társadalomtudományok területén, ugyanakkor az elmúlt három év visszaigazolta a döntés helyességét. A kutatóintézetek rövid időn belül határozottan jelentek meg tudományterületeik világában. Megvetettük lábunkat a hazai tudományos életben, és több területen is egyfajta tudásközponttá, kompetenciaközponttá váltunk. A következő időszakban nemzetközi téren is szeretnénk hasonlóan erős jelenlétet kialakítani.
Milyen feladatai vannak a kutató-központnak?
A kutatóközpont feladatai közül magától értetődően a magas minőségű tudományos munka a legfőbb, az EJKK-nak mindenekelőtt az NKE tudományos kiválóságát kell erősítenie. Az egyetem közszolgálati küldetésével összhangban azonban ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy jelen legyünk ne csak a hazai szakmai-tudományos közéletben, hanem az annál szélesebb nyilvánosságban is. Kutatásainkkal ennek megfelelően a közéletben is jelen kell lennünk, és szakértőként minél hangsúlyosabban szeretnénk alakítani a közgondolkodást.
Hogyan épül fel a kutatóközpont?
Az EJKK-ban tíz társadalomtudományi kutatóintézet működik, és éppen most van alakulófélben a tizenegyedik. Az intézetek állományban lévő munkatársainak létszáma nagyjából öt-tíz fő között mozog. A munkába bevont kutatók száma ennél magasabb, hiszen nem NKE-s, illetve külföldi kutatókkal is együtt dolgozunk kutatói szerződés keretében hosszabb-rövidebb projektekben. A modell lényege azonban az intézeteken belüli intenzív műhelymunka, erős, szakmailag komplex csapattal. Ahogy gyarapodtak a kutatóintézetek, gyarapodott a kutatóközpont is, de a modell lényege nem változott. Személyesen is nagyon hiszek a közös célokkal és identitással bíró kutatói közösségek műhelymunkájában.
Milyen mennyiségű és minőségű publikáció jelent meg az EJKK égisze alatt az elmúlt három évben?
Hazai publikációk terén már indulásnál erős volt a csapatunk; olyan kollégákat is igyekeztünk megnyerni az indulás pillanatában, akik e téren kimagaslóan teljesítettek mind a tudományos cikkek, mind a monográfiák terén. A minősített külföldi publikációk számának növelése egyre erősödő elvárás az egyetemek számára, erre az elmúlt években kiemelt figyelmet fordítottunk, ezzel is hozzájárulva az egyetemi építkezéshez. Megalakulásunk óta erős támogatói – ha úgy tetszik „beszállítói” – vagyunk a Ludovika Egyetemi Kiadónak. Számos presztízskötet, tanulmánykötet, monográfia jelent meg a kiadónál a kutatóközpont gondozásában. A visszajelzésekből is jól látható, hogy a minőségi, igényes, saját szellemi termékként megjelenő kötetek hatása utolérhetetlen. Látjuk és követjük az új trendeket, fontosak a tudománymetriai és az egyetemi rangsorolás szempontjából is hangsúlyos kritériumok, de a hagyományos műfajokat nem lehet elengedni, hiszen sok szempontból azok adnak presztízst egy kutatói közösségnek.
Eszmetörténeti, politikaelméleti, gazdasági, kiberbiztonsági, közép-európai, technológiai, vallási és geopolitikai kérdésekkel foglalkozó intézetek. A névadó – báró Eötvös József – sokoldalú életművének lenyomatát fedezhetjük fel, ha áttekintjük a kutatóintézetek sorát. Hogyan határozták meg a kutatási területeket? Várható újak felvétele?
Közös pont, hogy a kutatóintézetek stratégiai kérdéskörök mentén alakultak. Nem fedik le valamennyi társadalomtudománnyal kapcsolatos területet, amire nincs is szükség, hiszen a karokon is kiemelkedő kutatómunka zajlik sok-sok területen. A stratégiai kérdések köre változhat, de úgy gondolom, az elmúlt három év építkezését követően az EJKK elért egy egészséges méretet. Az egyetembe integrálódott kutatási egységként a bővülésnek is megvan a korlátja, így a következő időszak fókuszában biztosan nem ez, hanem a meglévő intézetek további erősítése áll.
Nem csupán az EJKK, de az Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI) vezetője is. Milyen területen végez kutatásokat az intézet?
