„Miközben az idén ősszel leköszönő Európai Bizottság néhány nappal ezelőtt, március 27-én nyilvánosságra hozta kilencedik Kohéziós Jelentését, Enrico Letta, korábbi olasz kormányfő, az EU tagállamaiban tett látogatások alkalmával méri fel a területi kohézió állapotát és annak hatását a belső piac működésére. Orbán Viktor miniszterelnök ezen a héten fogadta az olasz politikust, akivel a belső piaci kihívásokon túl a közelgő magyar EU-elnökségi tervekről is tárgyalt.
Jelentés a belső piacról és a versenyképességről
Enrico Letta belső piaci következtetései az EU egységes belső piacának átvilágításáról és továbbfejlesztéséről szóló stratégiai jelentésének részét képezi majd, amit áprilisban az Európai Tanács előtt mutat majd be. Enrico Letta Orbán Viktorral folytatott megbeszélésén ezért a legfontosabb téma az európai gazdaság versenyképességének helyreállítása volt, valamint a belső piac kiteljesítése újabb területekkel, például a védelmi politikával. Az április 17-én bemutatni tervezett jelentés a helyzetkép vázolásán túl várhatóan konkrét javaslatokat tartalmaz majd arra nézve, hogy a területi kohézió miként erősítheti az egységes belső piac működését.
Az időközben napvilágot látott kilencedik Kohéziós Jelentés szerint a nyugat–keleti regionális fejlettségi megosztottsági tengely egyre inkább észak–déli pólusúvá válik. Ha Közép-Európa jelenti az Európai Unió kohéziós politikájának sikertörténetét, akkor Dél-Európa a legnagyobb kihívás a jövőre nézve, mivel a régiók túlnyomó többsége nem tud érdemi felzárkózást felmutatni – fogalmaz a jelentés a kohéziós politika jövőbeli területi kihívásaival kapcsolatban. Ezt a jelentés részben azzal is magyarázza, hogy a klímaváltozás hatásai jelentősebb mértékben sújtják a déli, dél-keleti tagországokat, e következményeket pedig a kohéziós politikai mindezidáig nem volt képes felszámolni.
A Kohéziós Jelentésben szereplő, Dél-Európát érintő kihívások miatt talán még érdekesebb, hogy Enrico Letta, korábbi olasz kormányfő kapta az Európai Tanácstól, annak 2023. június 30-i következtetésében foglalt feladatot, hogy egy független, magas szintű jelentést készítsen az Európai Unió belső piacának állapotáról. A jelentéstervezet elkészítése során az olasz politikus feladata, hogy a regionális különbségeket és a kohéziós célok megvalósulásának mértékét is felmérje, továbbá új irányokat fogalmazzon meg az egységes piac jövőjét illetően.
A belső piac egységesebbé tételére vonatkozó ütemterv lépései között szerepelnek majd olyan, Letta által is tabunak nevezett törekvések, mint a pénzügyi unió és az adóharmonizáció, amelyek teljeskörű bevezetését szorgalmazza az EU teljes területén. A fentiek indoklásaként – nem egészen helytálló párhuzamba állítással – az Egyesült Államokat hozza fel példának, amely Letta álláspontja szerint sokkal jobban kihasználja az egységes belső piacában rejlő lehetőségeket.
Letta több alkalommal egyeztetett a különböző érdekcsoportokkal és bizottságokkal a tervezetről, így 2023 szeptemberében az Európai Parlament Belső Piaci szakbizottságának (IMCO) tagjaival vitatta meg a tervezett főbb megállapításokat és előzetes ajánlásokat. 2024. februárban, a második találkozó során Letta elmondta, hogy úgy gondolja, új megközelítést kell keresni az egységes piac jobb működése érdekében és a geopolitikai dimenziót új szempontok szerint kell értelmezni. Az egységes piac általa korábban nemzeti hatáskörben érvényesülő négy új pillért azonosított: a védelem, a távközlés, az energia és a pénzügyi szolgáltatások területeit. Kiemelte, hogy Európa erőfeszítéseit ezen a négy területen szükséges fokozni, megfelelő sebességgel, léptékkel és arányos finanszírozással kombinálva. Enrico Letta a bővítéspolitika és a kohéziós politika fontosságát is hangsúlyozta, előbbit a következő évtized legösszetettebb feladatának tartja. A Green Deal célkitűzései kapcsán visszaesést prognosztizált Letta, amennyiben a kellő finanszírozás nem áll rendelkezésre.
Kohéziós célkitűzésekre van szükség az uniós szakpolitikák terén
A belső piac jövőjéről szóló konzultációk és előzetes állásfoglalások során elsősorban tehát arról esett szó, hogy a kohéziós politika mennyiben képes támogatni az Európai Unió egyes szakpolitikáinak célkitűzéseit, az a megközelítés azonban mindezidáig nem került be a stratégia szempontrendszerébe, hogy az Európai Unió egyes szakpolitikái mennyiben képesek hozzájárulni a kohézió célrendszeréhez. A Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót hivatalosan is az Európai Unió Szerződéseinek rendelkezései közé integrálta 2007-ben. Ennek megfelelően az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 174. cikke hangsúlyozza a gazdasági, társadalmi és szociális kohézió fontosságát, a területi kohézió fontosságát, kiemelve az egyes országok közötti egyenlőtlenségek kezelésének szükségességét.
