„Az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának egyik fő forrásaként és a szén-dioxid tárolásának jelentős potenciáljával a mezőgazdaság és az élelmiszeripari rendszerek kettős szerepet játszanak a párizsi célkitűzés elérésében, azaz a jóval 2 °C alatti globális felmelegedés elérésében. Ennek fényében ez a tanulmány az osztrák agrár-élelmiszeripari rendszer biofizikailag megvalósítható átmenetének enyhítési potenciálját, gazdasági hatásait, járulékos előnyeit és kompromisszumait értékeli. A biofizikai számvitelt egy összehasonlító-statikus, több ágazatra kiterjedő, számítható általános egyensúlyi modellel kombinálva értékeljük mind a kínálati, mind a keresleti oldalról vezérelt átállási forgatókönyveket. Ezek a forgatókönyvek jelentős változásokat eredményeznek az osztrák agrár-élelmiszeripari rendszerben, amelyek 2050-ben a referenciapályához képest az üvegházhatású gázok kibocsátásának 70-110%-át mérséklik, a mezőgazdasági gyakorlatok alacsonyabb kibocsátási intenzitásával és az erdősítés révén megnövelt elnyeléssel. A három forgatókönyv közül kettő a bruttó hazai termék 1%-át elérő gazdasági költségekkel jár. E makrogazdasági szinten csekély változások ellenére az osztrák agrár-élelmiszeripari ágazatokon belüli termelési hatások jelentősek: az elsődleges termelés és a növényi eredetű termékek gyártása az ágazati bevételek tekintetében nyertesnek bizonyul, míg az állati eredetű elsődleges termelés és a feldolgozóipar veszít. A vizsgált agrár-élelmiszeripari rendszerátmenetek egészségügyi járulékos előnyöket hoznak létre, de kompromisszumokat mutatnak az enyhítési potenciálok, a biológiai sokféleség megőrzése és a gazdasági hatások között.”
Forrás:
Sustainability transitions in the agri-food system: Evaluating mitigation potentials, economy-wide effects, co-benefits and trade-offs for the case of Austria; Eva Preinfalk, Birgit Bednar-Friedl, Jakob Mayer, Christian Lauk, Andreas Mayer; DOI: 10.1016/j.ecolecon.2024.108357; Ecological Economics; Volume 226; 2024. december