Az ITKI-nek nagyon világos feladatmeghatározása van: azt vizsgálja, hogy az új technológiák milyen hatással vannak az emberre, a társadalomra és az államra. Ez nagyon széles, mégis jól érthető feladatkijelölés. Az új technológiák napjainkban már tényleg mindenhol jelen vannak, mi évről évre azokat a kérdéseket keressük, amelyek ezt a küldetést aktuálisan a legközvetlenebbül érintik. Ez izgalmas frissességet ad a munkánknak, és intenzív gondolkodásra sarkall.
Milyen kutatási módszereket alkalmaznak?
Kutatóintézethez illő módon összetett módszerekkel dolgozunk. Amit talán kiemelnék, mert nem magától értetődő, hogy az ITKI rendszeresen végez empirikus, kérdőíves reprezentatív kutatásokat. Részint longitudinális kutatásokat végzünk, amelyek alkalmával több évben, azonos szempontok alapján mért adatokat kérdezünk le. Nincs nagyobb érték ennél, hiszen így világosan láthatunk folyamatokat. Egy pillanatkép is lehet érdekes, de még izgalmasabb, hogy merre tart egy folyamat. A longitudinális kutatások mellett minden évben egyedi aktuális kérdéskörökre is próbálunk választ keresni.
Legutóbbi kutatásuk – az „Okos-telefon-függőség a magyar társadalomban” – elején súlyos helyzetképet festenek a hazai viszonyokról. Az eredmények alapján, saját bevallása szerint, a magyar lakosság negyede okostelefon-függő.
Ez a kutatás az egyik legjobb példája az előbb említetteknek. Évek óta foglalkoztatja a tudományos közösséget, hogy az okostelefonnak milyen hatása van az életünkre, és azt éreztük, hogy egyre inkább érdemes függőségi kérdésként is foglalkozni ezzel. Az ITKI-ben erősen támaszkodunk az empirikus kutatásokra, tehát nem csupán spekulálunk, hanem valóban próbálunk utánamenni a társadalmi folyamatoknak. Ez volt a célunk a mostani kutatással is. Utánajártunk, hogy az emberek mit gondolnak az okostelefon-függőségről, problémának érzik-e, függőnek tartják-e magukat. Izgalmas kutatás volt, mert nagy kihívás úgy kérdezni a függőségről, hogy az feltárja a valóságot. Kizárólagosságra törekvés nélkül mi úgy próbáltuk megragadni a függőséget, hogy melyek azok a pontok, amelyeknél a használat vagy a használat módja a normálisnál erősebb kötődést mutat, mert olyan dolgoktól von el minket, amiknek éppen akkor helye lenne. Ilyen volt például, hogy autóvezetés közben – piros lámpánál vagy dugóban állva – is szükségességét érzi-e a hírolvasásnak, vagy e-mailek ellenőrzésének; vagy előnyben részesíti-e a mobiltelefon használatát olyan helyzetekben, ahol tulajdonképpen nem kellene – mondjuk egy baráti beszélgetés, filmnézés, étkezés közben. A válaszadók negyede mondta, hogy függő – pedig az emberek ezt nem szeretik bevallani magukról. A kutatás lényege az elgondolkodtatás és a reflektálás, hogy felhívjuk a figyelmet a használat tudatosságára.
Éppen négyen ülünk az interjúnak helyszínt adó John Lukacs társalgóban… Melyikünk okostelefon-függő?
A magam részéről úgy fogalmaznék, hogy nem vagyok függő, de vigyáznom kell rá, hogy ne is legyek. Nagyon sok okos dologra tudjuk használni a digitális eszközeinket, de könnyen pótcselekvésszerű jellemzők is megjelenhetnek. Helyes a kutatás üzenete: figyeljünk oda! Olyan intenzív használattal közelítünk az okostelefonhoz, ami, ha nem figyelünk, könnyen függőségbe fordulhat.
Vezetői pozíció esetében felértékelődik a mobiltelefon mint munkaeszköz szerepe. Mi választja el a vezetői mobilhasználatot az okostelefon-függőségtől?