A területi kohézió kiemelten fontos a Magyarországon belüli, és az Európai Unió régiói közötti innovációs szakadékok szűkítése érdekében, amely együtt jár a közvetlen finanszírozású uniós források lehívásának régiók közötti aránytalanságok felszámolásával. Az Európai Bizottság új európai innovációs menetrendje elismeri ezt az innovációs szakadékot és a közvetlen uniós források tagállamok közötti elosztásának egyenlőtlenségeit, és hangsúlyozza, hogy stratégiai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy ezeket a forrásokat a növekedés és az innováció szolgálatába állítsák, éppen azért mert az innovációval kapcsolatos területi egyenlőtlenségek fokozzák a belső piaci különbségeket, ebből következően pedig akadályt képeznek az uniós szabadságok – személyek, szolgáltatások, áruk és tőke – szabad áramlásával szemben. Márpedig a belső piac célja éppen ezen uniós alapszabadságok akadálytalan áramlásának biztosítása.
A közvetlen források különbségei akadályozzák a belső piac működését
Éppen ezért, kihasználva a Letta-féle belső piaci jelentéssel kapcsolatos előzetes konzultációs lehetőséget, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként működő Magyar Fejlesztésösztönző Iroda levélben fordult a jelentéstevőhöz, felhívva figyelmét az európai uniós közvetlen források lehívása terén érvényesülő markáns területi különbségekre, amelyek ennél fogva az innováció finanszírozásában, ebből adódóan pedig a belső piac elveinek érvényesülése terén eredményeznek jelentős egyenlőtlenségeket. Az Európai Bizottság kohéziós politika jövőjével foglalkozó munkacsoportja által korábban megvitatott kohéziós politika jövőbeli iránya szintén a regionális jólét és ellenálló képesség fokozását célozza az innováció támogatásán, az oktatáson és a jobb kormányzáson keresztül. Az ilyen fejlesztések erősítenék a regionális alkalmazkodóképességet és ellenálló képességet az előre nem látható zavarokkal szemben. Az innováció támogatása a regionális politika egyik alappillére, és elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá.
Annak ellenére ugyanis, hogy a Horizont program 95,5 milliárd eurós költségvetésével a 38 közvetlen uniós alap közül a legnagyobb, e pénzeszközök elosztása egyenlőtlen volt: a később csatlakozott EU13 országok a jelenlegi keretprogram 2021-es indulása óta a nettó uniós hozzájárulásnak mindössze 7,89%-át kapták meg az időszakos országos teljesítményt összefoglaló Horizont Jelzőrendszer (Dashboard) 2023. december 20-án közzétett adatai alapján. Ezzel áll ellentétben a korábban csatlakozott EU14 országok által kapott 84%-kal, annak ellenére, hogy az EU13 országok a támogatható pályázatok 16%-át nyújtották be. Az adatokból kiderül, hogy jelentős az egy főre és kutatóra jutó finanszírozási különbség: az EU13 országok lényegesen kevesebbet kapnak, mint az EU14 országok. Például az EU13 országokban a teljes lakosságra jutó nettó uniós hozzájárulás 20 euró, míg az EU14 országokban 70 euró. A Horizont finanszírozás eloszlása nemcsak tagállamok között egyenlőtlen, hanem a kiegyensúlyozatlanság regionális szinten is érvényesül. Az EU 20 NUTS2 statisztikai régiója részesül az uniós támogatások 51%-ban, míg a fennmaradó 230 régiónak kell megosztoznia a maradék 49%-on. E téren jól teljesítő déli régiót is jócskán találunk, hiszen az attikai régió (Athén NUTS2 régiója) például 650 millió euróval a 8. legnagyobb kedvezményezett, amely mellett eltörpül a Magyarország számára országos szinten kiosztott 128 millió euró összegnyi uniós forrás.
Mindez azért is releváns, mivel Enrico Letta jelentésében kiemelt jelentőséget szán az európai stratégiai szektorok fejlesztésének – úgymint a védelmi ipar és a kettős felhasználású termékek, illetve technológiák – e téren pedig átfogóbb és integráltabb befektetéseket javasol a versenyképesség növelése érdekében, felhívva a figyelmet az USA és az EU között mélyülő szakadékra. A védelmi és kettős felhasználású innovációk európai szintű finanszírozása pedig éppen a Horizont Európa és az Európai Védelmi Alap közvetlen uniós források rendszerén keresztül lehetséges, az e téren tapasztalható regionális és innovációs egyenlőtlenségek tehát nem csak helyi szinten vagy csak egyes tagállamokra jellemzően jelentenek gazdasági hátrányt, hanem alapvetően az európai egység, szuverenitás, belső piac és versenyképesség akadályát képezik.
Bízunk benne, hogy a fenti felvetéseket viszontláthatjuk majd Enrico Letta belső piaci jelentésében. Az érdekcsoportokkal folytatott konzultációk és a tagállami vezetők részvételével zajlott tárgyalásokra zárt ajtók mögött került sor, mindazonáltal a tervek szerint heteken belül bemutatandó jelentéstől azt várhatjuk, hogy a helyi sajátosságok figyelembevételével átfogó képet alkosson a belső piac jelenlegi helyzetéről, és a regionális különbségek mentén olyan javaslatokat fogalmazzon meg a jövőre vonatkozóan, amelyek a tagállamok és a helyi közösségek valódi prosperitását szolgálják az egységes belső piac és kiegyenlített európai jólét érdekében.”
Forrás:
A belső piac és az európai jólét kohéziós politikai kérdés; Petri Bernadett; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2024. április 5.
