„…A szakmai precizitást nem feláldozó, de az igényes, nem szakmabeli olvasók számára is világos elemzést kapunk. Ráadásul a mainstreammé váló új intézményi megközelítés és az intézmények, valamint a jó kormányzás gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásán is értő kézzel vezet bennünket végig a szerző, helyesen mutatva rá a versenyképességgel és a jó kormányzással kapcsolatos problémákra, bizonytalanságokra.
…
Az „intézményi perspektíva” a szakmán kívülről jövők számára száraznak és ijesztőnek tűnhet, azonban kár lenne beleesni ebbe a csapdába. Míg a köznyelv az intézményeket elsősorban a szervezetekkel azonosítja, közgazdasági megközelítésben a Douglas North által megfogalmazott értelemben használjuk a fogalmat. „[…] az intézmények a társadalom játékszabályai; olyan, ember által alkotott korlátok, amelyek a gazdasági mellett a politikai és a társadalmi interakciókat is strukturálják. Az emberek azért hozzák létre őket, hogy eligazodjanak a világban, hogy mérsékeljék a bizonytalanságot és szabályozzák a társas érintkezéseinket.” (North koncepcióját idézi Benczes, 29.) Jól érzékelhető tehát, hogy a témában való olvasottság nemcsak a gazdasági folyamatokban, hanem a mindennapi formális és informális kapcsolatainkban való eligazodást is nagyban elősegítik. Hiszen, ebben az értelemben intézményként tekinthetünk szinte minden, a napi életvitelt elősegítő szokásra és szabályra (lásd például a közlekedést), de a korrupcióra is, amit alapvetően negatív jelentéstartalommal társítunk. Intézményeink lehetnek formálisak és informálisak. Sokszor képesek, vagy kényszerülnek az informális intézmények, mint a kapcsolati háló, a pletyka, a nepotizmus, helyettesíteni a formális intézményeket, például a stabil jogrendszert, tágabban a jogállamiságot (rule of law).
…
Míg gazdasági növekedés tekintetében hazánk jelenleg is példaország, az EU27-hez történő felzárkózásban hat volt szocialista ország is megelőz bennünket. A részben sikeres konvergenciát az elemzők eltérő tényezőknek tudják be, a helyzetet azonban leginkább a közepes jövedelem csapdájaként azonosítják, és a tudás- és innovációalapú termelékenységbővülést azonosítják a továbblépés kulcstényezőjeként, összhangban az elméleti intézményi kontextussal…”
Forrás:
Benczes István: Gazdasági növekedés és versenyképesség intézményi perspektívában – A magyar eset (2008–2019); Erdey László; DOI: 10.1556/2065.184.2023.2.16; Magyar Tudomány; 2023. február
Gazdasági növekedés és versenyképesség intézményi perspektívában. A magyar eset (2008–2019); Benczes István; Ludovika Egyetemi Kiadó; ISBN 9789635315949; 2022
„A visegrádi négyek gazdasági növekedése kiemelkedő volt a koronavírus-járványt megelőzően. Magyarország pedig még ezen országcsoporton belül is rendkívül meggyőző növekedést produkált. A magyarázatot igénylő feladvány azonban nem önmagában a kimagasló növekedési ráta, hanem az a tény, hogy Magyarország úgy volt képes e kiemelkedő teljesítményre, hogy közben a különféle versenyképességi rangsorokban lemaradt.
A kötet kritikusan közelít a versenyképesség koncepciójához és megállapítja, hogy az maga is olyan endogén tényező, amely egyebek mellett a gazdasági fejlettség előrehaladásának függvénye. A gazdasági fejlődés pedig olyan minőségi társadalmi-gazdasági transzformációt feltételez, amely megerősíti mindazon intézményi támaszokat, amelyek a hosszú távú növekedés alapjaiul szolgálnak. Ezt az oksági összefüggést Magyarország 2010-es évekbeli gazdaságfejlődésén keresztül vizsgálja a kötet.”
