„Múlt héten Budapesten rendezték meg az uniós kormány- és államfők informális csúcstalálkozóját, amelynek keretén belül elfogadták az uniós versenyképességi paktumot. A magyar elnökség témájának központjában a versenyképesség növelése állt, így az elfogadott, Budapesti nyilatkozatként is ismert stratégia a magyar uniós elnökség egyik legfontosabb eleme. A dokumentum pontszerű intézkedéseket vár el a Bizottságtól és határozott határidőket szab a testületnek.
Ennek megfelelően 2025 első felében a Bizottság egy olyan javaslatot kell előterjesszen, amely értelmében a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra háruló adminisztratív, a szabályozásból eredő és a jelentéstételi terheket csökkenti legalább 25 százalékkal. Ugyancsak lényeges lépés, hogy a Bizottság a javaslataiba ezentúl a bürokráciával kapcsolatos és versenyképességi hatásvizsgálatokat is kell fel kell tüntessen.
2025 júniusáig a Bizottság egy olyan stratégiát is elő kell terjesszen, amely az egységes piac elmélyítését szolgálja, egyértelmű határidőket és mérföldköveket megállapító ütemtervet is tartalmaz. Ugyanezzel a határidővel kell a Bizottság egy másik stratégiát is ki kell dolgozzon a digitális transzformáció felgyorsítása területén – kihasználva az adatgazdaság által nyújtott lehetőségeket úgy, hogy egyúttal gondoskodjon a magánélet védelméről és a biztonságról is.
A többi elvárt intézkedéshez lazább vagy távolibb határidők kötődnek, így 2026-ig kell a Bizottságnak határozott lépéseket tennie a megtakarítási és beruházási unió felé, illetve a tőkepiaci unió terén. A lépéstől a döntéshozók azt várják, hogy a tőkebefektetések növelése hozzájárul az EU versenyképességének biztosításához a kritikus technológiák terén, ezzel kapcsolatosan a bankunió is előbbre halad. Egy jóval távolabbi cél, hogy a kutatás és fejlesztés területén eszközölt kiadások 2030-ra elérjék a GDP 3 százalékát és előmozdítsák a kutatás, az innováció és az oktatás egységes piacon belüli előmozdítását.
Számos, az uniós versenyképességet javítandó lépéshez azonban nem rendeltek egyértelmű határidőt, így az átfogó európai iparpolitika stratégiájának kidolgozását sem kötötték egy egyértelmű határidőhöz. A védelmi technológiák és az ehhez kapcsolható ipari bázis megerősítése érdekében a köz- és magánfinanszírozást is be kívánják vonni – az erre vonatkozó stratégiai lépéseket a Bizottság és az Főképviselő fogják előterjeszteni.
A Budapesti nyilatkozat egyik legfontosabb eleme, hogy az állam- és kormányfők megfogalmazták: 2050-re nem csupán klímasemlegességre törekednek, hanem a stratégiai energetikai szuverenitást is el akarják érni. Ennek érdekében valódi energiauniót kívánnak kiépíteni, teljes mértékben integrált és összekapcsolt energiapiac formájában. Ez utóbbi némileg aggasztó is lehet, amennyiben a Bizottság ezt úgy értelmezi, hogy az energiaunió a lakossági árakra is vonatkozik – vagyis egy egységnyi gázért és villamosenergia-árért az unió minden lakosának mindenhol ugyanannyit kell majd fizetni… Biztató viszont, hogy kezelni kívánják a magas és ingadozó európai villamosenergia-árakból fakadó helyzetet és ezek kiváltó okait is.
Hasonlóan lényeges politikai iránymutatás, hogy a vezetők egy versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági ágazatot szeretnének megtartani, illetve létrehozni és megerősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszerellátási láncon belüli pozícióját. Ennek keretén belül elvárják, hogy a Bizottság úgy a belső, mint a globális piacokon a tisztességes verseny biztosítást teremtse meg.
A Budapesti nyilatkozatot bemutató sajtótájékoztatón teljesnek tűnt az egyetértés az Európai Tanács elnöke és a soros elnökséget betöltő magyar miniszterelnök, illetve a Bizottság elnökasszonya között. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az egyre inkább politikai szerepet vállaló Bizottság valóban eleget fog-e tenni az uniós szabályoknak és terveit, stratégiáit az Európai Tanács által megfogalmazott politikai útmutatás szerint fogja-e kidolgozni és végrehajtani.
Ez a kérdés azért is felmerül, mert a versenyképességi nyilatkozatban több olyan intézkedést is elvárnak a Bizottságtól, amely szemben áll azokkal az irányokkal, amelyeket addig a Bizottság rendkívül módon szorgalmazott. Ilyen például a klímasemlegesség elérése 2050-ig – az útmutatás értelmében a Bizottságnak ezentúl a stratégiai energetikai szuverenitás elérését is szem előtt kell tartania, aminek eddig nem sok jelét láthattuk. A Bizottság másik lényeges törekvése az európai zöld megállapodás csomag. Ez viszont az európai mezőgazdaság hagyományos elemeit gyengíti – Budapesti nyilatkozat viszont pont ezeket kívánja megtartani a Bizottság törekvéseivel szemben.
Ha mindez nem volna elég, a saját maga szerepét önállóan megfogalmazni kívánó Bizottság legújabban Befektetési vagy Beruházási Bizottság kíván lenni. Ennek értelmében a következő, 2028–2034 közötti költségvetési ciklusra vadonatúj tervekkel állt elő, amely széles felháborodást keltettek az unión belül. A Bizottság elnökének elképzelése szerint az uniós alapokhoz akkor férhetnének hozzá a tagállamok, ha végrehajtották a Bizottság által elvárt reformokat – és csakis akkor. A tervek szerint a tagállamoknak például érdemben kell a nemek közötti különbségekkel foglalkozniuk ahhoz, hogy pénzt kapjanak szociális lakásépítésre vagy előmozdítsák a biogazdálkodást ahhoz, hogy mezőgazdasági támogatásokhoz jussanak.
Vagyis, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a tagállamok befizetik a rájuk eső költségvetési tételeket, majd mégsem férnek hozzá az uniós alapokhoz. Ez a helyzet különösen akkor fordulhat elő, ha olyan szakpolitikákat valósítanak meg, amelyek elsősorban nemzeti érdekeiket és nem pedig az Bizottság célkitűzéseit szolgálják.
Vagyis a Befektetési Bizottság a saját maga erejének megszilárdításába és egy föderális európai unió megvalósításába kívánja fektetni az adófizetők pénzét. Ebbe az elképzelésbe csak részlegesen férhetnek bele a Budapesti nyilatkozat elemei – így például az egységes piac elmélyítése, a tőkepiaci unió, az átfogó európai iparpolitika vagy az integrált energiapiac. Ezeken a területeken végzett reformok egyre több hatáskört ruháznak át az unióra, pontosabban a Bizottságra. Ez önmagában nem is lenne különösebben nagy probléma, ha a Bizottság nem önös céljait kívánná megvalósítani.”
Forrás:
Elfogadták a Budapesti nyilatkozatot; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog; Ludovika.hu; 2024. november 11.