A lényeg roppant egyszerű: minden dolognak megvan a maga helye, ideje, rendeltetése. Az okostelefon használatának is. Az, hogy sokat használjuk, nem függőségi kérdés, ellentétben azzal, ha akkor nyúlunk hozzá, amikor annak nem lenne ott a helye és ideje. Például ha mániákusan ellenőrizgetjük, hogy nem kaptunk-e új e-mailt vagy üzenetet, vagy folyton görgetjük az új posztokat a közösségi médiában. Ez egyszerű pótcselekvés, ami abnormális viszonyt alakít ki okostelefonunkhoz: elvonja az időnket, energiánkat, figyelmünket csupa olyan tevékenységtől, amelynek ott lenne a helye az életünkben: könyvolvasásnak, a másikra való figyelemnek, családdal, baráttal, gyerekeinkkel töltött minőségi időnek.
2019-ben átfogó kutatásban vizsgálták, mennyire bíznak a magyar emberek az információs társadalom szereplőiben, illetve mennyire tudatosan vesznek részt az online világban. Tavaly és tavalyelőtt megismételték ugyanazt a kutatást, így képet kaphattunk arról, milyen változásokat eredményezett a koronavírus-járvány. Milyen megállapításokat tett a kutatás?
Ez, az évről évre megismételt kutatásunk általános attitűdkutatás; felmérjük, hogy a magyar emberek hogyan viszonyulnak az információs társadalmi szolgálatatásokhoz, infokommunikációs eszközökhöz, közösségi médiához, illetve hogyan viszonyulnak a digitális világhoz. Ebben a kutatásban az volt izgalmas, hogy voltak a pandémia előtti és az első hullámok utáni adataink is. Ha összevetjük az adatsorokat, világosan látszanak a folyamatok: 2019 óta csökkent azoknak az aránya, akik a személyes kapcsolataikat féltették a digitális világtól. A járvány éppen azt mutatta meg, hogy sokszor ezek a megoldások segítik azok fenntartását.
A kutatás szerint hogyan változott a hírfogyasztás a járvány ideje alatt?
A pandémia következtében élethelyzettől és társadalmi osztálytól függetlenül mindenki számára felerősödött az információ értéke. A válaszadók többségét általában érdeklik a hírek, de csupán azokat olvassák, amelyek eléjük kerülnek, tehát rábízzák magukat a szolgáltatókra, a közöségi média ajánlórendszereinek algoritmusára. A pandémia ebben hozott némi változást, hiszen az információéhség következtében az emberek maguk keresték az információkat. Az aktív keresés pozitívuma, hogy összetettebb képet kapunk a valóságról, így talán kevésbé leszünk kiszolgáltatva az egyes médiafelületeknek. Az információéhséget kihasználva azonban az álhírek terjedése markánsan jelen volt.
Nagy hírportálok is kiemelten foglalkoztak a fenti kutatások eredményeivel. Cél, hogy a sajtó segítségével átlagemberekhez is eljussanak egy-egy kutatás révén?
Ahogy említettem, a kutatóközpont általános feladatai közé tartozik, hogy a tudományos-szakmai eszmecseréken túl a szélesebb nyilvánosságban is megjelenjen. Ez az egyetem és a kutatóközpont tekintetében is hozzátartozik közszolgálati küldetésünkhöz. Fontos szempont, hogy olyan kutatásokkal álljunk elő, amelyek tudományos értékkel bírnak, és erősítik nyilvános jelenlétünket. A világ gyorsan változó, összetett folyamatainak társadalmi megértéséhez hozzá kell tennünk a magunk tisztázó gondolatait; minden kutatónak feladata ez, de különösen is magától értetődőnek kell lennie az NKE kutatóintézetei számára.
Várhatunk a közeljövőben is nagy volumenű kutatást az ITKI-ben?
Egyik nagyobb kutatásunk jelenleg a Facebook moderálási gyakorlatának működését vizsgálja. Miért töröl, hogyan moderál a techóriás, értesíti-e az érintett felhasználót, és mit gondolnak minderről maguk a felhasználók. Nagyon fontos kérdésről beszélünk, hiszen mindez ma már a demokratikus társadalmi párbeszédünk része. A kutatás eredményeiről szeptemberben fogunk beszámolni. Emellett – a választási évet hátunk mögött hagyva – aktuális kutatás témája lehet a politika és a digitális világ kapcsolatának vizsgálata: az új technológiák a politikát és a demokráciát is áthatják, és megváltoztatják.”
Forrás:
„Megvetettük lábunkat a hazai tudományos életben”; Szilágyi Dénes; Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Eötvös József Kutatóközpont (EJKK); 2022. augusztus 8.
(A cikk – eredeti formájában – a Bonum Publicum magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
